Gyászolnak a halasi bokszolók

Gyászolnak a halasi bokszolók
Egy nagyszerű sportember, egy remek harcos távozott a „halasi csapatból”
Halász László

A „Halász testvérek” közül az idősebb, Halász I.: 1949-1961 között bokszolt félnehéz, nehézsúlyban. 1951-53 között Nagykanizsai Bányász, majd Bajai Honvéd, előtte, utána Kiskunhalas. 120 meccséből 90 győzelem, 16 döntetlen, 14 vereség. Magyar bajnoki 4. helyezett (1954-ben). A halasi csapat egyik legstabilabb tagja. Főleg jobbegyenesei voltak félelmetesek. Volt olyan szezon, amikor minden meccsét kiütéssel nyerte.
Pályafutásának méltatásául álljon itt ez a pár idézet, amiket korabeli újságokat lapozgatva találtunk: 

- 1951 „Október 11-én ez a cím jelenik meg a megyei napilap sportoldalán: „Folytatódik a kiskunhalasi ökölvívók győzelmi sorozata: Kiskunhalasi Kinizsi – Budapesti Traktorgyár 10:8....Az utolsó meccs előtt az állás: 8:8… a mérkőzés első felében a fővárosiak vezettek, majd a verseny végén Halász győzelmével a Kinizsi megszerezte a győzelmet…nagy küzdelem után a jobb erőnlétű Halász győzött Mészáros ellen.”
- „Halász László az első percben kétszer is padlóra küldi Sinkát, aki pedig nagy ütéseiről híres és, az eddigi szezonban döntő fölénnyel nyerte meccseit. Most Sinka edzője kénytelen volt bedobni a törölközőt”
- „Halász László ellen Víghet leléptetik (az első menetben Vígh egy szabálytalan ütéssel leüti a halasi fiút, aki feláll és folytatja a küzdelmet „balegyeneseivel akkor üti meg ellenfelét, amikor akarja”, végül is leléptetik a szolnoki versenyzőt).”
- „Halász László szintén az idősebb korosztályhoz tartozik, veretlen volt a nehézsúlyban vívott meccsein. Igen nagy erejű balegyenesei félelmetesek.”
- „Félnehézsúlyban Halász I. e1lenfele az első menetben feladja a kilátástalan küzdelmet.”
- „Félnehézsúly: a hosszúkarú Halász I. balegyeneseivel …biztos győzelmet aratott…10:8, ezzel a mérkőzés nyertese: Kiskunhalas!”

Csenki Ferenc edző visszaemlékezései szerint „Laci az egyik legstabilabb csapattag volt. Ahogyan a csapat érdeke megkívánta ha kellett fogyasztott, ha kellett hízott pár dekát. Mindig számítani lehetett rá. Nagyon nehéz lelki teher nehezedett rá, hiszen a csapatbajnoki meccseken általában az alsóbb súlycsoportokban rosszabbul szerepeltünk, váltó-nagyváltótól elkezdtünk feljönni, nehézsúlyra „hoztuk a döntetlent”, és az utolsó bokszolón – és ez többnyire Halász Laci volt – múlt a győzelem. Kiváló, igazi sportember volt, az „idősebb korosztályhoz” tartozott, sokat segített nekem is, hiszen munkájával, küzdeni tudásával és akarásával példát mutatott a fiatalabbaknak.

Nem csak a bokszolók, hanem az atléták is megőrizték emlékét, hiszen tagja volt az 1958-ban országos harmadik 800 méteres és az ugyancsak országos IV. helyezett 4x1500 méteres váltócsapatnak. Ugyanebben az évben 11,3-mal vezette a megyei 100 méteres ranglistát, hármasugrásban 12,8 métert, rúdugrásban 260 centit teljesített.

Az aktív sportpályafutásának befejezése után sem szakadt el a sporttól, szívesen járogatott ki edzésekre, figyelemmel kísérte mind az atlétika, mind az ökölvívás alakulását. Lányait – értelemszerűen – az atlétika felé terelgette, de tagja lett a hosszú szünet után, 1997-ben újjáalakult Halasi Box Club elnökségének is.

Sajnos pár évvel ezelőtt súlyos betegség támadta meg, az „első menetben még győzött”, de a hosszú küzdelemben alulmaradt. 

Emlékét megőrizzük. 

A Halasi Box Club
elnöksége
(Fotó: Halász László átveszi a csapatbajnoki NB.II-es ezüstérmet a legendás „SERNEVÁLL”színpadán felállított szorítóban az 1961. évi CSB végén)