
A két remek felépítésű, fordított alapállású ökölvívó mérkőzését szinte végig a fiatal tehetség irányította, aki remek kézsebességét kihasználva, sok mozgással, és ritmusváltással valósággal terrorizálta 40 éves ellenfelét. Tarver mondhatni alárendelt szerepet játszott, hisz lényegesen lassabb volt ellenfelénél, tetejébe neki kellett ellenfele után menni. Dawson támadásait Tarver képtelen volt feltartóztatni, megelőzni vagy megkontrázni esélye sem volt, ekképp legtöbbször csak kettős fedezéke stabilitásában bízhatott. És persze küzdeni tudásában! Ez utóbbi viszont Las Vegasban nem ért sokat, mivel Dawson koncentrációja kitartott a mérkőzés teljes ideje alatt, mi több, a 12. menet elején egy jobbossal padlóra kényszeríttette az egyensúlyát vesztő Tarvert.
A 12 menetes félnehézsúlyú küzdelem után új bajnokot avattak az IBF szövetségnél, merthogy a pontozók egyhangúlag (117-110, 117-110, 118-109 arányban) a „Rosszfiút”, Chad Dawsont látták jobbnak. Új sztárja van tehát a félnehézsúlynak!
Antonio Tarvernek ezzel szemben lassanként el kellene gondolkodnia a visszavonulásán, merthogy áprilisban, Clinton Woods ellen még friss és gyors bunyós benyomását keltette, ám a mostani meccsen ezeknek a tulajdonságoknak már híján volt. Lehet persze, hogy a felkészülése volt rossz, vagy elképzelhető, hogy pusztán az ellenfélválasztásnál hibáztak Tarver menedzserei. Erre mondjuk egy
Erdei Zsolt szembeni küzdelem választ tudna adni!