Döry Miklós: A jó bíró láthatatlan!

„A bíráskodás első pillanatától éreztem, nekem ezt kell csinálnom, de sokat jelentett a kor egyik legjobb bírójának, Somos Tihamérnak dicsérete is” – emlékezett vissza a ’66-os, Építők SC Dózsa György úti csarnokában történt debütálására Döry Miklós, aki ökölvívóként az Újpesti Dózsa, az MTK, majd Vasas-Dinamó színeiben harcolt a ringben, mielőtt 27 évesen a bírói hivatást választotta. – „Annak idején rengeteg mérkőzést rendeztek hétvégenként, a bírók óriási rutint szerezhettek, egészen más volt a bokszmérkőzések mennyiség, mint manapság.”
A döntnök gyorsan haladt előre a ranglétrán, ’69-ben már első osztályú bíró volt, majd rá két évre országos minősítést szerzett, mérkőzéseket vezetett NBI-es csapattalálkozókon és nemzetek közötti válogatott eseményeken is. 1976-ban EABA-, két évvel később AIBA-vizsgát tett, 1980-ban pedig a Riminiben rendezett junior Eb-n mutatkozott be nemzetközi színtéren. Később öt felnőtt kontinensviadalon, két világbajnokságon és - ahogyan ő fogalmaz - másfél olimpián működött közre az amatőrök között. „ A ’92-es barcelonai olimpia mellett, egy kubai, a ’84-es Los Angeles-i - számunkra kimaradt - ötkarikás játékokat pótló versenyen is részt vettem.”

A bíró ’92-ben a sportág professzionális területére lépett át, a hőskorban ringszpíkerként és bíróként tevékenykedett. Személyét az akkori két szervezet, a Rácz György és a Győry József vezette tábor is elfogadta, így egészen a tavalyi évig, mint a hazai hivatásos ökölvívás első embere dolgozott, persze az igazi szerelmet a ringen belüli munka jelentette.

„A profik között sokkal könnyebb itthon bíráskodni, mint külföldön. Kint nagyon nehéz magyar versenyzőnek győznie, ez csak akkor sikerülhet, ha kiüti, vagy nagyon megveri az ellenfelet. Az olaszoknál, lengyeleknél, németeknél nagyon lejt a hazai pálya. Itt elvárás, hogy a bíró segítse a hazai menedzser öklözőjét, íratlan szabály, hogy a szoros meccsen az otthon szereplő bunyósnak kell diadalmaskodnia. Ezt persze nem éreztetik nyíltan, de ha az ember tisztában van a dolgokkal, akkor tudja ezt, másképp többé nem hívják” – avatott be a kulisszatitkokba a bíróbizottság vezetője, majd így folytatta. – „Hogy egy bíró hosszútávon működhessen, valamilyen formában be kell állnia abba a sorba, amit az élet diktál. Aki nem ezt mondja, az hazudik, vagy nem fog tovább működni. Nehéz ezeket a feladatokat lelkiismeret furdalás nélkül megoldani, de ha az ember kellően intelligens és tud disztingválni, akkor a pályán maradhat.”

A MÖSZ hivatásos tagozatának intézőbizottsági tagja a beszélgetés során fontosnak tartotta azt is elmondani, nem megélhetési bíró, nem a bíráskodásból él, nyugdíja mellett biztosítási-bróker vállalkozása van, már harmadik képviselői ciklusát tapossa a budapesti XIII. kerületi önkormányzatnál, de a Sport1 szakkommentátoraként is dolgozik. Mint elmondta, a tévében nem riporteri babérokra tör, csak azokkal akarja megszeretetni a bokszot, akik eddig a verekedést hitték annak.

