„A legfontosabb, hogy lássunk valami célt!”

A szakma és a közönség által legtöbbre taksált itthon készülő ökölvívó, Kovács Attila (21 győzelem - 1 vereség) május 4-én, Szombathelyen vívta legutóbbi mérkőzését, ahol az amerikai Robert Frazier legyőzésével megtartotta IBO nagyváltósúlyú világbajnoki övét. Az azóta eltelt időszak sem zajlott eseménytelenül, a bunyóshoz kihívást intézett az ausztrál Sam Soliman menedzsmentje, melyet azonban „Vipera” sérült bokájára, s műtétre váró orrsövényére hivatkozva visszautasított.

- Attila sérülései még mindig nem jöttek rendbe, a bokája továbbra is problémás, kezelésre szorul. A betervezett, elengedhetetlen orrsövényműtét időpontja sem ismert még, szeretnénk, ha egy jó nevű orvos végezné a beavatkozást, jelenleg is folynak az időpont egyeztetések. Egyébként néhány nap múlva leülünk Attilával és edzőivel, Lévai Istvánnal és Nagy Sándorral, átbeszéljük a dolgokat, merre, s hogyan tovább – mondta Karakó István.

- Hogy állnak a tárgyalások a feltörekvő, hamburgi Arenával, elképzelhető, hogy Kovács Attila a jövőben az istálló bunyósaként folytatja?
- Igaz a hír, valóban tárgyaltunk, de érdemi előrelépés még nem történt. Reméljük, továbbra is jó irányba haladnak majd a dolgok, de nem csak az Arena van képben, más német promóciókkal is elképzelhető a megállapodás.

- Bárhogyan is alakuljon a történet, úgy hiszem, Attila piacképességét illetően biztató, hogy az Arénával tárgyalási pozícióba jutottak.
- Én is sikerként értékelem, bízunk benne, hogy Attila lehetőséget kaphat, de ismétlem, még nincs konkrétum. Őszinte leszek, kerülgetjük a témát, mint macska a forró kását, de remélem, nemsokára tényekről is beszámolhatok. Az Arenának még nincs világbajnoka, többek között talán ezért is lehet Attila érdekes számukra.

- Mikorra érhetnek célegyenesbe az egyeztetések?
- Nyáron komolyabb bokszistálló nem nagyon szervez rendezvényt, így kicsit lelassulnak a dolgok, de remélem, azok közül a promóciók közül, melyekkel tárgyalásban állunk, az egyikkel eljutunk oda, hogy Attilának szeptemberre meccset szervezzenek. Az ökölvívónak jelen állapotában legalább tizenkéthetes kemény felkészülésre lenne szüksége, hogy tökéletes formába kerüljön, hasonlóba, mint Conway vagy Thiam ellen volt.
- Mi a helyzet az Attila legutóbbi két mérkőzését szervező Pro-Box Promotionnal, szóba sem került a folytatás?
- Kényes kérdés. Mint ismert, pénzügyi elszámolási problémáink voltak.

- Megoldódtak?
- Igen, Attila hosszú idő után megkapta a pénzét. Csak ha az ember ígéreteket tesz, azokat illik időben betartani. Szerintem ők többet vállaltak, mint amit teljesíteni tudtak. Ráadásul én voltam a rossz, a Pro-Box véleménye szerint a Soliman elleni mérkőzés is az én tevékenységem miatt hiúsult meg…

- Megcsappant a bizalom az istállóval szemben?
- Megítélésem szerint, de ezt nem csak én mondom, a Pro-Boxnak túl sok jövője nincsen. Ha csak valami szponzor vagy mecénás nem lát perspektívát az istállóban, akkor végük lehet, bár ők azt hangsúlyozzák, hogy a következő gálájukon is számítanak Attilára. Én szeretném, ha Magyarországon továbbra is lenne profi ökölvívás, de jelenleg nem látom túl optimistán a helyzetet.

