Petrányi Zoltánnal beszélgettünk

- Ön amatőrként és profiként is nehézsúlyú bajnok volt. Utóbbi szakágban kétszer is megszerezte az övet. Pályafutása melyik sikerét tartja a legfontosabbnak?
- Minden győzelmemnek örültem, de amikor 2003-ban megnyertem a Profi Magyar Bajnoki címet akkor voltam a legboldogabb, hisz előtte, az 1994-es amatőr Magyar Bajnokság döntőjében, 12-12 arányú döntetlennél, segédpontokkal kaptam ki, és azt sokáig nem bírtam kiheverni.

- És melyik kudarc a legfájóbb?
- 2004-ben nem sikerült megvédenem a Bajnoki címemet Rubin Olivér ellen. Az ott nyújtott teljesítményemet a mai napig nem tudom elmagyarázni magamnak. Ezt óriási kudarcnak fogtam fel.

- Ha egy sportoló elér egy bizonyos kort, elgondolkodik a folytatáson. Ön már 40 esztendős, így felmerülhet a kérdés, meddig kívánja folytatni pályafutását?
- Egy 30 éves sportoló könnyebben visszavonulhat, hisz még fiatal, később újra visszatérhet. Ha én, így 40 évesen abbahagyom, onnan már nincs visszaút. Jól érzem magam, mint versenyző, épp ezért nem szeretném elkapkodni a visszavonulást! Több súlyos sérülést szereztem, mint ökölvívó, (álltörés, lábtörés, kéztörés, bordatörés) de eddig egyik sem tudta elvenni a kedvemet a boksztól! Amíg jól érzem magam, mint versenyző, addig az is maradok!

- Vár még önmagától kiugró sikert?
- A Magyar Bajnoki övemet mindenképp szeretném megvédeni, de ezenkívül szeretnék még olyan ellenfelet is legyőzni, ahol esélytelennek tartanak. Volt már ilyenben részem, nagyon jó érzés! Tudom, hogy többször is megkaptam már az esélyt, hogy a legjobbak ellen bizonyítsak, de egyszer sem sikerült! Bárcsak megint ott állhatnék Williams-el szemben! Bárcsak megint megpróbálhatnám! Tudom, hogy kevés esélyem van megint olyan nívós ellenfelet kapni, mint Williams, de minden reggel úgy kelek fel, hátha megint csörög a telefonom, és jön a kérdés, hogy elvállalnék-e egy meccset ................... ellen!

- Hogyan látja, Magyarországon mennyire megbecsült sportág az ökölvívás?
- Amióta ökölvívó vagyok (1979) média szempontból most éli az ökölvívás a fénykorát. Persze ez csak a professzionistákra vonatkozik, hisz az amatőr ökölvívás nem kapja meg az eredmények alapján neki kijáró publicitást.

- Megéri itthon ökölvívónak lenni?
- Kevés az a sportág Magyarországon, ahol nem csak a legjobbak kapnak pénzt, hanem a gyengébb képességű, de bevállalósabb versenyzők is. A profi ökölvívásban szerencsére így van. Kiemelkedően nagy pénzt viszont kevesen keresnek.

- Az elmúlt időben mintha már az edzői munkára koncentrálna, a számítógépes adatbázisban számos ökölvívó neve mellett ön van feltüntetve trénerként. Komoly tervei vannak ezen a területen?
- Valóban edzősködök is egy ideje. Szeretnék csak a boksszal foglalkozni. Az előző néhány hónapban ez sikerült is, remélem sokáig így lesz még. Valóban komoly szándékaim vannak edzői területen, de a szándék önmagában kevés. Sok mindennek össze kell jönnie, hogy a terveim megvalósuljanak.

- Ki az edzői ideálja? Melyik az a szakember, akit etalonnal tart itthon?
- Nem szeretnék neveket mondani, nehogy megbántsak valakit. Több edző is foglalkozott velem és dolgozott körülöttem, legtöbbtől ellestem valamit.

- A jól értesültem, menedzserként is tevékenykedik. Milyen célokkal vágott bele ebbe a munkába?
- Szervezek mérkőzéseket versenyzőimnek, de ez még messze van a menedzserkedéstől. Úgy gondolom sok év kell még ahhoz, hogy igazi menedzsernek érezzem magam. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy ismerkedek a menedzseri pályával.

- Van olyan tanítványa, aki később jelentős sikereket is elérhet?
- Mindent megteszek, hogy mindenkiből kihozzam a maximumot. Bajnokom még nincs, de egy versenyzőm, Rajkai Adrián, ringbe lépett már világbajnoki címmérkőzésen. Sajnos vesztesen hagyta el a szorítót, de a ringben töltött majdnem hat menetben mindent megtett a győzelemért.

- Esetleg van valami, amit szívesen közölne a monokli.com olvasóival?
- Akinek lehetősége van, vegyen részt legalább egy bokszedzésen! Nem bánja
meg!