Mészáros András: edzésnapló New Yorkból – 4. rész

Ezért úgy kezdem, hogy minden kudarc ellenére bízok, és nem adom fel. Sajnos az utolsó levelem óta, némi csalódásban volt részem. A munkám ott kellett hagynom, bár az igéből leírtakkal mélységesen egyetértek, mégis lépnem kellett, hisz a keresetem nagyon minimális volt. Csupán 5 dollárt kaptam óránként, ami azért az átlagfizetés alatt van. Nem is csupán ez lett volna a probléma, hanem az, hogy az így összegyűlt havi fizetésem 300 dollár, még a lakbéremre sem lett volna elég, ami egyébként 500 dollár. Ezzel egy hét után, híres pályafutásom a munkában véget ért.
A döntésemben az is szerepet játszott, hogy Antoniót elvileg valamiféle szponzornak gondolták. De kérdem én, ha ennyit ad a munkámért, mennyit adna támogatásként? A kérdésben rejtőzik a válasz is: semmit! Így megköszöntem a lehetőséget, és jeleztem, nem kívánok tovább élni vele. Ezt követően elmondtam a történteket Derónak, és kértem tőle, hogy találjon megoldást. Már egy hónapja edzem, és látott szparringolni is. Lépjen, kértem tőle, és kiemeltem, nem kívánok bokszolni akkor, ha nem tesz intézkedéseket. Persze mindezt óvatosan tettem, hogy ne bántsam meg. De az én szemszögemből is figyelembe kell venni a dolgokat. Hiszen lelkes és odaadó srácnak vallom magam, mégsem butának. Tudom, kicsit türelmetlen vagyok, de ezáltal vagyok Andris. Majd néminemű változás történt, és a hét elején elmentünk egy irodába. Én naiv, azt hittem, a promóterhez. De nem! Ezt meg kellett előznie a versenyengedélyemmel kapcsolatos ügyintézések procedúrájának. Persze a kitöltött dokumentumokat alá kellett volna írni. Tudtam, ez nem szerződés, nem akartam aláírni, amit meg is jegyeztem. De Deró készülvén a nagy magyar-angol szótárral a kezében, néhány szót kiszótározott. Mivel védtelen helyzetbe kerültem, egy okos (vagy talán buta) döntés hatására a signatúrám, csupán néhány értelmetlen vonal lett. Elfogadták, de kérték, a nevem írjam egy A/4-es lapra, talán a számítógépbe történő beszkennelés végett, írjam nagy betűkkel, filctollal ki.
Ezek a vonalak még kurtábbak lettek, mint az előbbiek. Talán az óvodáskorú gyerekek épp így rajzolnak. Ez volt második égbekiáltó tiltakozásom. Majd kiderült, a „szóserszám” még hiányzik. De nekem olyan nincs, és állítólag nem is kaphatok. Mondtam Derónak, nekem csak magyar társadalombiztosításom van. Mire ő: "az tökéletes". Hogy elfogadják-e? Nem tudom, ez a jövő titka. De ha igen, akkor talán mégsem lesznek üres szavak, miszerint nemsokára bokszolhatok. Bár napjaim pocsékul alakulnak, a régi barátnőm, Betty oly nagyon hiányzik, (aki buzdított, hogy legyek erős) a pénztárcám is egyre csak szűkösebb, mégsem csüggedek. De nem adom fel, mert azért jöttem, hogy Julius Caesar szavaival térhessek haza: "Veni, vidi, vici!; Jöttem, láttam, győztem!"

Üdvözlettel: Ragadozó!