Lehangoló látványt nyújtott a szombathelyi Arena Savaria üres nézőtere. A Pro-Box-főnök, Cséffalvay Péter soványka magyarázattal szolgált, a promóter a megváltozott időpontra és a rendezvénnyel egybe eső ballagásra fogta a csekély érdeklődést. Arról nem esett szó, hogy a helyi, vasi médiában egyáltalán nem volt hirdetve a péntek esti bunyós-meeting, s mint kiderült, ez óriási hiba volt.
A kritika mellett azonban egy piros pont is jár a szervezőknek, akik beillesztettek a programba egy remek gyerekmeccset. A két apróság, Nyári Antal és Orsós László tiszta szívű, döntetlennel záruló küzdelme elismerést és mosolyt csalt a nézők arcára. Na, de nézzük a szakmát!
Magyarországon minden bokszértő ember elismeri, Kovács Attila remek ökölvívó. Lévai István tanítványa péntek este azt is bebizonyította, sérült bokával, formán kívül is le tud győzni egy jó képességű ellenfelet. Ez a bajnokok ismérve. A kihívó, a magyaroknak kissé harsány Robert Frazier a főmeccs kezdetén ügyesen pörgött-forgott, látszott, iskolázott, jó mozgású, ám nem különösebben robosztus bunyós. A második hárompercben testütésekkel próbálkozott a kihívó, melyek legtöbbje az övvonal alá csúszott, ám ez nem akadályozta meg a feleket abban, hogy a végén szép belharcot produkáljanak, ahol Kovács horgai és felütései domináltak. A harmadik-negyedik szakaszban Vipera nem volt a pontosság mintaképe, ütései többször a levegőt csépelték, ám a célba jutók elegendőek voltak ahhoz, hogy a pontozóbírók a neve mellé írják a tízest. Frazier ügyesen mozgott, egyáltalán nem játszott alárendelt szerepet, látszott, nem hiába győzte le hét éve a kitűnő bajnokot, Riverát. A színvonalas ötödik menetben Kovács brutális balhorgai amortizálták a kihívót, aki azért többször betalált az ütésváltások során. Említést érdemel még a mérkőzésvezető, aki megunta a színes bőrű bunyós mélyütéseit, s intette őt. A hatodikban nem sok történt, de Vipera a végén dominált, a balhorgok megint hozták a menetet. A hetedik felvonás is inkább a küzdelemről szólt, itt is néhány pontos ütés döntött – Kovács javára. A magyar fiú számára a nyolcadik felvonásban jött a holtpont, de a rochesteri csak két húszmásodperces rohamot tudott indítani, de ez kevés volt az üdvösséghez. Frazier a kilencedik hárompercben elsősorban kontrára rendezkedett be, s többször tisztán eltalálta az ekkor nem éppen acélos oroszlányi harcost. A tizedik menet nagy része maszatolós, birkózós, sok szabálytalansággal tarkított küzdelmet hozott, ám a végén Kovács elővarázsolta cilinderéből nyerő ütését, s bődületes balhorga után lefiniselte rogyadozó vetélytársát. A TKO-s győzelem jelezte a félig sérült ökölvívó nagyságát, s egyértelművé tette, egy egészséges Kovács nagyobb feladatok megoldására is képes. A kérdés már csak az, a Pro-Box tudja-e biztosítani a megfelelő anyagi hátteret.
