A siker után mindig másként látja az ember a világot

A birkózó olimpiai aranyérmes, kickboksz világbajnok Növényi Norbertnek köszönhetően komoly médiaérdeklődés mellett szép számú nézősereg kísérte figyelemmel a Viadal rendezvénysorozat 3. állomását. Sajnos, a magyar-horvát MMA-csapatverseny kezdeti hangulatára rányomta bélyegét a zsinórban elszenvedett öt hazai vereség, de mire Növényi Norbert a szorítóba lépett, addigra a szakág jeles képviselői kozmetikáztak valamit az eredményen. Az elnyűhetetlen sportembert zúgó taps fogadta az arénában, de tapintható volt a feszültség is, nem utolsósorban ellenfele, a Gólemszerű, több mint kétméteres, 125 kilós Sasa Mucnjak látványának köszönhetően. A meccs elején a délszláv harcos azt is bebizonyította, nem csak kinézetre ijesztő, de jártas a harcművészetekben is, s nem áldozati báránynak szerződött. No de Növényit sem kellett félteni, szembetűnő volt mekkora energiát, mentális erőt birtokol a kitűnő kondícióban lévő fighter. Az első sikeresen kivitelezett technikái után felhördült a publikum, a feszültséget felváltotta a mindent elsöprő szurkolás. Sokan letódultak a ring mellé, ahol többek között a bajnok lánya, a 23 éves Xénia is torkaszakadtából drukkolt édesapjának. A sokat megélt hazai sportolót is magával ragadta a hangulat, ereje végső határát feszegetve, kegyelmi állapotban zakatolt, s a mérkőzés végén teljesen megérdemelten ünnepelhette győzelemét.
- Kicsit fájdalmas volt az ébredés, olyan, mint amikor az ember másnapos. Jelen pillanatban nyalogatom a sebeimet, tudomásul kell vennem, már nem úgy regenerálódom, mint húszéves koromban. Ám a közérzetem jó, köszönhetően a fantasztikus, győztes szombat estének, s annak a felém áradó szeretetnek, amit a szurkolóktól kaptam – válaszolt Növényi Norbert a vasárnap reggelét firtató kérdésemre, de azt is megtudtam, nem volt semmilyen különleges rizikója annak, hogy ötvenéves születésnapja után néhány nappal bevállalta élete egyik legkeményebb küzdelmét. Kiderült, már másfél esztendeje készül, hogy bemutatkozhasson a küzdősportok legkeményebb szakágában, de eddig rajta kívülálló okok miatt nem kerülhetett sor a debütálásra. Ám most a régi cimbora - a korábbi remek szabadfogású birkózó, majd későbbi szövetségi kapitány -, Németh „Nyiba” Sándor kezébe vette a dolgok irányítását, így Növényi Norbinak már „csak” annyi dolga volt, hogy tisztességesen felkészüljön. Partnerei, segítői a legjobb hazai harcosok közül kerültek ki, néhány név a teljesség igény nélkül: Németh Gábor, Karacs Attila, Varga Péter, Szecsei Szilárd, Felföldi Szabolcs, de az újpesti bunyósok, élükön Farkas József edzővel is nyúzták minden nap.

- Nem volt holtpont a felkészülésemben, beosztottam az erőmet. Az én koromban már nem szükséges napi kettőt edzeni, tudni kell, hol van a pihenés és a terhelés aránya – osztotta meg a siker receptjét a közönségkedvenc, de azt is hozzátette, korábban is vigyázott a szervezetére - persze nem élt aszkéta életet -, mindig tudta, hol a határ.
A kickboksz világbajnok az MMA-siker ellenére úgy gondolja, utolsó fellépése volt ez a ringben, ám a közönség feléje áradó szeretetét figyelembe véve bevallotta, nem könnyű ilyenkor végleges döntést hozni.

