Bognár László: pénz beszél, kutya ugat!

Mi történhetett a paksiak népszerű bunyósával, miért adta nevét ilyen produkcióhoz? Persze, a válasz sejthető, az egykor szebb napokat megélt sportoló nem a mozgás öröméért lépett újra ringbe, cselekedetét komoly pénzügyi problémái indokolták.

„A szív már nincs meg hozzá, az utóbbi meccseim nem voltak olyanok, mint régen. Már csak levezetek, de ha kapok egy kedvező ajánlatot, elfogadom, mert anyagilag olyan helyzetben vagyok, hogy egyszerűen nem tehetek mást. Ez az olasz srác két kategóriával fentebb volt a nekem megfelelőtől, de ha rendesen felkészülök, azt hiszem, össze tudtunk volna hozni egy jó meccset. Korábban élvonalbeli ökölvívó voltam, így nagyon kellemetlen, hogy ilyen találkozón, csak a pénzért lépjek ringbe. De nincs más választásom, most még tudok valamit keresni, pénz beszél, kutya ugat!” – mondja kesernyésen az edzésekkel már jóval kevesebbet foglalkozó 52 profi ütközetet a háta mögött tudó fighter, aki már csak futással és erősítéssel készül fel a 2-300 ezer forint bevételt jelentő összecsapásokra.

Érthető módon a korábbi világbajnok nem repesett az örömtől, hogy a talján ellen a felhozó embert kellett alakítania. Amikor 1996. február 17-én – éppen a 28. születésnapján –, kétéves profi pályafutás után Paul Kaoma ellen megszerezte a WBU kisvilágbajnoki övét, ő sem gondolta volna, hogy egyszer ilyen szerepet szán neki a sors. Annál is inkább, mert egyre-másra szerezte győzelmeit, persze, egy-két vereség, Baloyi, Perez és Tontchev ellen becsúszott, de amikor 2001. február 10-én T.K.O.-val szerezte meg a WBO kisvilágbajnoki övét a nagyszájú Michael Gomez ellen, egy csapásra súlycsoportja elitjébe került. Menedzsere, Rácz Félix rögtön szervezett is számára egy álommérkőzést, májusban Acelino Freitasszal csaphatott volna össze Miamiban. Az ütközet azonban nem jött létre, a brazil családi okokra hivatkozva, amikor Bognár már a helyszínen tartózkodott, lemondta az összecsapást. „A magyar bokszolók közül elsőként én mérkőzhettem volna Amerikában WBO-világbajnoki címért. A mai napig fáj, hogy elmaradt ez a meccs, hiszen bárhogyan is alakul, jelentősen befolyásolhatta volna pályafutásomat. Életem nagy lehetősége ment el.”

A jelentős anyagi és szakmai sikerrel kecsegtető, ám elmaradt Freitas-csata után megbicsaklott a paksi bunyós karrierje. A Gomez elleni visszavágót nem Magyarországon rendezték, a menedzserek újra Angliában teremtettek lehetőséget a revansra. „Félix ’eladta’ a visszavágót, így másodszor is Angliában kellett ringbe lépnem. Menedzseremnek megvolt a haszna, én azonban a beígért tízezer dollár helyett csak ötöt kaptam már az első meccs után is. Ez a visszavágón sem volt másként, így számomra ez nem volt egy nagy buli. Félix hülyét csinált belőlem, életem talán legjobb formájában voltam, ha itthon rendezik a meccset, megverem Gomezt. Manchesterben sem indult rosszul, kétszer is számoltak ellenfelemre, aztán hibáztam, kapkodtam, vereség lett a vége, de ez benne van a bokszban.”
Bognár ezután hullámzó teljesítményt nyújtott, címmérkőzéseit elvesztette, tíz meccsből ötször kikapott. A Nagy Jánostól elszenvedett veresége után egyenesen temették, s menedzsere, Rácz Félix sem állt már mellette, amikor elérkezett 2004. szeptember 10-e, a Komjáthi László elleni magyar bajnoki összecsapás időpontja. A szakma három menetet sem adott Feil Ádám tanítványának, aki azonban óriási meglepetésre simán verte a nyíregyházi Nagy Lajosnál felkészülő bunyóst. „Gusztustalannak tartottam az újságoktól, tévéktől, ahogy leírtak, talán a múltam alapján nem ezt érdemeltem volna. Olyan dac dolgozott bennem, mint talán életemben soha, tudtam, ha most nem nyerek, vége a pályafutásomnak. Életem egyik legkeményebb felkészülését végeztem, még családi nyaralás alatt, Domboriban is napi tíz kilométereket futottam, közben bejártam Paksra, edzésekre, fizikálisan és pszichésen is a maximumot hoztam ki magamból. Ismertem Komjáthi Lacit, tudtam, nekem kell ez a cím! Félix nagyon csalódott volt, amikor megvertem a versenyzőjét, de ezután visszavett, s újra ő menedzselt.”

