Balzsay kapitány jelenről, jövőről...

Az idősb. Balzsay Károly vezette amatőr válogatott tagjai a novemberi, Liverpoolban megrendezésre kerülő kontinensviadalra tréningeznek a tatai edzőtáborban. Mielőtt az Eb esélyeit latolgatnánk, a pekingi olimpián szerepelt csapat értékelésére kérem a kapitányt.

- Azt kapta Pekingben, amire számított?
- Nem, nem – érkezik a határozott válasz. – Nem kaptam vissza az edzőtáborokban elvégzett munka „ellenértékét”. Többet vártam, s nagyon sok dolog felett nem tudok napirendre térni. Kalucza Norbi és Varga Miki a pescarai kvalifikációs versenyen remek állapotban volt, az olimpián azonban meg sem tudták közelíteni azt a teljesítményt. Bedák Pali remek edzettségi állapotban utazott a játékokra, az uniós Eb-n két olyan bunyóst is legyőzött, aki Pekingben előtte végzett, mégsem jött össze számára a verseny. Attól a Zsapikovtól kapott ki, akit három éve döntő fölénnyel vert. Káté is egy olyan írtől szenvedett vereséget, akit előtte simán győzött le. Ezeket a dolgokat nem tudom megmagyarázni, nem tudom a válaszokat a miértekre. Pedig jó állapotban voltak a fiúk, a tatai edzőtáborba látogató kollégák is csak néztek, milyen jól pörögnek a versenyzők felkészülés során.

- Az olimpia előtt egy éremre számított, 5. hely lett belőle.
- Valóban érmet vártam, s most is tartom, hogy ez benne volt a csapatban. Sőt, három bunyósunknak, Bedáknak, Káténak és Szellőnek simán a nyolc közé kellett volna kerülnie. Ebből egyedül Szellő jutott be. Ha a három öklözőnek össze jött volna a nyolc közé jutás, még érem nélkül is tudtuk volna hozni a várt pontokat.

- Szellő Imre épp a monokli.com-nak nyilatkozta, hogy összenyomta a tét a negyeddöntőben. Ön hogyan látta testközelből a Tony Jeffries elleni, éremért folyó mérkőzést?
- A venezuelai Gonzalez elleni győztes meccse után határozott, nyugodt, kemény volt az iskolázások során, de ahogy közeledett a második mérkőzése, úgy lett egyre feszültebb. De ekkor még nem éreztem nagynak a bajt, ám közvetlenül a mérkőzés előtti bemelegítésnél már látszott, valami nincs rendben. Nagyon kellett koncentrálnia azokra az ütésekre, kombinációkra, melyek előtte könnyedén pattantak ki belőle. Ahogy belépett a szorítóba, rögtön látszott rajta a bizonytalanság, kérdeztem is magamban, mi a fene van? Az angol sráctól, igaz, korábban egy ponttal kikapott, de azóta folyamatosan készültünk, felépítettük ellene a taktikát, ám ebből nem valósult meg semmi. Igen, összenyomta a tét. De ne feledjük, hogy ez megtörténhessen, ki kellett jutnia Pekingbe. Nagyon kevés olyan ember van, aki a vizsgákon is mindig a maximumot tudja kihozni magából. Ez pedig egy nagyon komoly vizsga volt!

- Gőzerővel készül a csapat a liverpooli Európa-bajnokságra. A pekingi olimpia tapasztalatait felhasználva változtatott valamit a felkészülésen?
- Igen, változtattam. Az idő rövidsége miatt dinamikusabb tréningeket végzünk. De nagyon jól dolgoznak a srácok, folyamatosan dicsérem őket, mert mindig túlteljesítik az általam elvárt munkát, intenzitást. Jó a hangulat, lelkesek, akarnak, az „idősebbek” pedig példát mutatnak, húzzák magukkal a többieket. Kalucza, Varga, Káté, Bacskai, Szili, Szellő elől járnak a munkában, de kivétel nélkül mindenki odateszi magát.

- Van már Eb-csapat?
- Ungvári István (48kg), Szalai Gergő (51kg), Kalucza Norbert (54kg), Mihály János (57kg), Varga Miklós (60kg), Káté Gyula (64kg), Bacskai Balázs (69kg), Szili István (75kg), Szellő Imre (81kg), Darmos József (91kg) és Bernáth István (+91kg).

