„Világbajnok vagyok, mégsem kellek senkinek”

A monokli.com először Karakó Istvánt kérdezte a szakítás okairól.

- Információink szerint már nem ön látja el Kovács Attila személyi menedzseri teendőit.
- Igen, ez így van – erősítette meg a hírt Karakó István.

- Miért szakítottak, hiszen a háttérből hosszú évekig támogatta Kovács Attilát, jól működött a kapcsolat.
- Régóta ismerjük egymást, én is jó ideig foglalkoztam az ökölvívással, de aztán az egyetemet és a vállalkozásomat helyeztem előtérbe. Attila nagyon jó barát, csak nem tudunk úgy együtt dolgozni, ahogyan én azt elképzeltem s szerettem volna.

- A nyugodt háttér megteremtésével fontos szerepet játszott Kovács Attila sikereiben, tudomásunk szerint tíz- és tizenötmillió forint közötti szponzori támogatást, több új autót korlátlan használatra, sportruházatot, számítógépet, és még sok egyéb dolgot hajtott fel az évek során.
- Amit csináltam, azt önzetlenül, barátként tettem, mindenféle juttatás, anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Korábban volt egy igazságtalan szituáció Attilával szemben, ekkor vállaltam, hogy segítek neki. Egy múltbéli támogatója nem volt tisztességes vele, ebből a szerződésből vontam ki őt. Ezt követően remekül működött a kis csapatunk, Lévai István és Nagy Sándor sportszakmai hozzáértése abszolút garanciát jelentett a minőségi munkára. Hangsúlyozom, nem a siker motivált, nem érdekelt a népszerűség; egyszerűen szeretem az ökölvívást, s úgy éreztem, Attilát érdemes segíteni, mert nagyon elszigetelt volt, anyagilag mélypontra került akkoriban.

- De nem igazán kaptam választ a kérdésemre, valójában miért szakítottak?
- Attilánál olyan életviteli problémák merültek fel, melyekkel én nem tudok azonosulni, de erről nem szeretnék többet mondani. Azt érzem, nem egy irányba megy az utunk, nem arra tartunk, amerre eredetileg terveztük. A teamünk: Attila, Lévai István, Nagy Sándor, Nagy Zoltán és én nagyon jól tudjuk, mi az igazság, de másokkal ezt nem szeretném megosztani. Azt sem szeretném, hogy úgy tűnjön, amiért Attilának nincsenek mérkőzései, eredményei, kiszállok a süllyedő hajóból. Nem erről van szó, egyszerűen, ahogyan mondtam, nem tudok azonosulni az életvezetési stílusával.

- Továbbra is marad támogatóként az ökölvívásban, vagy teljesen kiszáll a sportágból?
- Azt érzem, a győri Nagy Zoltán jó értelemben vett fanatizmussal áll az ökölvíváshoz, remek diplomata, aki feltette az életét arra, hogy Magyarországon felvirágoztassa, és jól működővé tegye a bunyót, az amatőr csapatbajnokságtól kezdve a profi gálákig. Zoliék felkértek, álljak az ügyük mellé, de a cégem túl nagyra nőtt már ahhoz, hogy csak az ökölvívással foglalkozzam. Mindenképpen támogatni fogom őket, profi mentalitás jellemzi a csapatot, remélem lesz időm, hogy hatékonyan segítsem a vállalkozást.

Visszatérve „Viperához”, Karakó Istvánnak természetesen még mindig jelentős rálátása van a Kovács Attila leendő mérkőzése körüli tárgyalásokra. Az üzletember elmondta, több irányba is elindultak, osztrák, német, lengyel, angol vonalon is tettek lépéseket, de igazi konkrétumokról egyik tárgyaláson sem esett szó, a megbeszélések inkább vázlati jellegűek voltak. Többször úgy érezte, Kovács Attila csak arra kellene, hogy egy IBO világbajnok hátán lépjenek tovább a külföldi menedzserek által futtatott bunyósok.


Karakó István mellett természetesen Kovács „Vipera” Attila véleményére is kíváncsiak voltunk, de az öklözőt a menedzserével való szakításon túl most jobban izgatja, mi lesz karrierjével.

