
Bizony felkapta a fejét a szakma, amikor Miló Viki másfél évvel ezelőtt bejelentette, megválik addigi edzőjétől, Nagy Lajostól, s elhagyja régi sikerei helyszínét, Nyíregyházát is. „Úgy éreztem, teljesen beszűkült az életem. Csak a munka és az edzés volt Nyíregyházán, másra nem volt időm, így a barátaim mind elmaradtak mellőlem. Nem volt szabadidőm, nem mehettem szórakozni, csak a boksz körül forgott minden. Idővel belefáradtam ebbe a fanatikus életmódba, tudtam, egyedül a környezetváltás segíthet” – indokolja eddigi élete talán legfontosabb döntését a bajnoknő, aki azóta egyre jobban feltalálja magát a fővárosban, teljesen átállt a nyüzsgő, lüktető tempóra. A jó közérzethez persze az is hozzájárul, hogy nemsokára készen lesz otthona is, amiből már csak néhány apróság hiányzik. A munka terén sincs oka panaszra, az egyik legismertebb fitness-hálózat három termében is vezet edzéseket, így pedagógusi diplomájának is hasznát veszi, arról nem is beszélve, hogy civil foglalkozása révén rengeteg barátra tesz szert. – „Életem legjobb döntését hoztam, amikor felköltöztem Budapestre, sokkal boldogabb vagyok, mint eddig bármikor. Élvezem az oktatást, persze, amikor mérkőzésre készülők, azért akadnak kisebb nehézségek, hiszen nem könnyű 2-3 edzést levezetni a saját futó-, és bokszedzésem mellett.”
Na persze, Viktória amellett, hogy egyik aerobick teremből a másikba ingázik, természetesen az ökölvívást sem hanyagolja el, sőt, minden eddiginél nagyobb elánnal veti magát a munkába. Úgy véli, szinte kicserélődött új mesterei, Füzesy Zoltán és Aradi Vendel mellett. „A boksz miatt is szükségem volt a környezetváltozásra, Budapesten új edzőket és új lendületet kaptam. Úgy hiszem, rengeteget fejlődtem, ám az meglepetés volt számomra, hogy húsz év küzdősportos múlt után is minden nap tudnak újat mutatni az edzők. A szakemberek szerint is kezd letisztulni a mozgásom, de azt is nagyon élvezem, hogy gyorsan tanulok. A bokszedzéseken elsajátítottakat aerobick órákon memorizálom, így azokat rövid időn belül be tudom építeni a bunyómba. Azt hiszem, most sokkal többet tudok, mint pályafutásom során eddig bármikor” – mondja a világbajnoknő, aki karrierje két legfontosabb állomásának a Maya Frenzel elleni szolnoki címvédését, és a Regina Halmich ellen megvívott ütközetét tartja.
Ám milyen az élet, nem sokon múlott, hogy sok pozitív hatás mellett csalódás érje a légsúlyú versenyzőt, hiszen új istállója, a Pro-Box által rendezett pápai gálán majdnem elmaradt hatmenetes felhozó mérkőzése. „Amikor megtudtam, hogy eltűnt az ellenfelem, teljesen kikészültem, kétségbe estem. Az villant be, ez az első gála, és éppen nekem nincs ellenfelem. Borzalmas lett volna, ha elmarad a meccsem, de szerencsére edzőpartnerem, Rózsa Gabi, aki éppen a csarnokban tartózkodott, bevállalta a mérkőzést, én pedig azt, hogy öt kilóval nehezebb ellenféllel mérkőzzem meg.”
A sparring-partner ellen élesben megvívott csata után, a hírek szerint új kihívás vár a Pro-Box bunyósára: a korábban, Tapolcán legyőzött olasz Stefania Bianchini májusban visszavágót szeretne, természetesen hazai pályán, ám szorítókörnyéki pletykák szerint, Viki nem igazán favorizálná az összecsapást. „Ez nem igaz, nem félek a kihívásoktól, mint ahogy kiálltam Halmich ellen, bármikor kiállok a kitűnő képességű Bianchinivel, akár Olaszországban is” – reflektál az öklöző, majd így folytatja. – „Nem az én feladatom, hogy eldöntsem, akarok-e vele bokszolni vagy sem, megbízom a menedzsmentemben, ők tudják, mi tesz jót a karrieremnek. Egyébként a Pro-Box jelenlegi álláspontja szerint nem vállaljuk fel a mérkőzést, de igazából még nincs elvetve sem.”