- Milyen eredménnyel lenne elégedett?
- Ha két érem összejönne, akkor komolyan foglalkoznék azzal a gondolattal, hogy a következő négy évre is beadom a pályázatomat, s ha elfogadják, viszem tovább a válogatottat.

- Akkor, ahogyan korábban azt portálunknak is megerősítette, pályázik a kapitányi posztra.
- Mint már elmondtam, semmi gondom a pályáztatással, így van ez mindenhol. Azért voltam kicsit feszült és ideges a keddi elnökségi ülés után, mert rajtam kívül már mindenki tudta, hogy megpályáztatják a kapitányi posztot. Ha ezt előre tudom, akkor nem biztos, hogy lemondtam volna azokat a meghívásokat, melyek felém érkeztek. Jelen pillanatban az az elhatározásom, hogy csak akkor adom be az elnökségnek a pályázatot, ha legalább két érmet hozunk Liverpoolból.

- Az Európa-bajnokság fontos állomás lesz karrierjében.
- Igen, valóban az lesz, de akkor sem leszek megijedve, ha nem sikerül. Ebben az esetben elkezdek egy négyéves komoly munkát valakikkel. Bebizonyítom, hogy négy év múlva az a 10-15 versenyző, akár a felnőtt válogatott kerettagságig is eljuthat.

- Ez a „valakikkel” kicsit titokzatosan hangzik. Magyar vagy külföldi csapatban gondolkodik?
- Valóban van meghívásom itthonról és külföldről is, ha úgy alakul, majd eldöntöm, melyiket fogadom el. Megmondom őszintén, legszívesebben úgy maradnék itthon, hogy a nulláról kezdeném a munkát. Megmutatnám, hogy az elmúlt 38 év tapasztalatait, s a Testnevelési Egyetemen tanítottakat felhasználva igenis jó eredményeket tudok elérni.

- Dacot érzek a szavaiban, mesteredző létére mintha még mindig bizonyítani akarna.
- Nem dac ez, csak ilyen a sport. Mindig bizonyítani kell, az élsport szereplőinek naponta kell megújulniuk, újat, jobbat mutatni. Én igenis, meg fogom mutatni, meg fogom csinálni!

- Ha úgy alakul, hogy beadja a pályázatát, s a szakmai bizottság azt elfogadja, mi az, amit mindenképp másként fog csinálni, mint korábban?
- A versenyeztetést. Még jobban megtervezem. Az edzőknek év elején el szoktam mondani, hogy melyik ökölvívóra, melyik versenyen számítok. Ezeket szigorúbban betartatnám, mert ha valamilyen indoknál fogva lemondja egy-két ember a versenyt, felborul az egész csapat. Idén is 38 ökölvívóra számítottam, s végül 22 lett belőle. Az edzőtáborokon is szeretnék változtatni, nem csak Tatán készülnénk. Az írek, az angolok, az olaszok, a franciák bejárták az egész világot, az oroszoknál és a kubaiaknál edzettek, meg is lett az eredménye. Nekünk is lett volna lehetőségünk erre, többször beszéltem az orosz edzővel a közös edzőtábor ügyében, de nem jött össze. Hogy mi volt az ok, arról fogalmam sincs. Ha maradok, a külföldi felkészülés vonalát mindenképpen szeretném erősíteni.

- Amellett, hogy az olimpia nem az elvárásainak megfelelően alakult, fia, ifjabb Balzsay Károly sem küzdhetett meg Inkin ellen a WBO nagyközépsúlyú bajnoki címéért, sérülés miatt le kellett mondania a találkozót. Az Universum nem halasztotta el a meccset, szerzett az orosznak egy másik bunyóst. Gondolom, ettől sem lett derűsebb a hangulata?
- Persze, nem esett jól, de már nem tudnak „meghatni” az ilyen dolgok. Immunis lettem. Nem látok bele igazán a profi bokszba, de azt tudom, hogy mindig az üzlet, a pénz az első. A németek mindenféleképpen meg akarták csinálni a mérkőzést, éltek a lehetőségükkel, nekik az a lényeg, hogy világbajnoka legyen az Universumnak. Hogy ezt most Balzsaynak vagy Inkinnek hívják, nem érdekli őket. Ha német öklözőről lett volna szó, azért valószínűleg másként alakul a történet.

Balogh Zoltán