Miguel Cotto nem bírt Antonio Margarito erejével

Pedig nem úgy nézett ki, hogy Cotto elbukik élete eddigi legnagyobb kihívásán, hisz remek taktikával lépett ringbe, sokat mozogva, tulajdonképpen kontrabokszra rendezkedett be. A címvédő gyors kezeivel, és még fürgébb lábaival uralta a mérkőzést, ekképp Margarito folyamatos offenzívája sokáig nem ért célt. Margarito a megszokott módon horgokkal és felütésekkel operált, és nagyon sokat ütött testre is. Talán ez törte meg Cottót annyira, hogy a menetek múlásával egyre többet tartózkodott ellenfele ütőtávján belül, ezért hiába volt a rendben a kettős fedezéke, valamint az elhajlásos védekezése, a kihívó szorossá tudta tenni a küzdelmet, majd a 7. menettől félreérthetetlen fölénybe is került.

Margarito az imént említett 7. menet közepén kapta el először Cottót, egy óriási felütéssel, majd szinte végigverte a menet végéig, ám a címvédő kihúzta a problémás percet. Majd a következő körben Cotto erőteljesen hátramenetbe kapcsolt, és Margarito csak a hajrában érte utol. A 9. és a 10. menetekben Cotto összekapta magát, de hiába tért vissza a mérkőzés elején alkalmazott taktikához, a lendületben lévő Margaritót már nem sikerült feltartóztatnia. Cotto a 10. menet végén 3-4 felütéstől és horogtól ismét megrendült, amit Margarito a 11. menetben úgy igyekezett kihasználni, hogy még nagyobb erőket mozgósított, vagyis még többet ütött, láthatóan dinamikusabban. Ezt az iramot a megsebzett Cotto már nem bírta, a menet közepén egy balfelütés-jobbhorog kombótól le kellet térdelnie, majd a számolás után hiába próbált visszatámadni, Margarito több tiszta talál büntetett, ami után nem sokkal a címvédő a semleges sarokban ismét letérdelt. Cotto edzője ezt látva feladta a kilátástalanná vált küzdelmet, vagyis Margarito technikai kiütéssel nyertre ezt a fontos mérkőzést.

A 27 esztendős Miguel Angel Cotto (32 győzelem – 1 vereség) elszenvedte profi pályafutása első vereségét, ám képességei alapján továbbra is legjobbak közt van a helye, súlycsoportoktól függetlenül. Antonio Margarito nem csak átült az IBF-ről a WBA bajnoki trónjára, hanem egy „klasszikus háborúban” bebizonyította, hogy ott a helye a profiboksz legnagyobb egyéniségei között. Nem beszélve arról, hogy mostantól háromszoros váltósúlyú (világ)bajnoknak mondhatja magát.