Bogesz sportkarrierje ismét egyenesbe került, ám elmondása szerint addig sikeres vendéglátó ipari vállalkozásai megsínylették, hogy ideje nagy részét a felkészüléssel töltötte. Az IBU és IBC világbajnoki övek egy ideig feledtették a gondokat, s a bunyós teljes erővel készült a 2006. április 22-én, Pakson, Andrzej Sark elleni kisváltósúlyban megrendezett IBC-címmérkőzésre. Szeretett volna szépen búcsúzni a hazai közönségtől, ám a harmadik menetben T.K.O.-val szenvedett vereséget. „Hiába készültem fel fizikálisan tökéletesen, a magánéletben és az üzleti életben komoly gondjaim voltak. Lelkileg nem tudtam ráhangolódni a meccsre, a bokszban pedig fejben dől el minden. A vereségben az is közrejátszott, hogy ez már a negyedik súlycsoport volt, ahol címmeccset bokszoltam. Ez már kicsit sok volt, de itt sem lett volna gond, ha idegileg rendben vagyok. A mostani eszemmel már bánom, hogy az üzleti- és magánéletemet feláldoztam a bokszért, a kettőt együtt nem lehetett csinálni.”

Az ökölvívó azonban mégsem búcsúzott, a vendéglátásból már nem számíthatott bevételre, így anyagi problémái miatt újabb fellépéseket vállalt. Négy meccsen három vereségbe futott bele, s ez kőkeményen rombolta nimbuszát. „Nem lett volna szükség ezekre a mérkőzésekre, ha korábban az eredményeimnek megfelelő anyagi és erkölcsi elismerést kaptam volna. A mai napig bánt, hogy bár Rácz Félix első emberei közé tartoztam, én lettem az első világbajnoka is, mégsem tudtam annyi pénzt keresni, amennyit szerintem megérdemeltem volna. Egy világbajnoki címmeccsen sem kaptam többet egy millió forintnál. Félixnek szakmailag nagyon sokat köszönhetek, de anyagilag jócskán elmaradt a remélt haszon” – jegyzi meg a Szolnokról indult ökölvívó.

A manapság Szilágyi Richárd által menedzselt harcos nem akar újabb, a Zamora-meccshez hasonló csatákat elvállalni, de azt mondja, ha mégis belekényszerül, legközelebb tisztességesen felkészül. A bunyón kívül jelenleg egyetlen bevételi forrása a szórakozóhelyeken, hétvégeken vállalt portás melóval megkeresett pénz, de igazán egy stabil állásra vágyik a paksi erőműben. „A családom is nagyon rosszul viseli a mostani helyzetet, nem tagadom, vannak gondok a feleségemmel, bár szerintem nem nagyok. Szeretnék itt is egyenesbe kerülni, de most még nem igazán látom a történet végét. Nem tudom, hogyan fogom rendbe hozni az életemet, de egy biztos, előbb-utóbb helyére kerül minden. Fel fogok állni a padlóról!”

Balogh Zoltán