Erdei Zsolt trónjára pályázik a fiatal Vaszil Kljusza

Nos, ami azt illeti, főhősünk alaposan megküzdött a maga trónjáért, amit mi sem bizonyít jobban, mint csúnyán felrepedt jobb szemöldöke, ám a hogylétét firtató kérdésre már a profik szemszögéből tekint.

– Hogy fáj-e? – morzsolgatja a szavakat az ifjú világbajnok. – Hát nem mondom, hogy jólesik, de ez már teljesen másodlagos. Amikor e hónap elején Kijevben a kötelek közé léptem, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom, mert a profik világában egyetlen címet sem adnak könnyen. Manzas Tarvidas, a litván ellenfelem minden hájjal megkent bunyósnak számított. Nagyon kellemetlen ellenfél volt. Fogott, fejelt, mindent elkövetett, hogy a belharcot erőltesse. Érezte, hogy ütőerőben nem állja velem a sarat. Egy szerencsétlen fejelés következtében nagyon csúnyán felhasadt a szemöldököm és idő előtt be kellett fejeznünk a mérkőzést. Ezért aztán a bírák a hetedik menetben egyhangú pontozással engem hoztak ki győztesnek. A lényeg a világbajnoki öv.

– Nem akarok ünneprontó lenni, de a juniorok után mire számítasz később a "nagyok" világában?
– Hatalmas pofonokra. Némelyiket adom, némelyiket kapom. Az a fontos, hogy a végén a mérkőzésvezető az én kezem emelje a magasba. Komolyra fordítva a szót, jó az életkorom, hiszen a középsúlyban, ahol én bunyózom, 30–33 éves korukra "érnek be". Jelenleg 21 éves vagyok, ez pedig azt jelenti, hogy két-három esztendő múlva minden esélyem meglesz ahhoz, hogy jó alapokkal debütáljak a "nagyok" között. Később pedig a jelenleg Erdei Zsolt által birtokolt WBO-világbajnoki öv lehet a célom.

– Apropó, alapok. Hol és hogy kezdted?
– Nem a ring kötelei között, hanem a tatamin, eleinte kiyokushi karatéval foglalkoztam. A narancs színű övig jutottam, amikor 2001-ben a Lembergben rendezett Junior Európa-bajnokságon a Lembergi Testnevelési Szakiskola küzdősport szakosztályának tanárai felajánlották, hogy próbálkozzam a sulijukkal, mert látnak bennem "tüzet". Sikeres felvételit tettem, s szinte rögtön a boksznál kötöttem ki. Gyorsan jöttek az eredmények is. Először sportmesteri címet szereztem, majd az amatőrök között junior kontinenselső lettem. 2003-ban döntöttem úgy, hogy a profi bokszot választom.

– Mesélnél erről bővebben?
– Aszmir Denahidzs bosnyák–német menedzser vett észre a junior Eb-n. Rávett, hogy próbálkozzam a profik között. Elég nyögvenyelősen indult a pályám, hiszen itt már csak az eredményeket, pontosabban a győzelmeket tisztelik, ilyesmivel én meg nem büszkélkedhettem. Az első K.O.-k után persze változott a kép, de a nagy áttörést a mostani WBC bajnoki öv jelentette. Hogy mást ne mondjak, a címmeccsem előtt Kijevben néha alig tudtunk szállást szerezni, most meg az egyik szállodalánc felajánlotta, hogy hazai meccseimen minden alkalommal hajlandóak ingyenesen szállást biztosítani.

– Milyen klub színeiben bunyózol?
– Nincs klubom, egyetlen bokszistállónak sem vagyok tagja, de eddig ez nem is volt lényeges. A menedzserem és Zorjan Sevadzuszkij, a mesterem minden szervezési és felkészítési kérdést megoldottak. Nekem csak annyi volt a dolgom, hogy a ringben jól elkalapáljam az ellenfelem. Ez általában sikerült is, hiszen eddig 11 győzelem, ebből 8 K.O. a mérlegem. A profik táborában még veretlen vagyok. Mostanra már nagyon komolyan foglalkoztat, hogy leszerződjek valamelyik nagy európai klubhoz. Ugyanakkor nem akarok felelőtlenül beleugrani semmibe, hiszen mindenki tudja, hogy a profi boksz nemcsak sport, hanem üzlet is, ahol az embernek éppúgy meg kell verekednie a részéért, mint a ringben a győzelemért.

– Mennyire jó üzlet ma Ukrajnában bokszolónak lenni?
– Eléggé siralmas. Előttem van egyik barátom, a nehézsúlyú Volodimir Vircsisz példája, aki idehaza valósággal nyomorgott. Mérkőzéstől mérkőzésig alig tartott ki a pénze, ám amikor Németországba szerződött, alig egy év alatt teljesen egyenesbe került, s nevet csináltak neki.

– A boksz nemcsak pénzről, hanem csajokról is szól...
– Vannak próbálkozások a lányok részéről, de hölgyrajongóimat ki kell ábrándítanom. Van barátnőm, évek óta társam. Ráadásul én hűséges típus vagyok, úgyhogy hölgyeknek semmi esélyük nálam.

a Kárpátinfó írása,
a profibox.hu fotói