Ruszlan Csagajev legyőzte a „hegyomlás” Valujevet

A profiboksz világát közelről szemlélő, és valamennyire értő emberek egy részének eddig a hátán futkosott a hideg a Nyikolaj Valujevet tömjénező tömegek megnyilvánulásai miatt. A helyzet már-már a néhány esztendővel ezelőtti módfelett bosszantó „Klicsko mániát” is felülmúlta.
A nagy behemót szörnyeteget még a sarki zöldséges is verhetetlen gyilkos ütőgépnek nevezte, aki még ha mellé is üt, az ellenfél eszméletlenül terül el a ringben. Holott az igazság az, hogy Valujev nem más, mint egy békés, másfél mázsás emberhegy, akit az elmúlt évtized alatt szépen megtanítottak bokszolni, és hihetetlen fizikai képességeit jól érvényre juttatva eredményes tudott lenni. Ez becsülendő ugyan, de ő nem világklasszis, csak egy ügyes iparos, akinek a szakmai előmenetelét a világ legbefolyásosabb promótere, Don King egyengette a háttérből. A sarki zöldséges, és a szomszéd villanyszerelő tudatáig csak a „pr” maszlag jutott el, merthogy a bulvármédia még itthon is egymást felüllicitálva, nagy terjedelemben foglalkozott a WBA nehézsúlyú bajnoki övét viselő emberheggyel.
A kicsit is hozzáértőbbek jól látták a Larry Donald elleni sima vereséget, a John Ruiz elleni könyöradomány győzelmet. Azt is nyilvánvaló volt, hogy Valujev egy ütésre senkit nem tudott letaglózni, csupáncsak a fizikailag elkészült ellenfeleket volt képes kiütni, mint például azt a Monte Barrettet, aki a mérkőzés kétharmadáig, amíg erővel bírta, rútul bohócot csinált a „Keleti Szörnyből” „Orosz Óriássá” lefokozott behemótból. A hozzáértőbbek számára egyértelmű volt, hogy kinek drukkoljanak a Ruszlan Csagajev elleni mérkőzés előtt: a mindig mosolygós, szakmailag kifogástalan kihívónak, vagy a Rocky Marciano rekordját egyre többször emlegető címvédőnek. Érzelmi alapon szinte mindenki Csagajevnek szurkolt! Hogy miért? Talán azért, mert Marciano rekordját felemlegetni egy olyan képességű bokszolóval kapcsolatban, mint Valujev, felér egy nagyobb istenkáromlással. Talán azért, mert mindenki bízott abban, hogy a boksztudás végre győzedelmeskedik az elképesztő fizikai hátrány ellenére.

Stuttgartban a 40 kilogramm súlybeli, és közel 30 centis magasságbeli hátránya dacára csupán egy harcos volt a ringben, a kihívó Ruszlan Csagajev. Az üzbég amatőr világbajnok ökölvívó a mérkőzés kezdését jelző gongszó pillanatától azt csinált versenytársával, amit csak akart. Michael Timm által kidolgozott taktika a következő lehetett: ütőtávba beugorva, ott 1-2 ütést elhelyezve, majd onnan kilépve kellett Csagajevnek bokszolnia, elkerülve a fárasztó dulakodást. Ha tényleg ez volt a taktika, akkor azt a „Fehér Tyson” maximálisan, 12 meneten át betartotta, merthogy gyorsaságát és mozgékonyságát kihasználva szépen elkalapálta az „Orosz Óriást”. Nem állítom, hogy nem kapott nagy ütéseket, azonban a találatok minőségét és mennyiségét tekintve nagy volt a különbség a két harcos között.
Csagajev holtpont nélkül, rendkívül koncentráltan bokszolt. A mérkőzés hajrájáig jól parancsolt vérének, merthogy hiába volt fölényben, biztos, ami biztos alapon nem állt le vaktában verekedni vetélytársával.

A végén a legelvakultabb Nyikoláj Valujev szurkolók is csak abban bízhattak, hogy esetleg Sauerland úr Don King után Klaus-Peter Kohlt is bevette a „Valujev bizniszbe”, és a pontozóbírók is vastagabb borítékot kaptak a szokásoshoz képest. Stanley Christodoulou pontozását hallva az utóbbi egy pillanatig át is futhatott az emberek agyán, merthogy a derék Dél-afrikai hihetetlen, 114-114 arányban pontozott. Reméljük, soha többé nem alkalmazzák ilyen nagy horderejű mérkőzésen! Chalerm Prayadsab (117-111) és Hector Hernandez (115-113) ezzel szemben nem döntetlent, hanem Csagajev győzelmet láttak, ekképp Ruszlan Csagajev derekára került a WBA nehézsúlyú bajnoki öve.
A 28 esztendős, fordított felállású Csagajevnek esélye van arra, hogy egy ideig megőrizze elsőségét, hogyha az edzéseket a mostani felkészülési időszakhoz hasonlóan vérkomolyan veszi. Ellenkező esetben még a saját csapatából, az Universumból is érkezhet olyan kihívó, aki leparancsolja őt a profiboksz trónjáról.