Erdei Zsolt: ''Úgy nyertem, ahogyan szerettem volna''

- Kezdjünk egy „kötelező” kérdéssel, mennyire vagy elégedett a Danny Santiago ellen nyújtott teljesítményeddel?
- Elégedett vagyok, hiszen győztem, s úgy nyertem, ahogyan szerettem volna, ráadásul idő előtt sikerült befejeznem a küzdelmet. Azt hiszem, nem érheti szó a ház elejét – válaszolt Erdei Zsolt.

- Ennyit vártál Santiagotól, azt nyújtotta, amire Fritz Sdunekkel készültetek?
- Annak ellenére, hogy két videó felvételt is láttam róla, egy kicsit ismeretlen volt. Annyit tudtam, hogy egy küzdő, csapkodó gyerek, aki sokat fejel, tehát elég veszélyes. Nem vártam tőle nagy csodát, persze, attól tartottam, hogy esetleg bevisz egy nagy ütést, s akkor másképpen is alakulhatott volna a mérkőzés.

- A hetedik címvédésed előtt Kovács „Koko” István azt nyilatkozta, ha csak a képességeid hetven százalékát hozod, nem jelenthet gondot az amerikai bunyós.
- Igen, Koko nekem is azt mondta: ez a gyerek lassú hozzád. Ám én óvatos vagyok, mert tudom, az ilyen emberek nagyon veszélyesek tudnak lenni. A ringben azonban igazolódtak Koko elképzelései, s ez a szorítóban néha be is villant, de nem hagytam magam az óvatosságomból kizökkenteni, hiszen világbajnoki címről volt szó.

- A harmadik menetben kaptál egyet a hátadra, amitől megsérült a bordád. Nem ugrott be a Mehdi Sahnoune elleni mérkőzés, hiszen akkor egy hasonló sérülés miatt a poklot jártad meg?
- Természetesen eszembe jutott, hiszen hasonló helyen talált el, de nem ijedtem meg, tudtam, megoldom a helyzetet. Az ütés után belenyilallt az oldalamba, nem igazán tudtam mozogni, nagyon vigyáztam, nehogy kapjak még egyet. A hátamat azonban nem tudom védeni, és ez különben sem ütőfelület.
- A mérkőzés után rögtön lenyilatkoztad a bordasérülést, nem kaptál letolást az Universum főnökeitől, amiért őszintén kijátszottad a lapjaidat?
- Persze, mondták, hogy ne nagyon hangoztassam, de mit kellet volna csinálnom? Én egy őszinte ember vagyok, ha hátba vágtak, hát hátba vágtak, nincs ezen mit szépíteni. Ez más bunyóssal is előfordulhat, s nekik is ugyanúgy fáj.

- Szemmel láthatóan leszálkásítva szálltál harcba Düsseldorfban, kíváncsi lennék a titokra?
- Jól is éreztem magam, s ez az új étkezési terv eredménye. Tartózkodom a zsíros kajáktól, s az utolsó héten már szigorú előírás szerint étkezem, amit kilencven százalékban be is tartok. Magamhoz képest valóban „karcsúbb” vagyok, de még mindig nem olyan, mint szeretnék lenni, az a kis úszógumi csak ott van. Bár az alkatom is gátat szab a vágyaimnak. Szükséges, hogy jó állapotban legyek, mert így tudom a legjobbat kihozni magamból.

- Folynak a találgatások következő ellenfeled kilétéről. Hagynám most Jonest, Tarvert, Johnsont s a többi nagyágyút, hiszen erről kollégáim már rengeteget kérdeztek, inkább két másik nevet mondanék. Kezdjük egy régi ismerőssel, az argentin Garayval, vele már kétszer is megszenvedtél.
- Eddig is „megoldottam” Garayt, s ez akkor sem lesz másként, ha újra összekerülünk. Talán az eddigieknél jobban is megverném, hiszen azóta kondíciónálisan sokat fejlődtem, de a 12 menetes csatáknak köszönhetően tapasztaltabb is lettem.

- A monokli.com információi szerint, olyat is hallani az Universum környékéről, hogy csapattársad, a WBC nagyközépsúlyú interkontinentális bajnoka, a veretlen Denis Inkin a félnehézsúlyba tart. Ha ez megtörténik, valószínűleg magasan rangsorolják majd az oroszt, így akár vele is meccselhetsz. Mire számíthat, ha összekerül veled?
- Isten óvja őt!
- Amikor nem kötelező címvédésre készülsz, a hamburgi menedzsment kikéri a véleményedet az ellenfélválasztás előtt?
- Nem, ez nem fordulhat elő, persze, amikor istállókollégámmal, Thomas Ulrich-al csaptam össze, előtte megkérdeztek, akarok-e ellene bokszolni. Azt feleltem: mi az hogy! De általában, amikor szabadon választott ellenfél kerül sorra, teljes mértékben rábízom magam az Universumra.

