Mór, nyílt levél v1.0

Nyílt levél a Küzdőtér magazin tulajdonosa részére

A küzdőtér magazin 2006 novemberi számában "Kis gála, nagy bukásokkal" címmel megjelent írás szerkesztői kommentárjához és szakvéleményeihez szeretnék ezúton némi kiegészítést adni, mert az a rengeteg fikció és találgatás, ami tényként van benne közölve, az nem fedi a valóságot, és ami kimeríti a jó hírnév és becsület megsértésének fogalmát.

Tisztelt Perutek "Úr"!

Nem tudom, hogy ön(ök)nél mit jelent az, hogy "kis gála" nagy bukásokkal tarkítva, ugyanis mi csak "egy" gálát rendeztünk, és senkinek nem mondtuk, hogy "nagy" vagy "kicsi". Egyszerűen csak rendeztünk egy gálát Móron, ahol 12 versenyzőnk lépett kötelek közé, és amelyet kibővítettünk egy nehézsúlyú Magyar-bajnoki, valamint egy könnyűsúlyú junior interkontinentális címmérkőzéssel Jónás Zsolt révén.

A gálán bokszolt még a fiam, ifjabb Kiss Zoltán is, akinek nem én voltam a szorítósarkában, hanem az őt felkészítő Herman István, így nem nekem kellett volna bedobni a törülközőt sem. Fiam egy olyan ökölvívó, aki sohasem adná fel a mérkőzést, és addig küzdene, amíg csak él és a kezét mozdítani tudja.

Ami Belinszky Krisztinát illeti, igaz ugyan, hogy ezen a napon nem nyújtotta a teljes tudását, de így is egy nagy mérkőzésen maradt alul és becsülettel helytállt. Azt is figyelembe véve, hogy Magyarországon vagyunk, és ha a pontozók az eredményt döntetlenre adják, akkor sem szólhat a szakma egyetlen szót sem. A veresége ellenére Krisztina nekünk akkor is világbajnok maradt.

Itt szeretném megjegyezni azt az észrevételemet, hogy míg más hazai promóciónál egy világbajnok vereséget szenved, nem kap olyan erős kritikát, mint mi, sőt annál inkább sztárt csinálnak belőle, és megpróbálják elbagatellizálni a vereséget. Mi nem szeretnénk úgy világbajnoki címet nyerni, mint azt legutóbb Krempf Réka tette. Azt is felettébb érdekesnek és ellentmondásosnak tartom, hogy minket minden jött-ment ember kritizálhat, ellenben más hazai bokszeseményekkel kapcsolatban egyszer sem kérte ki senki se a mi véleményünket.

Ami a laptulajdonos a gálához fűzött bosszúszomjas jegyzetét illeti, szintén nincs tudatában a konkrétumoknak. A V.S.O.P. együttes tagjai a barátainknak számítanak, és azért nem léptek fel a rendezvényen, mert a csarnok hangosítására szolgáló berendezések nem feleltek meg az együttes számára, így közös megegyezéssel lemondtunk a fellépésükről, de mindvégig ott maradtak velünk és szurkoltak a versenyzőinknek, és nem léptek fel a helyi kocsmában, ahogy az az újságban le lett írva. Azt is a szemünkre vetették, hogy Delhusa Gjon nem jött el, de azt viszont már nem volt fontos közölni, hogy ő már a gálát megelőző napon családi okok miatt kimentette magát, de közölte, hogy a következő rendezvényre mindenképpen szeretne eljönni.

Mivel ebből az írásból csak a gyűlölet és a rosszindulat sugárzik, ezért a SlimTrax Promotion nevében most kijelentem, hogy a két húzóemberünk veresége ellenére is, a csapat körül minden a legnagyobb rendben van, és továbbra is Belinszky Krisztina az igazgató és én vagyok a vezetőedző, és ezután is rendszeresen szervezünk gálákat.

A Belinszky sztorira válaszolva annyit szeretnék mondani, hogy teljesen mindegy ki hány edzőnél versenyez, vagy versenyzett, főleg ha ezek többségét kényszerből tette. Különösen Metzger Józsefnek kellene a lelkiismeretével először elszámolnia, és csak azután nyilatkoznia, főleg úgy hogy ott sem volt a mérkőzésen. Azt valószínűleg ő is elfelejtette, hogy amikor Krisztina először hozzá került, akkor is már kétszeres amatőr országos bajnok volt. A többi edzőt csak azért nem említem meg, mert az összesen nem dolgozott velük annyit, mint velem itt a SlimTraxnál. Ami pedig Krisztina magánéletét illeti, az nem tartozik senki másra, csakis kizárólag saját magára, és nem holmi újságíró bohócokra, mint a két Perutek János. Ezúton hívom fel rá a figyelmét, hogy a szépséget és a tudást nem irigyelni kell, hanem megtapsolni. Olyan "újságírónak mondott személy" pedig aki azt sem tudja, hogy Krisztina nem 43, hanem 46 kg-ban versenyez, az inkább ne írjon az ökölvívásról semmit.

Az újságíró "úr" szerint a szponzoraink csak az ablakon szórják ki a pénzt, de ez sem állja meg a helyét, ugyanis a "nagy bukás" után további két szponzorral erősödtünk, továbbá a napokban kaptunk egy meghívást Ausztriából, hogy februárban a teljes csapatot várják és természetesen az összes felmerülő költségeinket fedezik.

Végezetül szeretném megerősíteni azt a kihívást, ami a profibox.hu fórumán néhány napja megjelent, és amely a továbbiakban is érvényben marad, sőt még azt is vállalom, hogy menetenként felváltva a fiával is megmérkőzök. Gondolom ezen nyílt levelem célba ér és a címzett felveszi az odadobott kesztyűt, nem úgy mint Baján, az országos bajnokságon, ahol egy egérlyukba is bebújt volna. Arra kérem tehát, hogy tartsa be az ígéretét úgy velem, mint edzőkollégáimmal szemben is és ne csak szájhős legyen, hanem mutassa meg a képességeit is úgy az idősb, mint az ifjabb Perutek János, aki már vett bokszleckét tőlem.

Kiss "Toto" Zoltán