Ám a mérkőzés képe elgondolkodtató. A két harcos közti fizikai különbség ellenére vitathatatlanul Trinidad akarata érvényesült a kezdeti menetekben, merthogy Jones meglehetősen passzívan viselkedett, hasonlóan, mint visszatérése óta lezajlott két mérkőzésén. Ez lehetővé tette az alsóbb súlykategóriákban még nagyütőnek számító versenytársának, hogy közelről bombázza fedezékét, és a próbálkozások, főleg az övvonal környékén, helyenként utat találtak az érvényes találati felülethez. Roy Jones csupán a második menet legvégén villantott, azonban ennyi még neki sem elég egy menet behúzásához. A harmadik menetben kissé talán változott a mérkőzés képe, merthogy Jones remek egyes ütésekkel tartotta távol ellenfelét, majd a köteleknél bohóckodott egy adagot, ezzel jelezte a közönségnek, hogy markában a küzdelem alakulása.
Ám Jones továbbra is passzívan bokszolt, a régi virtuozitása csak a körítésben mutatkozott meg, holott fizikailag is erősebb, miközben gyorsaságban látványosan jobb volt ellenfelénél.
Egy ütés! Ennyi kellett, hogy mérkőzés képe megváltozzon. Már a hatodik menet végén felpörgött a „mester”, ám a következő körben, alig egy perc elteltével, egy mesteri jobbhoroggal robbantott: Trinidad a halántékra mért ütés után még lépett kettőt, majd a lábai kifolytak alóla. Szemmel követhetetlen leütés volt, amely alapjaiban változtatta meg a mérkőzést. Innentől fogva Roy Jones Jr mintha egy kis darabot visszavarázsolt volna régi önmagából, merthogy hirtelenjében akkor érte el ellenfelét, amikor akarta, amivel szinte terrorizálta Trinidadot, aki innentől kénytelen volt hátrafelé bokszolni. Roy Jones láthatóan szerette volna rövidre zárni a mérkőzést, ekképp kizárólag hangsúlyos ütést indított, előkészítetlen ütéseit élmény volt látni.
Az alárendelt Trinidad igyekezett, ám hiába sorozta a köteleknél versenytársát, annak mindig volt valamilyen válasza, főleg olyan, ami fájhatott „Tito”-nak. A tizedik menetben, annak is a végén Trinidad egy balegyenestől újfent padlóra került, ámde talán ez nem volt olyan veszélyes, mint a 7. menetben megtörtént eset, tudniillik az ütés inkább csak ellökte a ricóit.
A hajrára fordulva egy mosolygós Roy Jones Jr érkezett a ringbe, és a 11. menetben szép bemutatót tartott a jab-ek helyes használatáról, merthogy baljai szüntelenül elérték, és megállították a támadásba lendült Trinidadot. A záró akkord is hasonló fölénnyel zártult, Roy Jones Jr visszatérése óta a legnagyobb győzelmét aratta, pontfölénye is meggyőző volt: 116-110, 117-109, 116-110, vagyis egyhangú pontozásos diadal.
Vajon mennyit ér ez a győzelem Jones számára? Valószínűleg álmai folytatását, merthogy korábban kijelentette, hogy nem vonul vissza, amíg a ranglisták nem az ő nevével kezdődnek. Ám az látnia kellene, hogy Felix Trinidad (42 győzelem – 3 vereség) egy neki kitalált ellenfél volt: kisebb, lassabb, és az ő kvalitásaival üthető is. Vagyis eszményi győzelem, egy eszményi ellenféllel szemben, ám csak a következő mérkőzés adhatja meg a választ arra, hogy vajon a régi Roy Jones tért-e vissza, vagy csak a hasonmása!