- Mióta Rácz Félix kiszállt az ökölvívásból, semmi nem úgy megy, ahogyan kellene. A nincstelenség és a bizonytalanság kihatott a magánéletemre is, és Pista nem értette meg, hogy néha ki kell engedem a feszültséget magamból. Nem tagadom, volt egy-két dolog, amit rosszul csináltam – utalt a különválás okaira az IBO nagyváltósúlyú világbajnoka. - Egyébként velem személyesen nem közölte, hogy elválnak útjaink, mástól tudtam meg. Mint barát, elfogadom a döntését, nem kell velem dolgoznia, most rossz gyerek vagyok a szemében. De kíváncsi vagyok, ha ő lenne a helyemben, hogyan reagálná le a dolgokat. Nem haragszom rá, de nem tagadom, kicsit rosszul esett a döntése. Azt azért ne felejtsük el, Karakó István soha nem szervezett nekem mérkőzést, ő a szponzorkereséséből vette ki a részét. Tisztelem, becsülöm a tevékenységét, köszönöm szépen az eddig végzett munkáját, s a nekem nyújtott segítséget. Tudom, a cége rengeteg munkát ad számára, sok sikert kívánok neki a továbbiakban.

- Több, mint másfél hónapja edzésbe álltál, orrsövényműtéted, bokaproblémád a múlté. Mikor látunk újra a ringben?
- Köszönöm, az egészségem valóban rendben, de lelkileg nagyon megvisel, hogy nincs mérkőzésem, s nem látok olyan célt magam előtt, amelyre készülnöm kellene. Mindent megteszek annak érdekében, hogy mielőbb szorítóba léphessek, ám ez nem olyan egyszerű. Próbálok optimistán hozzáállni a dolgokhoz, de mentálisan teljesen padlón vagyok. Mindenki csak ígérget, aztán nem lesz belőle semmi. Bízom benne, hogy minél hamarabb szorítóba léphetek, mert így az edzéseimnek sincs motivációja. Megyek, edzek, de hogy nem tudom, mire készülök, nincs szerződésem, nincs leírva, hogy teszem fel, két hónap múlva csúcsformában kell lennem. Ez borzalmas! Nincs cél, csak a bizonytalanra dolgozom, ennél rosszabb nem létezhet egy sportoló életében. Bár még vannak tartalékaim, de már elgondolkodtam azon is, hogy anyagilag olyan szintre kerülhetek, hogy el kell mennem dolgozni, s csak amellett tudom folytatni a bunyót. Életemben nem voltam még ilyen mélyponton, ez mentálisan, lelkileg és fizikailag is megvisel.

- Ez nem hangzik túl jól, mennyi időt adsz még magadnak?
- Bízom benne, lesz valaki, aki meccset szervez nekem. Akár itthon, akár külföldön, bárhol elvállalom a mérkőzést, mert bokszolni akarok! Még három-négy év bunyó is bennem van, amely alatt még számos győzelmet arathatok, de ha nem jön össze a dolog, akkor befejezem.

- Volt személyi menedzsered, Karakó István szerint az eddigi tárgyalások során az derült ki, hogy IBO világbajnoki címed ellenére csak felhozó emberként számoltak volna veled külföldön. Ez nem lehet perspektíva!
- Ez tökéletesen így van, nem is erre akarok elindulni. Bármennyire is szeretnék bokszolni, ilyen meccseket nem fogok elvállalni. Én egy győztes vagyok, ha bemegyek a szorítóba, csak a siker lebeg a szemem előtt, amiért mindent megteszek. Úgy érzem, ha minden rendben van, bárkit legyőzhetek. Egy jó ajánlatra várok, mert nagyon elkeseredett vagyok.

- A tréningjeid rendben mennek? Persze, amennyire ez egy ilyen helyzetben lehetséges.
- Aránylag rendben megy minden, de voltak problémák, s ezeket az edzőim is megértették. Fizetem a trénereimet, de hogy nem tudom mire, az nem egy jó dolog. Ők is folyamatosan azt kérdezik: most mire is készülünk?

- Nem lehet egy nagy buli, hogy csak a kiadás rovatba kerülnek bejegyzések, bevétel meg semmi.
- Igen, és a szponzorok is rögtön elpártolnak az embertől, ha nem látják, mikor lesz mérkőzés. Nem tudják, mire is adják a támogatást. Idegileg nagyon feszült vagyok, s ez sajnos a magánéletemre is kihat. A Boxrec szervezetektől független ranglistáján tizenegyedikként, Európában harmadikként rangsorolnak. Világbajnok vagyok, mégsem kellek senkinek, csak mint felhozó ember. Ez megalázó!

Az interjú után kaptuk a hírt, hogy a korábbi menedzser, jó barát, a még mindig remek kapcsolatokkal rendelkező Rácz Félix próbál segítséget nyújtani egykori versenyzőjének. A volt promóter több vonalat is beindított, amiből valószínűleg egy német kapcsolat realizálódhat, jelenleg puhatolózó tárgyalások zajlanak.

Balogh Zoltán