Az akarat diadala volt az Európa-bajnoki siker

Bő egy évvel ezelőtt a hajdúsági bokszbarátok kivételével a jónép azt sem tudta, hogy Móna Imre a világon van. Pedig a fiú szépen gyűjtögette az érmeket a korosztályos bajnokságokon, ám tavaly mindez nem volt elég arra, hogy meghívják a kadet Európa-bajnokságra készülő keretbe. Csak a debreceni klubtulajdonos, Szabó Sándor kérésére vehetett részt az edzőtáborban, ahol aztán bebizonyította, nincs nála jobb magyar a kadet 63 kilogrammos kategóriában. Na bumm, és akkor mi van, kérdezhetnék, Dunát lehetne rekeszteni azokkal a honi öklözőkkel, akik kijutottak egy ifi Eb-re, majd eltűntek a süllyesztőben.

A Móna-gyerek nemzetközi karrierje sem indult valami fényesen, a tiranai kontinensviadal első fordulójában a házigazdák bunyósa már az első menetben úgy halántékon találta, hogy számolni kellett rá. Nagyon úgy tűnt, vége a dalnak, ráadásul a füstös csarnok négyezer nézője által űzött albán mindent elsöprő rohamokat indított. Móna azonban ahelyett, hogy látványosan lefeküdt volna, rendezte a sorokat, s a következő felvonásban kétszer is leütötte vetélytársát, így készülődhetett a kategória legkeményebb bunyósa, a korábbi eb-ezüstérmes azeri ellen.
Az éremért folyó ütközet is igen cifra volt, mert mint később kiderült, az azeri már az első, hatalmas balcsapottal eltörte Imre állát, aki komoly fájdalmakkal küszködve mégis végighirigelte a további meneteket, s a torna talán legjobb meccsét produkálva győztesként hagyta el a szorítót. A találkozó után rögtön kórházba szállították, ahol az albán orvosok drótokkal rögzítették a törött állkapcsot, ám a beavatkozás olyan „jól” sikerült, hogy hazaérkezése után a debreceni klinikán több órás műtéttel kellett azt helyrehozni.

Az operáció után néhány nappal volt szerencsém beszélni az akkor újdonsült Eb-bronzérmessel, aki egy fél vaskereskedéssel a szájában is azon kesergett, hogy nem bokszolhatott az elődöntőben. Biztos volt benne, hogy legyőzte volna orosz, majd később a döntőben román ellenfelét is. Bevallom, hittem is meg nem is, úgy voltam vele, talán csak az ifjonti hév beszél a srácból, aki már akkor kijelentette, a következő Európa-bajnokságot mindenképpen meg akarja nyerni.

Az előbbieket csak azért írtam le, hogy az olvasó számára is világos legyen, ez a fiú nem mindennapi akarattal rendelkezik, birtokában van annak a képességnek, ami megkülönbözteti a győztest a vesztestől. Szóval ilyen előzmények után egyáltalán nem volt meglepetés, hogy az állkapocs-műtét miatt több mint nyolc hónapot kihagyó Móna Imre a siófoki Európa-bajnokságon – a skót elleni pocsék kezdés után – a döntőig menetelt. A két meccs között azért történt egy s más, a hajdúságiak fiatalja magabiztosan jutott túl német, majd angol ellenfelén, így várhatta a fanyüvő orosz elleni finálét.

