Metzger József újra vb-mecsre készül tanítványával

Metzger Józsefnek több évtized után is az ökölvívás jelenti az életet, az edző a hétközi tréningek után a hétvégét is a ringek környékén töltötte, pénteken és vasárnap az Énekes-emlékversenyre látogatott ki, szombaton az utcai harcosok küzdelmét nézte végig, de délelőtt még bíráskodott az egyik laptársunk által megszervezett amatőr bulin is.

„Ebben nőttem föl, nyolcéves koromban voltam először ökölvívóteremben” – mondta a többszörös korosztályos bajnok, egykori felnőtt válogatott kerettag. „Az ökölvívásnak nálunk családi hagyományai vannak, apám, nagybátyám, bátyám, mindenki űzte ezt a gyönyörű sportágat. Kár, hogy 25 évesen abba kellett hagynom, de Szabó Pali bácsi hatására belevágtam az edzői pályába, amit azóta sem bántam meg, hiszen rengeteg örömet adott.”

Az öröm mellett azért az eredmények sem maradtak el, Metzger Józsefről kevesen tudják, hogy Klein Csaba és Zrínyi Miklós mellett ő az a hazai tréner, aki amatőr- és professzionális világbajnok mesterének is vallhatja magát. Nevéhez fűződik az amatőr női ökölvívás egyik legeredményesebb alakjának, Kovács Máriának felfedezése is, hiszen az akkor már férfi profi bunyósokkal és Belinszky Krisztinával is foglalkozó edző fogadta be csepeli „műhelyébe” a későbbi világbajnoknőt.
„Négy hónap kemény munka után elindítottam Marcsit a Boszorkány-kupán, tudtam, a női válogatottnak nincs nehézsúlyú versenyzője, éreztem, akár világversenyekre is kijuthat. A viadal döntőjében az orosz Európa-bajnokkal került össze, a szakvezetés azt akarta, ne álljon ki, féltették, de én ragaszkodtam a meccshez. Igazam lett, Marcsi nagyon megverte az oroszt, majd később az USA-ban egy óriási csalás miatt maradt csak le a vb-aranyról, de 2002-ben, Antalyában már ezt is begyűjtötte, büszke vagyok, hogy én állhattam a szorítósarkában. Azóta két világ-, és három Európa-bajnokságot nyert, kedves, szimpatikus, végtelenül jószívű embert ismertem meg benne, mindig örömmel gondolok vissza az együtt töltött időszakra.”

Ne feledkezzünk el azonban Metzger József másik világbajnokáról sem, Belinszky Krisztina a profik között ért a csúcsra. A csinos, szőke hölgy professzionális pályafutása alatt kétszer is dolgozott a csepeli trénerrel, először 2001. és 2002. között, ám szakmai nézetkülönbségekre hivatkozva elváltak útjaik. „Volt, hogy más is beleszólt a munkába, de ezt nem szeretném bővebben kifejteni.” Ezután Belinszky három meccset Győry József irányítása alatt tudott le, majd 2003.szeptemberében visszatért Metzgerhez, aki megígérte a lánynak, egy éven belül világbajnokot farag belőle. „Kriszti nagyon akaratos, kemény lány, az egyik legjobb magyar női bokszolónak tartom. Már 2002-ben is világbajnok lehetett volna, de akkor megosztott pontozással kikapott Németországban, úgy, hogy az ottani közönség a vállán hozta ki a ringből. Rengeteg munkát végeztünk, napi kettőt edzettünk, 2004. szeptemberében Tökölön sikerült megszereznie a világbajnoki övet, ragyogóan dolgozott ballal-jobbal, sajnos, azóta nem látom nála ezeket.”

