Még a forgalom is leállt Hajdúsámsonban

A 12 ezer lakosú Hajdúsámsonban megadták a módját az olimpiai kvótát szerző Varga Miklós fogadásának – az Olaszországból hazaérkező bunyóst, valami edzőjét, Máté Attilát s Tóth János klubelnököt ötszáz fős tömeg várta vasárnap este a helyi általános iskola előtt. A városvezetők még a forgalmat is leállíttatták, az ünnepeltek a helyi polgárőrség sorfala között, a tömeg fáklyáinak fényében vonultak be az épület aulájába. Még a nem túl érzelgős két szakvezető, Máté mester s Tóth elnök szeme is gyanúsan csillogott, míg a főszereplő a maga visszafogott módján vette tudomásul az őt éltető sokaságot.
Varga Miklós a másnapi beszélgetés során, melyre edzője és klubelnöke is elkísérte, a tőle megszokott szerénységgel eleveníti fel a kvótaszerzés eseményeit. Úgy véli, nem csinált ő semmi különöset, tette a dolgát az edzőtáborban s a versenyen egyaránt, ám most kijött a lépés. Grúz, ír, román bunyóst verve jutott el a fináléig, s érdekesség, hogy mindhárom ellenfele fordított alapállásban bokszolt, sőt döntőbeli vetélytársa, az ukrán is balos volt. Miklósnak idáig nemigen feküdtek az ilyen öklözők, éppen ezért Balzsay kapitány Máté Attila egyesületi edzővel közösen úgy döntött, sokat kesztyűztetik a 69 kilogrammos, balkezes Pekanov Tamás ellen a tatai felkészülés során. Az eredmény ismert.

- Tudtam, az olasz torna nagyon fontos, igyekeztem fejben sokkal jobban koncentrálni, már az első másodperctől nagyon figyeltem. Nem volt könnyű mérkőzésem, mindegyik vetélytársamon érződött, ők is kvótáért jöttek, egyik csata keményebb volt, mint a másik. Ellenfeleim nagyobbak, erősebbek voltak nálam, úgy érzem, a gyorsaságomnak, s a dinamizmusomnak köszönhetem a sikert. A román elleni győztes mérkőzés után még nem tudatosult bennem, mit is vittem véghez, de most már lassan kezdem elhinni, hogy ott leszek a pekingi olimpián – mondja a súlycsoportjában itthon évek óta egyeduralkodónak számító sportoló, aki nem felejti el megemlíteni, hogy a helyszínen őt a ringsarokból segítő klubedzője mellett köszönettel tartozik Balzsay kapitánynak, s a partnert adó válogatott társaknak egyaránt. De persze, egy nagy szelet jár a sikerből az őt fergeteges buzdításban részesítő maroknyi hajdúsámsoni szurkolótábornak is, akik eufórikus állapotban tombolták végig olaszországi mérkőzéseit.

Az edző, Máté Attila számára nem volt meglepetés tanítványa remeklése, a szakember már a felkészülés során szembesült öklözője elszántságával, de a pekingi kvóta megszerzését inkább a második olimpiai kvalifikációs versenyen tartotta reálisnak. Az olaszországi viadal sorsolása után azonban bizakodni kezdett, nem látott olyan nevet a mezőnyben, aki ellen ne adott volna esélyt bunyósának.

- Az írtől tartottam a legjobban, a romántól már nem annyira, ám nem tagadom, az elődöntő előtti éjszaka nem sokat aludtam. Tóth János klubelnökkel egymást nyugtatgattuk: kőkemény a román fiú, romboló a balfelütése, de meglesz a kvóta! Kitűnő formában bokszolt Miki, talán az akaratát, s a lelkesedését emelném ki. Sok munka vár még ránk Pekingig, a szakma mellett a speciális erőfejlesztés is fontos szerepet kap majd a felkészülésben, szeretném, ha öklözőm megtartaná gyorsaságát, s robbanékonyságát.

A sikertrió harmadik tagja, Tóth János is élete egyik legboldogabb eseményeként élte meg a verseny napjait, de néha még ő is rácsodálkozik, hogy bő tíz esztendő alatt hová jutott el az aprócska, de annál sikeresebb szakosztály. Úgy véli, eredményességük titka, hogy mindenki csak azzal foglalkozik, ami a feladata: Máté Attiláé a szakmai munka, ő pedig a stabil anyagi háttér megteremtéséért felelős.

- Látszott Miki bunyóján, nagyon akarja a „kijutást”, hiába volt már meg a kvóta, a döntőről akkor sem tudtuk lebeszélni. Tudom, sportolónk számára nagyon sokat számít egyesületi edzőjének jelenléte, nem volt kérdés, hogy Attila a vb után a kvalifikációs versenyen is ott legyen mellette. Nagyon szeretném, ha az olimpiára is elkísérhetné, s helyet kapna az utazó csapatban. Nála senki nem érzi jobban, mire van szüksége Mikinek. Megtisztelő, hogy Balzsay kapitány is igénybe vette a segítségét, hiszen ő is látja, milyen hatással van Mikire. Szeretném, ha Máté Attila a felkészülés szakmai szakaszában is minél többet lenne jelen a tatai táborban – fogalmaz a HISE vezetője, aki hozzáteszi, most leendő olimpikonuk menedzselése az elsődleges, de természetesen nem feledkeznek meg a hátországról sem, büszkék és boldogok lennének, ha a következő olimpiákon újabb hajdúsámsoni bokszolók kapnának helyet a válogatottban.

Amikor Varga Miklós pekingi esélyeiről ejtünk szót, az érintett, s edzője is úgy nyilatkozik, nem érdemes még ezzel a kérdéssel foglalkozni, de a szakosztályelnök sem bocsátkozik jóslatokba. Mint sok másban, most is egy véleményen vannak, pedig a mindig ezer fokon égő szakosztályvezető, s a tréner, teljes ellentéte a halk szavú bunyósnak. Talán éppen ezért egészítik ki tökéletesen egymást.

Balogh Zoltán