Mészáros András: edzésnapló New Yorkból – 7. rész

De mivel interneten érdeklődtem, és tudtam, melyik edzőről lett volna szó, de ő nem igazán tetszett nekem. Ezért elmentem a Gleason's Gym-be, ez a neve a teremnek, hamarabb, 14órakor. Előtte beszéltem az edzőmmel, Deróval, s közöltem vele, megyek ebbe az új terembe. Ő megértett és kérte, vigyázzak nagyon magamra, nehogy megvezessenek. Megköszöntem neki a sok segítséget, és kértem, értesítsen, ha változás van, esedékes meccs vagy szerződéstervezet.

Mikor megérkeztem az új terembe, a hölgyek tágra nyílt szemekkel mondták, hé, este 5 órát mondtunk. Mire én: jöttem megnézni az edzést. Erre a hölgy odament az egyik edzőhöz, majd beszéltek valamit, és hívtak engem. Sheriff Younan-nak hívják, ő lett az edzőm. Mondtam neki, nincs pénzem, erre ő befizetett a hölgynek 20 dolcsit, és azt mondta, erre a hétre, de a hét leteltével kellene még 60 dolcsi, minden héten 20. Mondtam, ha találok valami munkát, befizetem. Aztán kit pillantok meg? Malignaggit! Így készítettünk egy fotót.
Nem tudom, mit hoz, illetve mit rejt számomra ez a terem, de hátha... Amitől kicsit tartok az az, hogy le van törve egy porcdarab a térdemből, és ezért nem tudok futni. De hogy ez mire lesz elég? Hat menetre jó vagyok. Ez az, ami gátol, ez az, ami kicsit visszaveti a hitem. Mert mióta kint vagyok, a térdem sajnos ilyen. De mit veszíthetek? Semmit! Így belevágok, és majd meglátjuk. De arra kérem a kedves olvasókat, ne éljék magukat bele a sikerbe, mert nem szeretném, ha csalódást kellene okoznom.

Üdvözlettel
Andris