- Most úgy érzem, nem lesz folytatás, de hogy mit hoz a jövő, azt nem tudom. Ez a siker volt a szervezetem jutalma a sok edzés után, nem volt hiábavaló a kemény felkészülés. Az ember lelkének szüksége van az ilyen visszajelzésekre, hogy érezze, jó az, amit csinál. Olyan ez, mint amikor van egy remek, de már nem új autód, ami már régen nem volt kipucolva, ám ha lemossák, rendbe szedik, kiderül, még mindig jól megy a járgány.

Beszélgetésünk során az is kiderült, a sikerre kódolt fickó már nem akar senkinek bizonyítani, inkább magával szemben fogalmaz meg újabb és újabb elvárásokat. Sokszor érzi, le kellene állnia, de mindig hajtja valami előre, ez a vérében van. A civil életben is folyamatosan vette a maga állította akadályokat: a karosszériás szakma után jött az esti érettségi, majd a TF szakedzői, amit egy vendéglátó ipari suli követett. De tanult a Szent István Egyetemen is, s most éppen a szerencsejátékszervező-menedzser tanfolyam vizsgáira készül.
Ám a sport mellett a másik szerelmet a színház jelenti számára, sok évvel ezelőtt egy leendő filmszerep kedvéért beiratkozott Gór Nagy Mária színitanodájába, melyet osztályelsőként végzett el. A könnyebb műfajban elért sikerei mellett a szakma elismerését Molnár Ferenc Liliomjában nyújtott alakításával érdemelte ki, de remek kritikát kapott Kosztiliov megformálásáért, Gorkij Éjjeli menedékhely című darabjában is. A filmvásznon is bizonyított, Kamondi Zoltán: Az alkimista és a szűz című mozijában remekül hozta Maci figuráját.

- Egy új világ nyílt meg előttem, a színpadon kiélhetem minden vágyam. Itt megtehetek mindent, bárki bőrébe belebújhatok. Fontos része ez az életemnek, sokkal gazdagította a belső lelkivilágomat. A legnehezebb feladat az volt, hogy a nézők ne a sportolót lássák bennem, hanem azt a figurát, akit meg kell jelenítenem. Úgy gondolom, eddig talán sikerült ezt megoldanom.

Egy terület azért mégis van, ahol nem jöttek be Növényi Norbi számításai. Politikusként is tenni akart szűkebb pátriájáért, Fótért, ám csak ígéreteket és töredékszavazatokat kapott.

- A jövőben nem szándékozom több energiát fordítani a politikai pályára, beláttam, nincs értelme. Furcsa volt, hogy a választások után százával jöttek, hogy ők rám szavaztak, s nem értik, miért kaptam ilyen kevés szavazatot. Nem őszinték az emberek s ez nagyon fáj nekem. Egyébként a politikában annyira kétpólusú váltógazdálkodás lett az országban, hogy aki nem kötelezi el magát egyik „vallás” irányába sem, azoknak sanszuk sincs.

A kis politikai kitérő után számadásra kértem föl Növényi Norbertet, aki a következőképpen vont mérleget eddigi, csöppet sem unalmas életéről.

- Most föl vagyok töltődve, persze a siker után mindig másként látja az ember a világot. Szerencsés vagyok, a szüleimnek köszönhetően megszerettem valamit, s ebben élhettem le az életemet. Ez pedig a sport. Mindig azt csinálhattam, amit szeretek, s ez nagyon kevés embernek adatik meg. Az Isten kijelölt nekem egy utat, ahol vannak előnyök és akadályok. Ha a végső elszámolásra kerül majd sor, akkor megtudom, mennyire voltam alkalmas, hogy legyőzzem a nehézségeket. Régen tudom, az élet nem habos torta, meg kell küzdeni a gondokkal mindenkinek, bár néha azért megkérdezném az „égiektől”: miért nekem kell bizonyos helyzetekbe kerülnöm? Azért lényegében sikeres embernek tartom magam, a sportban és a munkámban mindenképpen.

Balogh Zoltán