Ám 2005. januárjában ismét elváltak a sikerpáros útjai. „Nem értettük meg egymást” – hangzott a megint csak szűkszavú kommentár, majd hozzátette – „Kriszti azóta más stílust bokszol, már nem üti a tőlem tanult bal-jobbegyenes kombinációkat, pedig rengeteget gyakoroltuk ezeket.” Arra felvetésre, miszerint a Slimtrax bajnoka tehetsége alapján talán előrébb is tarthatna karrierjében, Metzger a következőképpen válaszolt. „Valóban tarthatna előrébb, az okokat azonban nem tudom, de nem is szeretnék állast foglalni. (Krisztina móri veresége után azért a korábbi trénertől a Küzdőtér Magazin hasábjain érkezett kritika, amire a bajnoknő jelenlegi mestere, Kiss „Toto” Zoltán nyíltlevélben reagált.)
A MÖSZ Hivatásos Tagozatának ténykedését kritizáló véleményekről sem beszélt szívesen az egykori szövetségi edző, azt azért elmondta, a botrány nem tesz jót a sportágnak. „Nem a legszerencsésebb, hogy több magyar ökölvívó külföldi licenccel bokszol, de ha nincs más megoldás, akkor ezt el kell fogadni. A lényeg, hogy bokszolhassanak, hiszen egy profinak minél több meccset kell vívnia, hogy megfelelő tapasztalatra tegyen szert. Kinek ez, kinek az jut. Régebben is sokan bokszoltak külföldi licenccel, itt kiemelném Paszterkó László tevékenységét, aki sokat tett az ökölvívásért. Amikor Lakatos Paliékkal foglalkoztam, ők is külföldi licenccel versenyeztek. De többen azért igazolnak külföldi istállóhoz, mert szűkös anyagiakkal rendelkeznek, s ott talán több lehetőséget látnak, hogy vb-címmeccs közelébe kerüljenek.”

A sportág professzionális hazai színvonalát becsmérlő megjegyzésekkel szemben Metzger József úgy véli, jó irányba halad a magyar profiboksz, a szereplők a maximumot hozzák ki a lehetőségekből. „Kitűnő edzőkkel rendelkezünk, Klein Csaba, Füzesy Zoli, Nagy Lajos, Somlai Miki nagyon érti a szakmát, de rajtuk kívül is rengeteg ember van, akiknek szívügyük a boksz. Magyarországon szinte a semmiből építettek erős várat.”

Metzger József mostanság főleg hivatásos versenyzők felkészítésével foglalkozik, elsőszámú menedzseltje a tehetséges Markhot Jenő, akinek az idén Magyarországon szeretne címmérkőzést tető alá hozni. „A barátaim és szponzorok segítségével július 7-én szeretnénk egy olyan nagyszabású gálát rendezni, ahol Jenő a junior világbajnoki címért küzdhetne meg.”

A tréner azért az amatőröket sem hanyagolja, két éve a gyöngyösi ökölvívók elnöke kérte segítségét, s a szakember a régi barátságra tekintettel, elvállalta a feladatot. „Amatőröket is nevelek, akik a gyöngyösi sportiskola színeiben indulnak versenyeken. Jelenleg is sok tehetség dolgozik a kezem alatt, szép jövő előtt állnak. Imádom a bunyót, fontos, hogy a versenyző és az edző között jó kapcsolat legyen, mert ha nem hisznek egymásban, kizárt a jó eredmény.”

Ha már az amatőrökről esett szó, Metzger József nem hiányzott az UTE csarnokában a „szuperamatőrök” részére rendezett dzsemboriról sem. Laptársunk, a profibox.hu elsősorban fórumozók részére megrendezett viadalán, mint mérkőzésvezető tevékenykedett. „Meglepett az ötlet, csodálkoztam, nem hittem volna, hogy ilyen jó bulit tudnak összehozni. Azonnal fölajánlottam a segítségemet, megható volt, hogy olyan emberek, akik soha nem foglalkoztak boksszal, ilyen lelkesedéssel tudnak küzdeni. Volt, aki Londonból csak a verseny kedvéért utazott ide. Még mondja valaki, hogy nem szeretik az emberek az ökölvívást!”

Balogh Zoltán