Ha Miló Viktória eddigi találkozóit nézzük, valóban nem úgy tűnik, mintha meghátrált volna a rizikósabb feladatok elől, bizonyíték erre a 2004. szeptemberében, Csábi Bettina ellen megvívott összecsapás is. A köztük lévő súlykülönbség ellenére óriásit harcoltak a felek, de a vereség még ma is fáj Vikinek. „Mondhat bárki, bármit, egy bokszoló érzi, hogy győzött, vagy kikapott. Pályafutásom során elismertem a vereségeimet, de ez nem volt az. Teljes szívvel tettem a dolgom, tudtam, mennyit kaptam, mennyit adtam, ma is úgy érzem, nyertem, s ennek az ellenkezőjét senki nem fogja nekem bebizonyítani. A mérkőzés utáni mondanivalómat azonban nem úgy kellett volna előadnom, mint ahogyan tettem, de mentségemre szolgáljon, óriási volt bennem a feszültség, hiszen mégiscsak egy világbajnoki címet vettek el tőlem.”
Szó, mi szó, az ütközetnek valóban óriási volt a médiavisszhangja, a sajtó még jobban felkapta az addig sem mellőzött Vikit, a bunyós azonban szívesen lemondott volna erről a népszerűségről. „Nem ártott a karrieremnek az eset, de sok rajongó elpártolt tőlem, s ez nagyon rosszul érintett. Többen kifogásolták a viselkedésemet, ám abban a helyzetben nem tudtam hideg fejjel reagálni” – kommentálja a mérkőzés után történteket az egykori kung-fu világelső, aki ma is sokat szerepel a médiában, így szeretné ráirányítani a figyelmet a női ökölvívásra.
Teszi ezt olyan ügyesen, hogy a Regina Halmich elleni összecsapásának hazai televíziós nézettsége vetekedett az
Erdei Zsolt-Paul Murdoch WBO félnehézsúlyú ütközetével. De a mérkőzés nem csak erről emlékezetes a bajnoknő számára. „Életem álma teljesült, hogy kiállhattam Halmich ellen, már amatőr koromban is az motivált, hogy egyszer megküzdhessünk. Annak ellenére, hogy kikaptam, nem bántam meg, hogy elvállaltam a mérkőzést, s kockára tettem az övemet. Már a bevonulást is hihetetlenül élveztem, végig mosolyogtam, nem is úgy mentem fel a ringbe, mintha életem egyik legnehezebb összecsapása előtt állnék. Nem volt bennem feszültség, egy dolgot viszont nagyon bánok, hogy csak a hatodik menet után ébredtem föl, s kezdtem azt nyújtani, amit valójában tudok. Azóta tudatosult bennem, ha nem tisztelem annyira Reginát, akkor meg is verhettem volna, mert azon a mérkőzésen nem volt olyan jó, mint ahogy azt vártam. Őt is meg lehet verni, csak hinni kell a győzelemben.”

Egy ideig úgy tűnt, a légsúlyú bunyós Halmich ellen elvesztette mérkőzéssel a 2003-ban megszerzett övének is búcsút mondhat, ám később kiderült, a németországi küzdelem alkalmával nem került terítékre a világbajnoki címe, ezért a szervezet a mai napig bajnokának ismeri el. „Továbbra is világbajnok maradtam, ám úgy érzem, bizonyítanom kell a magyar közönségnek, szeretném, ha újra egy összeszedett, csúcson lévő Miló Vikit látnának a ringben” – adja meg a jövő irányát Füzesy Zoltán és Aradi Vendel tanítványa, akit csöppet sem tesznek elégedetté eddig elért eredményei. – „Minden nap kihívás számomra, edzőim elvárják tőlem, hogy jól teljesítsek, s nekem ez hihetetlen motiváció. A legközelebbi gálán a világbajnoki címemet akarom megvédeni, szóval van előttem cél, az pedig különösen inspirál, hogy edzői stábommal még nem védtünk együtt címet.”
A 28 éves sportolónő kis betekintést enged magánéletébe is, megtudjuk, két hónapja ért véget egy komoly kapcsolata, amit nagyon sajnál. Most egyedül él, de persze, nem mond le arról, hogy megtalálja az igazit. „Nem sok időm van ismerkedni, de ha jönnie kell az új szerelemnek, tudom, úgy is megtalál. Jó lenne egy olyan társ, aki megértené, s elfogadná, mennyire fontos számomra az ökölvívás. Természetesen foglalkoztat a gyermekvállalás gondolata is, nem szeretnék kifutni az időből, de nem izgulok, hiszen Frabató nemrégiben két fiú gyermeket jósolt nekem” – mondja nevetve Viki, ám jelenleg első számú feladatának bunyós-karrierjének építését tekinti, hiszen hamarosan aláírja többéves, hosszú távú szerződését a Pro-Box Promotionnal.
Balogh Zoltán