- Mindig egy meccsre szóló szerződést kötöttek a Cséffalvay Péter vezette csapattal, ám tudomásunk szerint a Pro-Boxnak opciója van Attila következő mérkőzésére is.
- Az aláírt, eredeti szerződés valóban két mérkőzésre szólt, de tudni kell, hogy a megállapodás módosításra került. Ha a Pro-Box komolyan képzelné a folytatást, akkor nem úgy kellene eljárnia, mint tették a szombathelyi gála előtt, amikor is a meccs előtti napon, este fél tízkor még könyörögnünk kellett, hogy végre írjuk már alá a szerződést.

- Eddig ön, mint Kovács Attila barátja, menedzsere volt a képben, ám tevékenysége a Soliman-kihívás kapcsán mérkőzésszervezővé is bővült. A „matchmaker” szakma rengeteg rafinériát, kapcsolati tőkét igényel, kért-e segítséget hozzáértő személytől? Itt konkrétan a legeredményesebb hazai bokszmenedzserre, Rácz Félixre gondolok, hiszen tudvalévő, Kovács Attila a mai napig jó kapcsolatot ápol vele.
- Félixel valóban nagyon jó a kapcsolat, ő volt az egyetlen menedzser a magyar profibokszban, aki maradandót alkotott, de emberileg is megemelem előtte a kalapomat. Ha maradt volna a profibokszban, akkor lehet, Attila ma már Amerikában bokszolna. Valóban nyújtott segítséget már az ausztrál levelezés folytán is, tájékoztatott arról, ott hogyan folyik az ilyen ügyek intézése. Nem nagyon szeretnék még egy munkakört vállalni, bár ki tudja, mit hoz a jövő. De bízom abban, hogy Attilának sikerül elegyengetnünk az útját, s eredményesen tudja kihasználni a pályafutásából még hátralévő esztendőket. Tudom, honnan indult s hová jutott az együttműködésünk, mindig anyagi érdekektől mentesen segítettem.

- Az évek során már bizonyította a Kovács Attilát körülvevő team, hogy szakmailag tökéletes hátteret tud biztosítani az öklöző számára. De mi a helyzet pénzügyi vonalon, honnan jönnek a bevételek, ha az ökölvívó nem lép ringbe?
- A szakmával valóban nincsen gondunk, Lévai István edző és Nagy Sándor erőnléti edző személyében remek trénerek segítik Attilát. Nagy Zoltánnak, a győri Gladiátor Bokszklub vezetőedzőjének köszönhetően pedig remek körülmények között edzhetünk, és a felkészülési partnerek is biztosítottak. Hála Istennek, vannak még szponzoraink, akik Attila mellett maradtak. Lennének újabb támogatóink is, de mivel konkrét mérkőzéslehetőségeket nem tudunk velük előre közölni, így az együttműködést sem tudjuk formába önteni.
- Ha mondjuk, két hét múlva beszélgetünk, miről számolna be maximális elégedettséggel?
- Akkor lennék elégedett, ha Attila sérülése teljes mértékben rendbe jönne, s kellő motivációval tudna a felkészüléshez állni. Most az a legfontosabb, hogy lássunk valami célt, egy felhozó-, vagy egy címmérkőzést, bárhol, bárki ellen, körvonalazódjon végre valami. Ám nem hiszem, hogy néhány héten belül bármi realizálódna, de reménykedünk benne, hogy az előrelépési lehetőségeink közül bejön valamelyik.

- Ha nem sikerül egyik képben lévő istállóval sem megállapodniuk a folytatásról, előfordulhat, hogy „Vipera” befejezi versenyzői pályafutását?
- Nemhiába jöttek most elő ezek a sérülések, Attila fizikálisan és mentálisan is nagyon elfáradt, rettentő módon kimerült az utóbbi idők pénzügyi hercehurcájától, a szombathelyi gála szervezése körüli gondoktól, ahol szinte semmi nem volt stabil. Úgy érzem, ezeket a dolgokat többé-kevésbé kiheverte, nem hiszem, hogy teljesen elvesztette volna a motivációját. Egy biztos, ha tartósan nem tudunk célt mutatni, az nem vezet jó irányba, de mindent meg fogunk tenni, hogy előre mozdítsuk az ügyet.

Balogh Zoltán