Kurtucz Csaba: folytatnom kell a bokszot!

Talán a nagy meleg, talán a folyadékpótlásként elfogyasztott nagyfröccs volt az oka, de igen formabontó kérdéssel kínálom meg az elején a szupernehézsúlyút. Arról faggatom, ismeri-e a Keménykalap és krumpliorr című film elátkozott fagylaltosát, Bagamérit.

Kurtucz Csaba nevetve rögtön kapcsol, de amondó, bár négy évvel ezelőtt is a mostanihoz hasonló sérülés törte ketté olimpiai vágyait, azért nem szabad ennyire komolyan venni a dolgokat.

- Remélem, Bagamérihez hasonlóan azért én nem vagyok elátkozva! De nem tagadom, ez is megfordult a fejemben, merthogy kétszer ugyanaz az eset történjen meg… Athénban, a sérülés pillanatában rögtön az futott át rajtam: Uramisten, már megint?! Biztos van sorsszerűség, de hiszem, hogy nekem nem az volt megírva, hogy megsérüljek – jelenti ki ellentmondást nem tűrő határozottsággal a 26 éves sportember. - A miértre talán egyszer választ kapok, de tudom, folytatnom kell a bokszot! Bár az elmúlt időszakban erősen elgondolkodtam, mihez is kezdek a jövőben, de egyre erősebb bennem a késztetés a folytatásra. Így nem hagyhatom abba, rengeteg edzés, tíz év munkája van bennem. A magyar bajnokságon már szeretnék helytállni, de hogy azután mi lesz…. Egy biztos, még több hangsúlyt fektetek a civil életre, ha minden jól megy, egy év múlva átvehetem pénzügyszakos közgazdász diplomámat.

A válogatott súlyos füleseket kiosztó nehézemberének lelkivilágára azért jellemző, hogy sérülése után pár perccel már azon törte a fejét, hogyan nyugtatja meg otthon aggódó édesanyját, s nagymamáját.


- Velük élek együtt, nagyon sokat jelentenek számomra, rengeteget köszönhetek nekik – mondja, s még a hangja is ellágyul, amikor szeretteiről beszél. – Hihetetlen lelki segítséget kapok tőlük, törődésüket a sport és a tanulás terén elért jó eredményeimmel, és a szeretetemmel igyekszem meghálálni.

De még maradva a térdszalag-sérülésnél, a bunyós úgy véli, sérülésében szerepet játszhattak a versenyek előtti futóedzések, szerinte ezek gyengítik a combizmot, s ő sajnos nem figyelt eléggé, hogy a korábban műtött térdszalagjait speciális gyakorlatokkal erősítse meg. Most már tudja, nála ez egy sérülési faktor, így ha továbbra is komoly szinten szeretne sportolni, jobban oda kell figyelnie. Mindent egybevetve, bízik benne, hogy négy-öt hónap múlva újra versenyezhet.

Amikor a visszatérésről beszélünk, elmondja, az tartja benne a lelket, hogy remek formában érezte magát az athéni tornán, biztos volt benne, hogy kiharcolja az olimpiai részvételt.

- Fantasztikus lett volna kijutni Pekingbe! Szinte már bele is éltem magam, jó volt a sorsolásom, gyorsnak, könnyűnek éreztem a kezem, harmonikusnak a mozgásom. Tudtam, senki nem verhet meg! Ez így is lett, csak a saját lábam „győzött le” – enged meg egy keserű poént. - A nagy eredmények még nem jöttek ki belőlem, az az álmom, hogy világversenyen érmet szerezzek, s úgy érzem, nagyon közel vagyok hozzá.

Mi számít nagy eredménynek? Az öt felnőtt magyar bajnoki cím, junior- és felnőtt vb-ötödik helyezés, valamint a 2006-os kontinensviadalon szerzett szintén ötödik hely azért nem semmi teljesítmény. Kurtucz Csaba a magyar ökölvívás legfiatalabb szupernehézsúlyú bajnoka, 18 évesen azt a hétszeres champion Hart Pétert taszította le a trónról, aki egykor junior világbajnoki döntőben Ridick Bowe-val „pofozkodott”, s akinek felnőtt Eb-ezüst is díszeleg vitrinjében.

Kurtucz Csaba Békéscsabán él, de 17 éves kora óta Békésen, Maczik Pál irányításával tréningezik. Szereti, tiszteli mesterét, s ma már sajnálja, hogy volt egy év karrierjében, amikor más szakemberrel készült. Gyorsan rájött, rossz döntést hozott, s visszatért (nevelő)edzőjéhez.

- Pali bácsinak kisugárzása van. Remek pedagógus, TANÍT, csupa nagybetűvel, de viszonzásként fizikailag és szellemileg rengeteget vár el tanítványaitól – dicséri a kitűnő békési bokszedzőt, majd amikor felvetem, miért nem a Csabától néhány kilométerre lévő kisvárosnak hozza az eredményeket, a következőket válaszolja: - Sajnos Békésen nem tudnak anyagilag támogatni, ezért szerződtem Nyíregyházára. Nagyon korrekt a kapcsolatom a NYVSC-vel, tökéletesen elégedett vagyok a helyzetemmel. A jövőről a magyar bajnokság után tárgyalunk.

Az ökölvívónak Békéscsabán neves partnere is akad a fizikális felkészülés elvégzésében: a Viharsarokban él az ismert olasz profi, Giuseppe Lauri. A kemény tréningeket végző taljántól az erősítő edzések során Kurtucz Csaba több edzésmódszert is átvett. A kopasz fighter persze megpendítette már a szupernehézsúlyúnak, kipróbálhatná a hivatásosok világot.

- Szeretnék még amatőrben egy-két szép eredményt elérni, így ha úgy alakul, a profik között is magasabb szintről indulhatnék – mondja az öklöző, akit 2006-ban Rácz Félix is csábított már bokszistállójához, ám ő akkor is korainak vélte a váltást. Jól döntött, a megbeszélések után egy hónappal Rácz Félix bezárta a boltot…

A jövőjét tudatosan tervező, intelligens sportember számára egyértelmű, egy ideig még mindenképpen marad az amatőr ökölvívásban. Áll az ifjú titánok, Bernáth István és Bouquet Bence rohamai elé, eszében sincs lemondani hazai uralmáról.

- Két éve próbálkoznak. Mindkét srác nagyon ügyes, de őszintén megmondom, annyira azért nem tartok tőlük. Sok nemzetközi tapasztalat, erős ellenfelekkel megvívott mérkőzés van mögöttem. Aki ötször volt magyar bajnok, az hatszor is lehet – utal idén megcélzott, következő bajnoki elsőségére. - Bouquet Bence technikás, de üthető, Bernáth Istvánt fizikálisan nagyon erős, nála viszont technikailag még vannak hiányosságok. Várjanak még egy kicsit, még nem jött el az ő idejük!

Amikor az országos bajnokság utáni terveiről érdeklődöm, kitérő választ ad, ám nem azért, mintha bármit is titkolna, egyszerűen még bizonytalan.

- Egyelőre csak az országos bajnokságig tervezek. Januártól talán kiegyenesednek a kérdőjelek, persze, csábító a jövő évi, milánói világbajnokság. Azt azonban nem jelenteném ki, hogy a következő olimpiai ciklusnak is nekidurálom magam. De ki tudja, mit hoz a jövő…

Balogh Zoltán
fotók: „internet”