Matolcsi József: Tökéletes beugrás!

Ha valakinek eddig kétségei lettek volna afelől, hogy valójában mi mozgatja a profibokszot, az a Matolcsi-Karakasadze meccs előzményeit követve kristálytiszta képet kaphatott a játékszabályokról. Az üzleti érdek mindenek felett, kedves barátaim! Persze, a sportérték is számít, de ami a legfontosabb, ki kell szolgálni a Polish Boxing Promotionnal szerződésben álló tévécsatornát. Nincs is ezzel semmi gond, így van ez rendjén a XXI. század elején, legyen hálás az a hivatásos ökölvívókat foglalkoztató sportvállalkozás, melynek fizet egy kereskedelmi csatorna azért, hogy bunyósai mérkőzését közvetíthesse. Eredetileg a WBF cirkálósúlyú világbajnok Hidvégi György csatája lett volna a walesi gála fő attrakciója, de a kitűnő fighter részleges bokaszalag-szakadást szenvedett, így kellett egy olyan beugró, akinek ütközete legalább akkora nézettséget produkál, mint Hidvégié. Az RTL Klub nem kockáztatott nagyot, amikor a csupa szív Matolcsit vette elő, bár a nagyváltósúlyú bajnoknak alig három hónapja volt címmeccse, de róla köztudott, folyamatosan edzésben van, tisztességgel elvégzi a munkát, így a kisebb formaingadozást is belekalkulálva, bármikor képes egy jó átlagos teljesítményt hozni.

Ez Karkasadze ellen sem volt másként, sőt! Veres László tanítványa az ígéretekkel ellentétben nyomát sem mutatta a meccs eleji óvatos tapogatózásnak, rögtön neki ugrott a jó felépítésű grúznak. Bemutatkozásképpen, csak tudja már Koba, ki is a világbajnok, Matolcsi keményen meghúzott három-négy testre indított felütést, de utána is magabiztosan terelgette balegyenesekkel ellenfelét, aki csöppet sem tűnt megilletődöttnek, ha lehetősége adódott, egyenes-horog kombinációkkal igyekezett válaszolni.

Grúz barátunk ezt a szokását a második hárompercben is megtartotta, nem kímélte Matolcsi testét, a ring közepén kialakult állóháborúban közel azonos mennyiségben találtak célba a két ökölvívó által küldött bombák. A Polish bunyósa a belharc során azért többször szerzett pontokat, elsősorban szűk horgainak köszönhetően. Komoly bírói feladat volt eldönteni, ki kapja a menetgyőzelemért járó tíz pontot.

A harmadik etapban tovább folyt a súlycsoportban megszokottnál jóval magasabb iram, „Zúzógép” továbbra is a horgokat preferálta, felütésekkel fűszerezve, a szinte megállás nélküli, nyíltsisakos, sportszerű küzdelemben, ahol folyamatosan ütőtávon belül tartózkodtak a felek.

A negyedik felvonásban kicsit táncosabbra vették a fiúk a figurát, több szerepet kapott a lábmunka, persze, azért nem kerültek annyira távol egymástól, hogy ne találjanak be az ütések. Józsinál maradt a testre, fejre indított horog-felütés kombináció, míg Karkasadze egyszer-kétszer megvillant keményen kilőtt jobbegyeneseivel és a kissé furcsa, kalapácsszerű ütéseivel.

Az ötödikben az „ugrándozásról” visszatértek az állóháborúra, egymás vállgödrébe támasztotta fejét a két harcos, s onnan csépelték belharcban egymást. A menet felétől elsősorban a kihívónak köszönhetően néhány fogással fűszerezett birkózójelenetet is láthatott a nagyérdemű, de Józsi nem hagyta magát lefogni, bordára mért ütésekkel tudatosította a grúzzal, ő inkább öklözni szeretne.

A hatodik menetben kezdett kidomborodni a címvédő fölénye, bár a grúz harcos tartotta magát, de már csak szórvány egyenesekkel tudott válaszolni Matolcsi még mindig erőteljes test-fej kombinációira. A WBF-bajnokának azért észnél kellett lennie, hiszen az egyre fáradó grúz még mindig veszélyhelyzetet tudott teremteni, nem úgy tűnt, mintha megadta volna magát.

A hetedik szakaszban két-három felütéssel ezt meg is próbálta Koba lemodellezni, ám fellángolása csak néhány másodpercig tartott, s utána a viszonylagos biztonságot jelentő fogásba menekült. Látszott, egyre jobban elkészült erejével, bár ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a mérkőzéseit addig kivétel nélkül Grúziában vívó bunyós soha nem bokszolt nyolc menetnél többet, így nem nagyon lehetett tapasztalata arról, hogyan is kell beosztania erejét. Matolcsi ekkor már minimum két sebességfokozattal magasabban ténykedett, egyre többször találta el a kezét leengedő, ekkor már a túlélésre hajtó kihívót.

A csata nyolcadik részében az addig is pontosan és dinamikusan ütő Matolcsi már a menet elején rohamot indított, először két-három szűk horog a fejre, majd a kötélhez terelt grúz egy balos bordaütéssel megkapta a kegyelemdöfést. A bíró számolt, Karkasadze kénytelen-kelletlen még feltette kesztyűit, de már látszott, inkább hagyná a fenébe az egészet. Természetesen ezt a világbajnok is kiszúrta, s néhány másodperc múlva horgokkal és felütésekkel befejezte a mérkőzést, s ezzel másodszor is megvédte WBF-bajnoki övét.

Bár Matolcsi Józsi rövid felkészülési idő ide, lágyéksérülés oda, pazar formában bokszolta végig a meccsét, nekem azért mégis akadt egy kis hiányérzetem. Ez a derék bunyós a Karkasadze elleni produkciójával ezer százalék, hogy tűzbe hozta volna egy magyar sportcsarnok közönségét, ehelyett Walesben csak néhány száz néző előtt mutathatta meg, milyen is a hajdúsági virtus. Ám ez legkevésbé sem az ő hibája, de még csak nem is a Polishé. A lengyel gárda üzletfilozófiája szerint kevés gálát szervez, harcosait általában külföldön versenyezteti, így a kiemelkedően teljesítő öklözők szurkolói csak a képernyőn keresztül követhetik kedvenceiket. A lényeg, hogy menjen a biznisz, tudják, az üzleti érdek mindenek felett!

De ejtsünk néhány szót a szupertehetséges lengyel, ám magyar felmenőkkel is büszkélkedő Grzegorz Proksáról, akinek nem okozott gondot a néha a porondmester szerepében tetszelgő ravasz róka, a veterán Ojay Abraham. A 99. mérkőzését vívó színes bőrű brit elsősorban arra ment, hogy túlélje a polák titán rohamait, s ezért meg is próbált mindent, fogott, pörgött-forgott, s ha a bíró megengedte volna, talán még ellenfele hátára is rámászott volna. Proksa azonban két menet alatt teljesítette a kötelező házi feladatot, bár menedzsmentje valószínűleg jobban örült volna, ha hat meneten keresztül csépeli Abrahamst, s így szerez némi tapasztalatot a túlélésre törekvő ellenfelek harcmodoráról. No, mindegy, ez a meccs is letudva, a derék Grzegorz legközelebb már minden bizonnyal címmeccsen adhat számot talentumáról.

Balogh Zoltán