Mészáros András: edzésnapló New Yorkból – 6. rész

Időközben rájöttem, hogy nem a legjobb teremben edzek, hisz Derónak a kapcsolatai igen szegényesek. És ugye ő nem is profi edző, csak amatőr. Nem edzői tapasztalatait és tudását vonom kétségbe, azokat elismerem, hanem kapcsolatrendszerét. Időközben szerződésajánlat is érkezett, de nem akartak engedni, minimális pénzért, maximális időtartamra (10év) akarták, hogy aláírjak. Nem tettem. Így hát félő, hogy csalódást okozok. De ilyen az élet. Nagyon nehéz itt kinn, és a legnagyobb nehézség a nyelvtudás hiánya. Épp ma megyek egy új terembe, közben tartom a kapcsolatot Deróval, így két vasat tartok tűzben. Az új teremben, Brooklynban edzett Muhammad Ali, Joe Fraizer, és Mike Tyson is, csak hogy néhány nagyot említsek. 30 dolcsi lenne egy óra edzés, de mondtam, nekem nincs pénzem. Így hát nem a legjobb edzőhöz rendeltek, aki pénz nélkül is elvállal. Nagyon nehezek a napjaim, nehezen alszom, és azon gondolkodom, okos ötlet-e itt maradnom, miközben otthon vár a befejezetlen sulim, ami azért egy életbiztosítás. Még húzom, amíg bírom, aztán meglátjuk. Sok dolgot megértettem kinn. De nem bánom, hogy eljöttem.

Sajnos a Puerto-Ricó-i srác nevét nem tudom, azóta nem sparringoltam vele, csak a Robertoval, de ha ismét találkozom, ígérem felírom a nevét. Ja, és üzenem otthon a Gyönyörűmnek, Bettymnek: Hogy nagyon- nagyon imádom, és sorry, de hiába próbálom elfeledni, nem megy.

Bocsánat ezért a levélért.

Andris.