Széll Tamás nem az a mellébeszélős fajta, amikor megkérdeztem, milyen célokkal utazott a pécsi viadalra, kertelés nélkül kijelentette: - Biztos voltam benne, hogy nyerni akarok, nem kirándulni mentem, cél volt az arany megszerzése! Tudtam, hogy az újpesti Kun Dávid, akit helyettem vittek ki a kadet világbajnokságra, egy kategóriával lentebb, a 70 kilogrammosok között indul. De az sem jelentett volna problémát, ha az én súlyomban mérlegel, mert jobb bunyósnak tartom magam nála.

A DVSC ökölvívója az első mérkőzésen a Füzesy Boxklub versenyzőjével, Sas Richárddal találkozott, s a technikás, kellemetlen stílusú ellenfél igencsak megnehezítette a dolgát.
- Megoldottam a feladatot, amikor visszanéztem a videót, azt mondtam magamban: ez nem volt egy rossz bunyó. Betartottam az edzői utasításokat, sarokba tereltem, s ott próbáltam meg ütni.
Az elődöntőben kicsit könnyebb ellenfél jutott sportolónknak, a soproni Benczét magabiztosan legyőzve jutott a fináléba. Na, persze, ez sem volt sétagalopp.
- Megzavart a srác, jött rám, mint a kutya! Birkóznom kellett, sokat fogott, nem igazán tudtam kibontakozni. Sikerült győznöm, de az a célom, hogy ne birkózással, hanem minél tisztább ökölvívással tudjak boldogulni.
Széll Tamás a döntő előtt sem ingott meg, csak az arany lebegett a szeme előtt, nem filozofálgatott, úgy volt vele, bemegy a ringbe, kinyitja a pofonzsákot, s megszerzi a bajnoki címet. A mérkőzés is ennek megfelelően alakult, Tamás ütött, amennyit bírt a Varga Sándor (KSI) elleni csatában, a bírák pedig 4:1-es pontozással neki ítélték a győzelmet.
- Jogos volt a bírák ítélete, elfogadom, hiszen a budapesti fiúnak is voltak jó ütései, egy pontozóbíró őt látta győztesnek.
Az ob-arany a DVSC edzőinek sem volt meglepetés, a szakemberek véleménye alapján Széll Tamás volt az idény egyik legtöbbet fejlődő versenyzője. A Hajdúböszörményből nemrég átigazolt sportoló rengeteget lépett előre boksztudásban.
- Nagyon örültem, hogy a diákolimpiát és a magyar bajnokságot is meg tudtam nyerni, és háromszor meghívtak a válogatott keretbe is. Ezt nagyon köszönöm az edzőimnek és a szüleimnek, nélkülük nem jutottam volna idáig. Böszörményben is mindig tisztességgel edzettem, de nem volt sparring-partnerem, ám ahogy a DVSC-hez kerültem, ez a kérdés megoldódott. Most már „kajakra” nyomhatom a melót, nagyon jó partnerekkel kesztyűzhetek nap, mint nap. Májusig még a kadettek között indulhatok, a diákolimpiát meg akarom nyerni, aztán pedig a juniorok között szeretném megmutatni az oroszlánkörmeimet – zárta a beszélgetést Széll Tamás a DVSC honlapján, a dvscboxing.hu-n.