„Szinte tökéletesen sikerült megvalósítanom az edzőm által kitalált taktikát, testütésekkel lebontottam Uzun fedezékét, törzsből sokat mozogtam, s onnan tudtam ütni a horgaimat” – elevenítette fel a pénteki csatát Józsi, aki rakkolós stílusától eltérően, laza, néha már-már edzésbe illő produkciót mutatott be a török ellen. – „Sikerült elkerülnöm a stresszelést, ráéreztem a bokszra, most már tudom, ezután sem kell görcsölnöm, könnyedebben is ki tudok hozni mindent magamból.”
A WBF-bajnok már az összecsapás elejétől egyértelművé tette dominanciáját, bár Uzun megpróbálta felvenni a ritmust, tisztes iparos módjára harcolt, de már az elejétől simának tűnt Matolcsi sikere.
„Azért nem volt ez egyértelmű, magammal szemben mindig kritikus vagyok, tudtam, ennél több kell. Éreztem, megvan a meccs, de csak a nyolcadik menet környékén hittem el, hogy enyém lehet a győzelem. Mielőtt biztos lettem volna magamban, rögtön jött egy holtpont, de a kilencedik menettől tökéletesen uraltam a mérkőzést, bár tudtam, most nem lesz kiütéses győzelem” – szakmázott a Zúzógép.
A találkozó során némi aggodalomra adott okot, hogy Matolcsi a belharcoknál többször használta a fejét, amit a mérkőzésvezető észrevett, s intéssel büntetett.
„Nem volt ez olyan nagy probléma, nálam a fej együtt mozog a törzzsel, vétlen mozdulat volt, de elismerem az intés jogosságát, legközelebb jobban odafigyelek.”
Pályafutása sok nagy csatája között Matolcsi József a legelőkelőbb helyre sorolja az Uzunnal vívott ütközetet, a sikeres címvédés nagyot nyom a latban, még akkor is, ha a török nem volt egy virtuóz bunyós.

„Tisztességesen harcolt a srác, látszott, felkészült, komoly munkára késztetett. Úgy érzem, járt már nekem ez a győzelem, hiszen annyiszor buktam el a cél előtt. A siker erőt adott, tudom, nagyobb dolgokra is képes vagyok.
A sikeres címvédés után az ünnepek alatt Matolcsi jól megérdemelt pihenőjét tölti majd, szeretné kiélvezni a győzelem ízét, januárig nem foglalkozik az ökölvívással.”
„Szeretnék túllépni a „felkészülési meccses bunyós” kategóriáján, már csak címmérkőzésben gondolkodom. Február környékén készen állok egy újabb csatára, nagyon örülnék neki, ha Magyarországon védhetném meg újra az övemet. Budapesten is szívesen bokszolnék, de azt hiszem, megtölthetném a debreceni Főnix csarnokot is.”
Balogh Zoltán