Somlai Miklós - pályamódosítás?

Csak harmadszorra sikerült egyeztetnem a beszélgetés időpontját Somlai Miklóssal. Sumákságra, linkségre nem gondoltam, ismeretségünk hosszú időre tekint vissza, és megkeresésekor a mester mindig készségesen nyilatkozott. Tisztában voltam vele, nyomós oka lehet, hogy kétszer is módosította megbeszélt találkozónkat.

- Hát igen, állásügyben rohangálok. Az edzősködéssel nem sok pénzt kerestem mostanában, ám nekem is fizetnem kell a számlákat, így civil foglalkozást keresek magamnak. Hiába van több szakmám is, nem könnyű a helyzet, hiszen az ökölvívás miatt az utóbbi húsz évben kiestem a körforgásból, és tegyük hozzá, nem nagyon kapkodnak egy ötvenéves ember után. Ha nem lenne néhány támogató, akár a termet is bezárhatnám, mert amit keresek, az hidegvízre sem elég. Elkeserít a helyzet, nem életem legboldogabb napjai ezek, lépnem kell valamerre – kezdett bele a tréner.

A gondok a Felix-Promotion megszűnése után kezdődtek. A Polish Promotionhoz decemberben leigazolt Nagy Zsoltnak még nem volt mérkőzése, a tehetséges pehelysúlyú eddig csak ígéreteket kapott, de a szintén a mester által edzett Komjáthi Lászlónak is elmaradt két angliai csatája. Az sem javított a bunyós berkekben csak Somiként ismert szakember anyagi helyzetén, hogy két korábbi tanítványa, Nagy „Hóhér” József és Papp László is más felkészítő trénert választott magának. Az edző nem csinált nagy ügyet belőle, de azt elmondta, mindkét bunyósnál más okok vezettek a szakításhoz, Hóhérnál anyagi nézetkülönbségek merültek fel, míg Papp Lászlónak különös viselkedését unta meg.

- Nem tetszett Józsi Pápán, nem tudom, hogy készült föl, csak azt, hogy amatőrökkel edzett, Máté Attila irányításával. Attila jó edző, de nincs profi tapasztalata, az pedig ilyen szinten elengedhetetlen. Józsinál már előre látszott, mit akar csinálni, az is a levegőben lógott, hogy az ellenfél egy jól eltalált ütéssel megfoghatja. Ha a fekete fiú nem csak a védekezni tud, győzhetett volna, mert volt tanítványom állandóan leengedett kézzel bokszolt – értékelt az edző, s a közte és volt versenyzője között lévő pénzügyi vitával kapcsolatban megjegyezte: - Két és fél évig korrekten működtek köztünk a dolgok, nem értettem, Nagy Józsi egy idő után miért akart kevesebbet adni. Fillérekért nem fogom eladni a tudásomat, ha minőségi edzőt akar, fizesse meg tisztességesen.

A pápai gála főmeccsét vívó Papp László három évig dolgozott Somlai mester keze alatt, de a Popovics elleni mérkőzésre már a debreceni volt kickboksz versenyző és edző, Gergely Imre útmutatásai alapján készült fel.

- Kicsit alibinek tűnt Laci melója, arra figyelt, ne kapjon sokat, és felesleges mozgásai is voltak. Ha igazán leállt volna bokszolni, és az ütésekre helyezi a hangsúlyt, simán megnyeri a meccset. Nem tudta elhitetni a bírókkal, hogy igazán akar harcolni, ez pedig döntő volt, mert egy kiélezett szituációban az aktívabb bunyóst hozzák ki. Lacinál mentális gondok is voltak, nem volt könnyű vele dolgozni, az együtt töltött idő során rengeteget tűrtem neki. Problémák voltak az edzésbeli hozzáállásával, profi ökölvívó létére mindig azzal jött, hogy én nem értem meg az ő lelkét. Megértek én mindent, de egy bunyósnak melózni kell akkor is, ha nincs kedve, másként kipofozzák a ringből. Egy sokadik „rossz” napján erélyesebben szóltam rá, hogy dolgozzon keményebben, azóta nem jött hozzám – fogalmazott tréner.

A távozók mellett visszatért egy régi harcos is a Debrecen tócóskerti városrészében működő terembe, Komjáthi László újra egykori mesternél püföli a zsákokat. A felek nem ismeretlenek egymás számára, sikeres öt évet tudnak maguk mögött. De akitől Somlai Miklós a legtöbbet vár, az nem más, mint Nagy Zsolt. „Zsivány” legutóbbi Mészáros András elleni WBO pehelysúlyú interkontinentális címmeccsét elvesztette, s azóta nem lépett ringbe.

- Nagy ugrás volt Zsoltinak hat menet után a tizenkettő, eltaktikázta a meccs elejét, de a hetedik menettől fölényben volt, most is azt mondom, ő nyert – pillantott kicsit vissza Somlai Miklós, majd így folytatta. – Zsolti heti háromszor lejár edzésre, hogy szinten tartsa magát, de nagyon nehéz most motiválni, eléggé maga alatt van. Azt hitte, sokkal komolyabban veszik a Polishnál. Számomra is csalódás a menedzsment hozzáállása, hiszen adott egy 22 éves, roppant tehetséges srác, aki egy jó mérkőzésszervezővel komoly eredményeket érhetne el. Nem tudom, mi lesz vele, elég kilátástalan a helyzet.

A „slágertémát” az edző sem kerülhette el- többéves tapasztalatából kifolyólag, nem látja valami rózsásan a hazai profi bokszban uralkodó állapotokat.

- Marakodnak, civakodnak, de ez már nem is olyan nagy meglepetés. Mindenki okosabbnak hiszi magát a másiknál, néha olyan emberek is osztják az észt, akik egy tisztességes gálát nem szerveztek életükben. Az a gond, hogy a cirkusznak mindig a versenyzők és az edzők isszák meg a levét. Hiába végzik el a verítékes munkát az edzőteremben, sokszor van úgy, hogy átverik őket.

A jövőt tekintve nem túl bizakodó edzővel a társalgásban újra csak oda jutottunk, ahol elkezdtük – a szakmai kilátástalansághoz.

- Ha találnék egy olyan munkát, ami stabil, akkor elvállalnám, s azt hiszem, befejezném az edzősködést. Váltanom kell, a biztonság többet ér. Folyamatosan képeztem magam, forgattam a szakkönyveket, elvállaltam a gyerektől az aggastyánig, mindenki tanítását. Arra tettem fel az életemet, hogy vannak embereim, akik bokszolnak, számítottam bevételre, de ez most összedőlt, újra kell kezdenem az életemet. Ha tudtam volna, hogy ez lesz, inkább a civil életben boldogulok. De az a helyzet, hogy szerelmes lettem az ökölvívásba, a kétkedőknek meg akartam mutatni, hogy értem a szakmát.

Amikor elköszöntünk egymástól, Somlai Miklós búcsúzóul azért megjegyezte:
- Ha tudsz valakit, akinek szüksége lenne egy olyan edzőre, aki szereti és érti is a szakmát, akkor add meg neki nyugodtan a telefonszámomat, hiszen csak ez az életem!

Balogh Zoltán