- Amikor főnökeid kiválasztják soros ellenfeledet, előfordulhat, hogy a sajtó hamarabb értesül a vetélytárs kilétéről?
- Bizony előfordulhat, sőt, már többször meg is történt. Na, persze, nem kell óriási időeltolódásra gondolni, ez általában néhány óra, hiszen Fritz Sdunek elég gyorsan közli velem a dolgot. Nem lehet versenyezni a sajtóval, hiszen annyira gyors, hogy az már szinte követhetetlen.

- Előzetes hírek szerint nyáron, Budapesten védheted meg bajnoki övedet. A Kisstadionban már kétszer szerepeltél, bár az első gálán padlóra kerültél az orosz Garasenko ellen, de végül hoztad a meccset. Előny-e a hazai pálya, vagy a túlzott felhajtás miatt akár vissza is üthet, hogy itthon bokszolhatsz?
- Hát, igen, van előny és hátrány is rendesen. Az igaz, hogy Németországban nyugodtabbak a körülmények, míg itthon sokkal nagyobb bennem a drukk. De ez nem akkora hátrány, mint amekkora előny az, hogy itthon bokszolhatok, s megörvendeztethetem a hazai közönséget. Szóval inkább pozitívumként értékelném a hazai pályát.

- Evezzünk civil vizekret, Viktor fiad születése óta mennyiben változott meg az életed?
- Sokat változtam a magánéletben, azt hiszem, egy felelősségteljes apa lettem, aki minden nap alig várja, hogy hazamehessen a fiához, átölelhesse, fürdethesse, tisztába tehesse, satöbbi. A kisfiam annyi örömet ad a lelkemnek, amit szóban ki sem lehet fejezni. A ringben nem sokat változtam, de ha lehet, még az eddigieknél is óvatosabb lettem.

- Gyermeked születése befolyásolja-e tervezett visszavonulásod időpontját?
- Abszolút nem. Fix időpont van a visszavonulásomat illetően, amit már régebben elhatároztam. Megvan a pontos dátum, s ettől nem fognak eltántorítani. Ám azt egyedül csak én tudom, mikor akasztom szögre a kesztyűt, de ez egyelőre maradjon az én titkom.

- A ZDF-televízión keresztül a mérkőzésedet 4 millió néző tekintette meg, ami nagyon szép szám. Mennyire érzed sztárnak kint magad?
- Németországban azért még nem érzem magam sztárnak, bár, egyre többet érdeklődik irántam a média. Ha makulátlan marad az eredménylistám, akkor ennél is ismertebb és elismertebb lehetek. Nincs okom panaszra, kijelenthetem, ebből a szempontból is felfelé ível a pályám.

- Újra Kokót idézném, amikor az ismertségedről esett szó, a korábbi pehelysúlyú bajnok azt mondta, akkor lehetsz igazán világsztár, ha Jonest, vagy valamelyik hozzá hasonló nagy nevet legyőzöd.
- Igen, tökéletesen egyetértek, István nagyon jól látja a helyzetet.

- Reggel háromnegyed hétkor beszélgetünk, miközben éppen egy tévéstúdióba tartasz. Hogyan tudsz az állandó érdeklődéstől pihenni, mennyi idő jut a családra, barátokra, s az épülő házad felügyeletére?
- Nagyon fáradt vagyok. A házépítés is célegyenesbe fordult, most olyan dolgokban kell döntéseket hoznunk, ami jelentősen befolyásolja majd új otthonunk kinézetét, s ebben sem szeretnék hibázni. Legnagyobb sajnálatomra, előfordul olyan helyzet is, amikor vissza kell utasítanom meghívásokat. Persze, ez nagyon bánt, mert olyan pali vagyok, aki nehezen mond nemet, igyekszem kielégíteni a média- és más érdeklődéseket. Tudom, néhányan talán meg is sértődnek, de a családommal is szeretnék foglalkozni, hiszen az utóbbi időben alig láttam őket. Egyszóval rengeteg felé szakadok, de igyekszem jól kihasználni a pihenőmet, igazán rám férne egy kis lazítás.

Balogh Zoltán