Döry Miklóst természetesen megkérdeztük a nemrég nagy vihart kavart Popovics-Papp félnehézsúlyú WBF-interkontinentális mérkőzésről is. „Nagyon kiegyenlített csatát vívtak, nem volt könnyű döntést hozni a hárompercek után. Nálam egy menettel nyert többet Popovics, de hozzá kell tennem, Papp Laci 2-3 menetet csak nagyon szűken vesztett el, szinte egy-két ütésen múlott, viszont a megnyert meneteit vastagabban hozta, mint Popovics. Ám ezeket a szempontokat nem lehet figyelembe venni. Az ilyen kiélezett mérkőzéseken egy jól bevált módszer alapján számolom az ütéseket, s ez megkönnyíti a döntéshozatalt.”
Az ítész szerint néhány alaptulajdonság elengedhetetlen ahhoz, hogy valaki boldogulhasson a csokornyakkendősök világában. „A szív és a szimpátia nem játszhat közre a döntések meghozatalában, a tudatra kell alapozni. Nagyon fontos az önismeret, a bíró legyen tisztában képességeivel, de nem hátrány a megfelelő versenyzői múlt sem. Az pedig minimum, ha a mérkőzésvezető belép a ringbe, azt tiszta fejjel tegye, nem lehet csak úgy beesni az utcáról. Egy-egy helyzet megítélésénél tudni kell az edzők fejével is gondolkodni, ezért végeztem el én is a TF edzői szakát” – mesélt a 65 éves szakember, aki ars poeticáját is megosztotta monokli.com-mal: - „Az a jó bíró, aki láthatatlan a szorítóban! Nem szeretem a teátrális, ugrabugráló embereket, akik magukra akarják vonni a figyelmet, a bíráskodás nem erről szól. Tudomásul kell venni, nem a bíró, hanem a versenyző a főszereplő.”

A MÖSZ egykori főtitkára még jó ideig szeretne a ringben maradni, de később sem akar elszakadni a bíráskodástól, tervei szerint pontozóbíróként, vagy supervisorként kíván majd feladatokat ellátni. Természetesen figyeli a kollégákat és az utánpótlást, örül, hogy Flórián Béla komoly karriert fut be a WBC-nél és az EBU-nál, de a nagyon rutinos Nagy Imre mellett Pete és Török sporttársaknak is szép jövőt jósol. Ám nem könnyű a legjobbak közé kerülni, hiszen a hazai „piac” igencsak telített. „Sokan jelentkeznek profiboksz eseményekre bíráskodni, de a magyar piac a hazai rendezvényeken öt-hat, maximum nyolc embert bír el, nem tudunk több lehetőséget biztosítani. Annak pedig semmi értelme, hogy átjöjjenek amatőrből a kollégák, ha nem tudjuk őket foglalkoztatni, hiszen a profiktól nincs visszaút.”

Döry Miklósnak nem csak a bíráskodás, de az egész magyar profiboksz is szívügye, a lelkes sportember úgy véli, szükség van a hazai hivatásos ökölvívásra. „Több okot is említenék, imádják az emberek a bunyót, a színvonalas gáláknak ma is megvan a nézettsége. Ha egy hazai öklöző harcol a ringben, azt jobban magukénak érzik a szurkolók. A profiboksz perspektívát nyújthat a kitűnő amatőr ökölvívóknak is, akiknek így nem kell éjszakai portásnak állniuk, a bunyó által egzisztencia nyílhat előttük.”

A honi bunyó dicsérete mellett a jó szándékú kritika sem marad el, Döry Miklós amondó Erdei Zsolt világbajnoki címe vagy Balzsay Károly leendő titulusai klasszisokkal többet ér(het)nek, mint egy IBO-nál, WBF-nél, vagy a most működő 18 világszervezet nagy részénél szerzett övek. „Kótai Misi példája is mutatja, hiába volt hosszú időn keresztül kisebb szervezeteknél világbajnok, súlycsoportjában nem tudott bekerülni a legjobb 30-ba, de még az európai elitbe sem. A nagyon jó bokszoló Hidvégi Gyurinak is nehéz lesz, nem a képességeivel van baj, azok kitűnőek, a probléma szintén az, hogy nem nagy szervezetnél küzd. Tudom, nagyon nehéz komoly szervezetnél csúcsra jutni, a rendszerben van a hiba, olyan lehetőségeket kellene teremteni tehetséges versenyzőinknek, hogy menedzsereik révén a nagyoknál is szóhoz juthassanak. Az általam egyik legjobbnak tartott magyar ökölvívó, Kovács Attila is alkalmas arra, hogy bármely nagy világszervezetnél címmeccs közelébe kerüljön. Kérdés, lesz-e rá alkalma?”

Balogh Zoltán