Hóhér az új istállóban is a régi marad

Amikor néhány éve a sokszoros amatőr bajnok, Nagy József átnyergelt a profi bunyóra, sokan csak legyintettek. A Hóhér művésznéven futó, jelenleg nagyközépsúlyban öklöző bunyós azonban rácáfolt a kétkedőkre, ezidáig 16 mérkőzésen maradt veretlen, két súlykategóriában is Európa-bajnoki címet, illetve interkontinentális övet szerzett. Őt is - mint a korábbi alkalmazottak közül mindenkit -, érzékenyen érintette a Felix-Promotion megszűnése, most már azonban minden energiájával arra törekszik, hogy új munkaadójának, a Pro-Box Promotionnak megfeleljen.

Hóhér egy csinos, barna hölgy társaságában érkezik a megbeszélt randevúra, legalább háromszor elnézést kér a négyperces késésért, mentségként felhozza, nem volt szíve ott hagyni kislányát, Petrát, míg nem végeztek a mesealbum képeinek beragasztgatásával. Miközben a kávéra és az ásványvízre várunk, azt is megtudom, nemsokára hivatalosan is lezárja kapcsolatát feleségével, de nagyon boldog, hogy gyermekével továbbra is annyi időt tölthet, amennyit csak akar. Látszik rajta, lenyugodott az elmúlt időszakot végig kísérő családi hercehurcák után, felvállalja új kapcsolatát, Brigittát, akivel két hónapja együtt is él.

A nagyközépsúlyú bajnok azonban nem magánélete, hanem tisztes kenyérkereső foglalkozása, a profiboksz kapcsán került újra a média érdeklődésének kereszttűzébe, ugyanis ő is tagja a pár napja megalakult bokszvállalkozásnak, a Pro-Box Promotinnak. „Cséffalvay Péter keresett meg, hogy üzlettársaival együtt szeretné, ha az új csapat tagja lennék. Nem sokat gondolkodtam, örömmel aláírtam a szerződést. Korrekt megállapodást kötöttünk, büszke vagyok, hogy részese lehetek az ország legjobb profi ökölvívóit tömörítő társaságnak” – mondja boldogan a ringben kegyelmet nem ismerő harcos, aki jelenleg egy régi barátja fakitermelő vállalkozásában kemény fizikai munkával keresi meg a kalácsra valót.

Az még megválaszolatlan kérdés, Nagy Józsi ringbe lép-e a január 20-án, Pápán megrendezésre kerülő gálán. A szervezők szerint talán már túl sok lenne, ha Kovács Attila, Popovics Tamás és Miló Viki mellett még egy nagyágyút bedobnának, így elképzelhető, hogy a hivatásosként még veretlen sportoló egy későbbi időpontban kap lehetőséget. A zuhanyhíradó szerint Nagy József áprilisban akár címmeccset is bokszolhat, ám a menedzseriroda addig mindenképpen biztosít számára egy felhozó mérkőzést. Bárhogyan is alakuljanak azonban az események, a hadházi bombázónak előbb-utóbb el kell kezdenie az ökölvívó tréningeket. Kérdés, kinek az irányításával, hiszen a harcos több mint két hónapja nem beszélt edzőjével, Somlai Miklóssal. „Nem tagadom, akadnak köztünk nézetkülönbségek, melyek nem szakmai jellegűek. Úgy érzem, nem nekem kellene lépnem először, de ennek ellenére megteszem. Fel fogom hívni Mikit, s leülünk egyeztetni a folytatásról. Sok nagy csatát megértünk együtt, tökéletesen megbízom a hozzáértésében, remélem, találunk megoldást” – fogalmaz a bajnok, ám azt is hozzáteszi, ha Somlaival nem jutnak dűlőre, nem elképzelhetetlen, hogy a hajdúsámsoni Máté Attila segítségével készül fel az előtte álló összecsapásokra.

A tervekről is készséggel nyilatkozik a - legutóbbi, az angol Darren Rhodes ellen elért sikerével már az IBF legjobb 15 nagyközépsúlyú versenyzője között található - bunyós, vitán felül áll, megcélozza a harmadik legerősebb szervezet világbajnoki övét, de mindenképpen a négy nagy egyikénél szeretne címmeccset bokszolni, ám ennek megszervezését menedzsmentjére bízza. A súlykategória választása is egyértelmű, továbbra is a 76,2 kilogrammosok között osztja majd a pofonokat, bár azt elismeri, jelenleg van rajta néhány plusz kiló, de ez nem jelenthet problémát. „Mindig hoztam a súlyomat, s ez ezután sem lesz másként. Jó lecke volt számomra a debreceni Főnix Csarnokban megvívott meccsem, amikor kínkeservesen tudtam bemérlegelni, s csak szenvedtem a ringben. Még egyszer nem követem el ezt a hibát, tanultam az esetből. A vereségnek még a gondolatától is irtózom, el sem tudom képzelni, hogyan bírnám feldolgozni. Ha netalán ilyen csúfság esne meg velem, azonnal kikapcsolnám a telefonom, s egy időre elbujdokolnék a világ szeme elől, remetének állnék. Sem a ringben, sem az életben nem tudok, de nem is akarok veszíteni.”

Arra a felvetésre, miszerint az új istállóval jár-e új image is, csípőből érkezik a válasz.”Nincs a világon annyi edző, hogy megváltoztassák a stílusomat, mindig az őszinte bunyót bevállaló fickó maradok. Mint ahogy a mások által gyilkosnak vélt tekintetem is adott, nem játszok szerepet, nem tudok parancsszóra mosolyogni, vagy szúrósabban nézni. Nyugodjon meg mindenki, a szívemet és a lelkemet továbbra is kiteszem a szorítóban.”

Amikor a beszélgetés végén a távolabbi jövőt firtatom, Nagy Józsi most sem hazudtolja meg önmagát, a tőle megszokott vehemenciával osztja meg véleményét velem. „Amikor elnézem a lakótelepi panel erkélyéről nézelődő embereket, akik egy sörrel a kezükben csak bámulnak maguk elé, mindig tudatosul bennem, én nem akarok így belenyomorodni az életbe. Néha szidom is magam, miért nem bírok a véremmel, állandóan nyüzsögnék, el sem tudom képzelni, hogyan vezetem majd le az energiáimat, ha már nem lehetek a ringben. Három évem még van a szorítóban, úgy érzem, az öklöm és a lábam ennyit bír, de ha a szívemen múlna, az egész további életemet kesztyűvel a kezemen élném le.”

Balogh Zoltán