A Washington-i találkozó végig látványos küzdelmet hozott, a kihívó amerikai folyamatosan űzte-hajtotta riválisát, de Khan-nak is sikerült sokszor megakasztania ellenfelét.
Hatalmas iram, és szenzációs ütésváltások jellemezték a találkozót. Az első menetben Petersonra számolt a ringbíró, tévesen, hiszen éppen az amerikai talált, Khan pedig ellökte az egyensúlyát kereső kihívót.
A brit-pakisztáni ezt követően is többször szabálytalanul, ellenfelét ellökve szabadult meg a belharcot kereső Petersontól, amit a mérkőzésvezető a 7. menetben pontlevonással sújtott. A 12. menetben egy hasonló szituáció miatt a bíró megszakította a küzdelmet, ám Khan nem állt le, állj után ütött egy keményet, ami miatt ismét, teljes joggal intették…

A 12 menet után úgy tűnt, hogy mindent összevetve Amir Khan jobb volt, de a pontozók, pontosabban két pontozó, másként látta. Az egyik ítész 115-110-re Khant hozta ki, viszont a másik kettő 113-112-re a kihívót, így Lamont Peterson (30-1-1) szülővárosában, Washingtonban ért fel a csúcsra, lett egyesített kisváltósúlyú világbajnok.
Természetesen a végeredmény - a menetek pontozói megítélése miatt - vitatható, noha Khan intései, főleg az Oscar De La Hoya által kritizált második is teljesen jogosnak tűnt, hiszen a hivatalos indoklás szerint nem lökésért vontak le pontot, hanem állj utáni ütésért. Ráadásul az első menetben történt számolás egyértelműen hibás döntés volt, amely viszont a kihívót sújtotta.
Következhet egy visszavágó, miután mindent összevetve az év egyik legizgalmasabb csatája volt a kisváltósúlyú derbi.