Erdei Zsolt (26-0-0) szokás szerint a Szállj el kismadár dallamaira vonult be a düsseldorfi arénába, a feszültség legkisebb jele nélkül. Magabiztossága a Danny Santiago elleni találkozó elején sem hagyta cserben, bár az amerikai-latino igen hevesen bekezdett, testre, fejre lőtte ki kombinációit. No de, nem minden papsajt, s ennek megfelelően vissza is vett a bronxi fiú, bő egy perc után ő is átállt az első menetek megszokott iramára. Madár rendíthetetlen volt, akár egy kőszikla, gyors balegyeneseivel kontrol alatt tartotta ellenfelét, hátralépkedve is irányította a mérkőzést, diktálta a tempót.
A második menetben villant Erdei bal keze, gyors horog csattant Danny fiú fején, aki már az esés közben jelezte, nyugodjon meg mindenki, folytatja a küzdelmet. Így is tett, bár Zsolt takarék üzemmódban, előkészítés után tovább osztogatta a horgokat és felütéseket.
A következő felvonás nyugisra sikeredett, Erdei várt a megfelelő alkalomra, Santiago tovább erőltette a beugrásokat, bár már közel sem olyan tempóban, mint az elején, megszokott, sematikus bunyója nem állította megoldhatatlan feladat elé az újdonsült magyar apukát.

A negyedik menetben is folytatódott a „messze még a vége” mentalitás, egyre többet találkoztak belharcban a felek, ahol Zsolt horgokkal, felütésekkel próbált pontokat szerezni, de egy vétlen összefejelés következtében mind két versenyző apróbb sebbel zárta a szakaszt.
Az ötödik etapban Santiago kezdett elbizonytalanodni, nemigen tudta, riválisa testre vagy fejre küldi-e kettes-hármas sorozatait, ellenként beugrásokkal próbálkozott, nem sok sikerrel. Feltűnő volt a két ökölvívó ritkán látható sportszerű magatartása, tudjuk, Madárnál ez alap, de Santiago viselkedésében sem volt nyoma az amerikai bunyósokra jellemző arroganciának, s ezért talán a latin szív volt a „felelős”.
A hatodik három percben is maradt a leosztás, Danny lépkedett előre, Zsolt fogadta, majd kiosztott egy-két kontraütést az egyre fokozódó belharc mellett.
„A hetedik te magad légy”, s bajnokunk ennek megfelelően zártan, fegyelmezetten védekezett, ám ha lehetőség adódott, balos előkészítés után folyamatosan lőtte ki kombinációit az egyre fáradó kihívó ellen.
A nyolcadikban bezárt a bazár, az egyre lazábban bokszoló
Erdei Zsolt két balegyenes után egy jobbal indított rakétával padlóra küldte Santiagot, aki bár felállt, de öklözőnk újabb rohamával szemben már tehetetlen volt, így a mérkőzésvezető beszüntette a küzdelmet.

Erdei ellenfélválasztásánál újra érvényre jutott az Universum profizmusa, hiszen Zsolt most olyan vetélytárs ellen védhette meg övét, aki nem tartozott szigorúan a kategória elitjébe. De mielőtt bárki fanyalogna, azt mindenképp meg kell jegyeznünk, ennyi kijárt már bajnokunknak, mert a németek eddig nem arról voltak híresek, hogy nagyon vattázták volna őt. Hallani olyan híreket, miszerint
Erdei Zsolt nyáron, egy Magyarországon megrendezésre kerülő gálán léphet a kötelek közé, ami valószínűleg nagyon jót tenne a csupa szív sportoló lelkivilágának.
Erdei Zsolt: „A második menetben nagyon bejött a balhorog, a srác le is ült tőle. Örültem neki, mert egyáltalán nem készültem az ütésre. A harmadik menetben beszedtem egy bordára mért ütést, s utána nem ment úgy a boksz, ahogyan szerettem volna. Ezután látványos zuhanás jelentkezett a teljesítményemben, de az edzőm azt kérte, továbbra is maradjak laza, s akkor kijön a nagy ütés. Igaza lett, a nyolcadikban tényleg ki is jött.”
Balzsay Károly (15-0-0) úgy tűnik, Barrera babérjaira pályázik. No nem azért, mintha Karesz a pehelysúly környékére igyekezne, sokkal inkább arról van szó, hogy a „babaarcú gyilkos” titulust igyekszik elorozni a mexikói elől. A Spotlight nagyközépsúlyúja hihetetlen magabiztosan, szinte mosolyogva végezte dolgát a ringben, a nagyképűség legcsekélyebb jele nélkül. Sokan féltették, afféle vizsgamunkaként emlegették a jó képességű Soon Botes elleni mérkőzését, hiszen a dél-afrikai megjárt már egy-két „háborút”, jó nevű ellenfelek ellen vívott csatákat, 36 mérkőzésén 26 győzelmet és 10 vereséget számlált.