Az est másik címmeccse is óriási hirigelést hozott. Miló Viktória találkozója elején kicsit (nagyon) megijedtünk, hiszen a kihívó, Shanee Martin olyan férfias, agresszív, kőkemény balegyenesekkel alátámasztott bunyót mutatott be az első két menetben, ami ritkaság a női mezőnyben. Ha Miló, elsőmenetes elcsúszás miatti padlózását nem számoljuk, akkor is jobb volt az angol lány. Bajnoknőnktől az első valamirevaló, tudatosan végrehajtott ütéskombinációt a harmadik etap közepén láttuk, amikor oldalra kilépve szépen verte keresztbe támadóját. Ekkor kezdett ráérezni, hogy sokkal több lábmunkára lesz szüksége, ha meg akarja fogni, folyamatosan előre mozgó kihívóját. A gond csak az volt, hogy Martin nem akart elfáradni, s ha szűken is, de a negyedik felvonás is az övé volt. Ám amikor már elúszni látszott a hajó, Füzesy Zoltán tanítványa tiszteletreméltó mentális erőről tett tanúbizonyságot, s a hatodik menettől, bár nagyon kicsivel, de fokozatosan átvette az irányítást az egyre pontatlanabbul ütő, de változatlan hévvel rohamozó szigetországi hölggyel szemben. Egyre többször ültek a feltartóztató balosok, majd az azt követő „kombik”, ám Martin csak nem akart megállni. Miért is tette volna, a Brit-szigeteken edzésen is ilyen meccseket vívnak, s ha valaki címet akar, a minimum, hogy a lelke svédacélból készüljön. A kiegyenlített hetedik szakasz után, melyben többször ült az angolkisasszony balegyenes-balhorog kombinációja, Viktória ritmust váltott, s igyekezett felpörgetni a tempót. Na ne gondoljunk eszeveszett rohamokra, egyszerűen átvette az irányítást, s ez kitartott egészen a csata végéig, a tizedik menet pedig egészen parádésra sikerült. A címmeccs hektikusságát jelzi, hogy két bíró, 96:94 illetve 97:93 arányban a magyar amazont látta jobbnak, míg a harmadik döntnök 96:93-mal a kihívót jelölte győztesnek. Ha Miló Viktória egyszer igazán elhinné, hogy az edzéseken tanultakat versenykörülmények között is meg tudja valósítani, akkor ütközeteinek többsége jóval simább lenne. Amiért azonban feltétlen dicséretet érdemel Aradi Vendel és Füzesy Zoltán bunyósa az az, hogy egy percig sem adta föl az elején bukónak tűnő küzdelmet.

A mérkőzés előtti felkészülés alatt Rubin Olivérnek tulajdonképpen fogalma sem volt, kivel is fog küzdeni Szombathelyen. Háromszor változott az ellenfél személye, akárcsak minősége. Először címmeccsről volt szó, majd tízmenetes erős ellenfélről, aztán nyolc menetes gyengébb lengyelről. Végül egy majdnem kezdő profi, a balkezes Szalai Viktor lett a befutó. Rubin ellene mutatta meg, sokkal több van benne, minthogy még mindig rekordjavító meccseket vívjon. A láthatóan remekül felkészített Klein-tanítvány két és fél menetig puhítgatta megszeppent, elsősorban védekezésre koncentráló ellenfelét, majd a harmadik szakaszban testbombákkal eldöntötte a csatát. Kérdés, meddig lehet még Rubint ilyen találkozókkal motiválni. A válaszhoz nem kell szakértőnek lenni.
A jó képességű, kitűnő izomzatú Andrzej Sark másodpercnyi kétséget sem hagyott afelől, sokkal jobb bokszoló a román Robert Cristeanál. A Sárköziként is ismert komárnói az elején felmérte defenzív, azért néha visszaütögető ellenfelét, majd a harmadik menetben elővette hármas-négyes kombinációit, melyekkel az etap végén megroppantotta, majd a negyedik menetben meg is törte Cristeát. A júniusi szlovák gálát Sarkra építi a Pro-Box, ami feszes harcmodorát látva jó ötletnek tűnik.
Eredmények:
Szekeres László TKO3 Nagy János
Pintye Szabolcs TKO3 Patrik Prokopecz
Zimmermann Péter PTS6 Robert Blazo
Rubin Olivér TKO3 Szalai Viktor
Andrzej Sark TKO4 Robert Cristea
Miló Viktória SD10 Martin Shanee
Kovács Attila TKO10 Robert Frazier
(Elől a győztesek neve!)
Balogh Zoltán – Horváth Gábor