Fejes László: évek alatt sem múlt el a varázs!

A 44 éves, nemrég sikeres EABA pontozóbírói vizsgát tett Fejes László régi bútordarab az ökölvívás krónikásai között. Az oroszlányi középiskolás évek alatt kötött szorosabb barátságot a sportággal, ám mivel csípőficammal született, így a ring helyett a szurkolás maradt számára. A bányászvárosban abban az időben nem volt olyan bunyós-esemény, melyen ne lett volna jelen. „Megfogott a bunyó, tiszta, egyenes sportág, itt két emberen múlik minden, aki jobb, az győz, itt nem lehet lazsálni, mint némely csapatsportágban” – kezdte a múltidézést. A ’80-as évek második felében a Fejes család egy parabola antennával gazdagodott, így már semmi akadálya nem volt annak, hogy Laci bokszőrült édesapjával minden profi gálát nyomon kövessen, s szurkoljon legnagyobb kedvenceinek, Chris Eubanknek, Nigel Benn-nek vagy éppen Michael Watsonnak. A rendszerváltás a hazai ökölvívóéletben is változást hozott, egymás után rendezték a kisebb profi gálákat, melyeket Fejes sporttárs szurkolói minőségben szinte mindig megtisztelt. „Nagyon megszerettem, s élveztem a közeget, egyre több ismerősre tettem szert mind a szurkolók, mind a versenyzők között.”
Persze, Laci közben ezerrel nyomta az ökölvívással foglalkozó internetes fórumokon, de néhány hónnappal a profibox.hu 2002-es májusi indulása után már a szerkesztőgárda tagjaként publikálta írásait, ahol jól jött egy, a magyar vonalat jól ismerő tudósító. „Interjúkészítés alatt nehezen tudtam kikapcsolni személyes érzéseimet, nehéz úgy anyagot készíteni, ha kedveled a versenyzőt. Biztos, hogy a szimpátia valamilyen szinten érződött az írásaimban, de mára már megtanultam elkülöníteni a dolgokat, akárcsak a bíráskodásban, itt is kívülről kell szemlélni az eseményeket. Egy biztos, igyekeztem mindenkinek segíteni. Közben magam is tanultam, az ökölvívás szakmai részéből Veres Lacitól sajátítottam el a legtöbbet, büszke vagyok, hogy ma is barátomnak tekinthetem” – mondta Fejes László, aki utólag visszagondolva elismeri, volt, akivel szemben erősebb kritikát fogalmazott meg a kelleténél. „Rácz Félix működésével szembeni bírálataimat ma is fenntartom, de nem biztos, hogy olyan formában és vehemenciával kellett volna megírnom a dolgokat. Azt hiszem, túl erős volt a kritika.”
A szakíró elmondta, újságíróként hiába vett részt számtalan ökölvívó-rendezvényen, soha nem tudja magát teljesen függetleníteni a körülményektől. „A mai napig bizsereg a lábam, elfog a jól ismert érzés, előbújik belőlem a szurkoló. Évek alatt sem múlt el a varázs, izgalommal nézem ma is az eseményeket, legyen az egy kis gála vagy világbajnokokat felvonultató megashow” – nyilatkozta a boxrec.com szerkesztője, aki elmondta, büszke rá, hogy a kezdetek óta az elismert nemzetközi bokszportálnak dolgozik, nevéhez fűződik az internetes oldal nemrég elkészült magyar változat is.

JollyDee azt is megosztotta a monokli.com-mal, nagyon megfogta a női ökölvívás, hiszen munkájának köszönhetően belelátott, milyen akarattal és vehemenciával küzdenek a hölgyek az edzéseken s a meccseken. „Úgy érzem, méltánytalanul háttérbe szorítja a média és a szakma a női ökölvívókat, pedig a hazai női bunyósok nemzetközi szinten sikeresebbek, mint a férfiak, elég, ha csak a megszerzett profi világbajnoki címek számát vesszük alapul” – fogalmazott a BudaBox sajtóreferense, aki 2004-től az amerikai womenboxing.com női ökölvívással foglalkozó honlap hivatalos közép-európai tudósítójaként is publikál.
Az évek során egyik interjú követte a másikat, ám Laci számára a legemlékezetesebb a kitűnő profi bíróval, Nagy Imrével készített anyag volt, mely mind szakmai, mind civil körökben jó visszhangra talált. Ekkor viszont még nem gondolta, hogy ez a beszélgetés sorsa további alakulását is jelentősen befolyásolja majd. „Mindig is érdekelt a bíráskodás, Nagy Imre barátom is folyamatosan bátorított. De a bírótanfolyamra való jelentkezésemben az is közrejátszott, ha már elkezdtem írni az ökölvívásról, úgy éreztem, tisztában kell lennem a szabályokkal, olyasmit kell csinálnom, amiben naprakész vagyok. Szerettem volna minél hitelesebb lenni, s ha már nem adta meg a sors, hogy a ringben mutathassam meg magam, legalább azt a szegmensét próbálom megragadni a bunyónak, amibe beleláthatok, s közelebb kerülhetek a titokhoz.”
A 2004 májusi sikeres bíróvizsga után az igazi mélyvízbe a 2005-ös kadet ob-n került a kezdő pontozóbíró, melyen Debreczeni László zsűrielnöktől „A” kategóriás minősítést kapott. Fejes László azóta egy sikeres EABA-pontozóbírói vizsgán is túljutott, az idei siófoki kadet Eb-n szerezte meg a dokumentumokat.

„Mozgássérült vagyok, nem tudnék elmozogni egy dinamikus meccsen, akadályozhatnám a versenyzőket, de lehet, akkor sem tudnék közbelépni, ha egy ütészápor közepén kellene a felek közé lépnem, hogy megállítsam a küzdelmet. Tisztában vagyok a korlátaimmal” – hangzott az őszinte vallomás, melyhez hozzátette, a pontozóbírói tevékenységet felelősségteljesebb munkának tartja, mintha a ringen belül dolgozna. „Igyekszem mindenkivel tisztességes, korrekt sporttársi viszonyt kialakítani, nem akarok egyik szekértáborhoz sem tartozni, mert kizárólag csak függetlenül lehet normálisan bíráskodni.”

JollyDee a pontozóbírói pályán az EABA-minősítés megszerzésével elérte a maga elé kitűzött célt, ám ha úgy hozza az élet, szeretne sikeres AIBA-vizsgát is tenni, de nem titkolt álmai közé tartozik, hogy egyszer egy rangos külföldi viadalon pontozóbíróként is közreműködhessen.

Balogh Zoltán