Mint azt Farkas József az eseményt rögzítő sporttévé kamerája előtt a döntő után bevallotta, az aranycsatában féltette ökölvívóját, hiszen az orosz ellenfél pazar formát mutatott a verseny alatt. A szövetségi edző nem hiába tartott a mérkőzéstől, az alapállásait folyamatosan váltogató szláv olyan vehemenciával kezdett, hogy úgy tűnt, egy perc alatt „kivégzi” a magyart. Móna fején egymás után csattantak az ütések, s bár jónéhányat levédett közülük, úgy nézett ki, ha nem vált taktikát, rövid időn belül indulhat tusolni. A 8:7-es orosz vezetéssel záruló első szakasz Mónára nézve volt hízelgő, aki azonban – akárcsak a debreceni címerben szereplő főnix madár – feltámadt poraiból, s vert helyzetből, elsősorban mentálisan vetélytársa fölé nőve megnyerte a döntőt. „Nem tudtam mit kezdeni, abszolút nem éreztem az ütemet. Ám a sarokban Farkas József és egyesületi edzőm, Deél István megnyugtattak, s a másodikban többször sikerült elkapnom az oroszt, akin látszott, hogy meglepődött. A záró menet már egyértelműen az enyém volt, ellenfelem el is fáradt, én pedig egyre jobban ráéreztem a bunyóra.” – emlékezett a fináléra az ifjú tehetség.

Imrét a siófoki arany után megtalálta a média is, s ő igyekszik megfelelni az érdeklődésnek, de úgy véli, nincs jobb dolog a szűkebb pátriájából érkező gratulációknál. Az edzőteremben is más szemmel néznek az ifjú bajnokra, akinek még kicsit szokatlan a példakép szerepkör. „Még mindig nem tudatosult bennem, hogy megnyertem az Európa-bajnokságot. Nagyon akartam a győzelmet, de még most is alig tudom elhinni, hogy sikerült.” – mondta a monokli.com-nak Móna Imre, aki azt sem felejtette el megemlíteni, nagyon boldog volt, amikor a siófoki döntő után példaképe Erdei Zsolt gratulált sikeréhez, s a közvetlen modorú WBO félnehézsúlyú világbajnokkal készült közös fotó már csak hab volt a tortán.

A kontinensviadal utáni jól megérdemelt pihenőt követően Imre újra edzésbe állt, klubjában elkezdte a felkészülést az augusztus végi korosztályos világbajnokságra, amiről szintén aranyéremmel szeretne hazatérni. A Nagysándor-telepi fiú remekül érzi magát a debreceni csapatban, esze ágában sincs tehetősebb, fővárosi klubba igazolni. „A DVSC-ben minden adott a jó eredmény eléréséhez, Szabó Sándor elnök úr megteremti a feltételeket, mestereim, Deél István és Rácsai András pedig garanciát jelentenek a fejlődésemhez. Edzőim nagyon figyelnek rám, de nem kivételeznek velem a tréningeken, bár az az igazság, hogy nem is vágyom rá.”
A szerkezetlakatosnak tanuló fiatalember azt is megosztotta lapunkkal, nem a műhelyben szeretne maradandót alkotni, a jövőt illetően sportolóként szövöget komoly terveket: Eb-, vb-, olimpiai szereplés az amatőrök között, de Erdei Zsolthoz hasonlóan ő is szeretné, ha egyszer profi világbajnoki övet csatolnának a derekára. A szerény, nem túl beszédes 16 esztendős fiú tisztában van azzal, hogy az ökölvívásból még jócskán van mit elsajátítania, elsősorban technikában, taktikában kell előrelépnie. „Most a legfontosabb feladat azt elsajátítanom, hogy ne akarjam rögtön „agyonütni“ az ellenfelet. Meg kell tanulnom hideg fejjel döntéseket hozni a szorítóban.” – tette hozzá.

Imre már említett példaképe Erdei Zsolt is küzdött korábban hasonló problémákkal, ám a bajnok az évek alatt levetkőzte az indulatból való bunyót, amatőrként Eb-, vb címeket, olimpiai bronzot szerzett, de a hivatásosok között is a WBO trónjára ülhetett. Hogy Móna Imre eljut-e „Madárhoz” hasonló magasságokba, azt lehetetlen megjósolni, mindenesetre képességei, fanatizmusa további kiemelkedő eredmények elérésére predesztinálják. A monokli.com sok sikert kíván neki az útra!

Balogh Zoltán