Az már a találkozó elején látszott, hogy a szakírók által kissé túlértékelt Botes semmiképpen nem szolgált rá a táncos lábú becenévre. A harcedzett profi Karesz előkészítő jobbegyenesei elöl főleg elhajlással védekezett, de a magyar fiú ütései így is többször tisztán ültek. A dél-afrikai lépegetett előre, akár egy ipari robot, de sansza nem volt eltalálni a jóval képzettebb magyart. A második menet elején Botes támadott, de Balzsay kettős fedezékkel védekezett, majd amikor lecsengett a két ütésből álló roham, villant a jobbhorog, s Botes kábán terült el a ring padlóján. A bíró még egy lehetőséget adott a kóválygó ellenfélnek, tovább engedte a csatát, ám Karcsi „rövidre zárta az áramkört”, s egy újabb kombinációval végleg befejezte a küzdelmet. Balzsay eddig tökéletesen felépített pályafutást tudhat maga mögött, persze, ehhez kellett az ő felkészültsége is, így eljutott odáig, hogy tavasszal minden valószínűség szerint megmérkőzhet a WBC nemzetközi bajnoki címéért.
Balzsay Károly: „Nem gondoltam, hogy lesz olyan ütés, amivel be tudom fejezni a mérkőzést. Az elején kicsit pontatlan voltam, be is kaptam egy ütést, ami kellően felbosszantott. Ez kellett, hogy rákoncentráljak, egy jobbhoroggal el is kaptam, ekkor éreztem, ez nyerő lehet. Ez be is jött, Botesban később is benne maradt az ütés, így elég volt egy jobbegyenessel befejeznem a küzdelmet.”
Szombaton szép estéje volt a Bedák családnak is, miután az apróbb, Pimpa becenévre hallgató tesó a debreceni Bocskai-emlékversenyen leiskolázta az olimpiai érmes moldáv Samolienkot, a düsseldorfi gálán Bedák Zsolt (3-0-0) is hozta magát, s hat menetben magabiztosan verte az észt Tasimovot. A karrierje harmadik mérkőzését teljesítő kispehelysúlyú bunyós az első négy menetben szinte bohócot csinált a volt szovjet utódállam képviselőjéből, produkciója élményszámba ment, a sportág minden szépségét bemutatta az egyébként képzett rivális ellen. A jól kontrázó balti bunyós nem adta magát könnyen, így az utolsó két felvonásban csak kisebb mértékű verésben részesült. Bedák Zsolti stílusa a Duracell-nyuszit idézte, egyszerűen képtelen volt elfáradni, ha a 23 éves bunyós így folytatja, rövid időn belül a magyar profiboksz rajongók kedvencévé válhat.
Bedák Zsolt: „Nem vagyok teljesen elégedett magammal, nem mindig éreztem a bunyót. Bár még csak harmadik mérkőzésemen vagyok túl, nagyon tetszik a profik világa. Igaz, már a negyedik menetben is be tudtam volna fejezni a küzdelmet, de görcsös voltam, így nem sikerült, legközelebb lazábban kell bokszolnom.”
Balogh Zoltán