2007. febr. 8., csütörtök, 08:341441 olvasás - 2 komment
Azzal a megfontolással mentem le Sosnovszki ellen bokszolni, jobb, ha edzésen találkozok a nagy ütésekkel, mint majd csak meccsen. Igazi célom az volt, hogy merjek belenézni Albert ütéseibe, és fedezékkel védjem le horgait-egyenseit.
hirdetés
Köztudott, hogy nagy embertől, nagy pofont lehet kapni! (persze ez nem mindig igaz) Épp ezért gondoltam, a rigai címmeccsemhez hasonló lehetséges szituációkkal edzésen kell találkozzak.
Az első menetben nem igazán éreztem semmit. Meglepett, hogy milyen messziről elér a balegyeneseivel. Próbáltam jobban koncentrálni, de nem éreztem az ütőtávot, ezért nem sokat változott a kép.
A második és harmadik menetben egész jól éreztem a bunyót. Persze ez nem azt jelentette, hogy ne kaptam volna továbbra is a zakót, de legalább nekem is voltak találataim. Veres Laci is a ringben volt, elvileg az én biztonságom érdekében. Időnként rászólt Albertre, hogy ne keménykedjen. Szerintem nem volt indokolt Laci figyelmeztetése, mert olyan durvulás nem történt, ami ne fért volna bele egy bokszedzésbe.
A negyedik menet végére kifáradtam, ezért egy kis fogással tarkítottam a kesztyűzést.
Csak négy menetet kesztyűztünk, de az ábrázatom alapján nyugodtan mondhatnám, hogy tíz menet volt.