Id. Balzsay Károly: Erőltetett menetben Pekingig!

- Amellett, hogy ön az ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánya, egyik legtehetségesebb profi ökölvívónk, ifj. Balzsay Károly édesapja is. Fia nemrég esett át egy igen kellemetlen műtéten, melynek gyógyulási ideje akár hat-nyolc hónapot is igénybe vehet. A beavatkozás óta javult már a család hangulata?
- Igen, bár Karesz még mindig eléggé maga alatt van, de reménykedünk, hogy minden rendben lesz. Várni kell türelmesen, időt kell hagyni a gyógyulásra. Csütörtökön veszik ki a varratokat, s a professzor úr akkor már többet tud mondani – válaszolt idősb Balzsay Károly.

- Lapunk nevében is mielőbbi gyógyulást kívánunk a bajnoknak. Most azonban térjünk át az amatőr válogatottra, a legutóbbi londoni csapatversenyen csúnya zakót kaptak a fiúk. A hírek szerint egy-két ökölvívónk túlzott önbizalommal lépett a kötelek közé az angol válogatott ellen. Jókor jött a pofon?
- Ez a találkozó nagyon sok mindent tisztázott bennem, megmutatta, melyik versenyző, hogyan készül fel egy ilyen megmérettetésre, mennyire veszi komolyan. Én azonban nem beszélnék nagy mellényről, inkább az angolok voltak nagyon magabiztosak. A 18-4-es vereség azért túlzó volt, de 12-10-re akkor is jobbak voltak. Határozottabban, intenzívebben öklöztek, hozzá vannak szokva, hogy egy meccsen mindent ki kell adniuk magukból. Nekik szinte havonta vannak ilyen mérkőzéseik, nálunk régebben a csb volt hasonló, amire mindeni felszívta magát, ezért nálunk is születtek meglepő eredmények.

- A londoni ütközet arra is rávilágított, hogy néhány versenyzőnk egy kategóriával a nemzetközi mezőnyben kívánatos súlycsoportja felett bokszol. Jelezte ezt az elnökségnek és az érintettek edzőinek?
- Igen, már több edzővel is beszéltem, de a MOB-tól is kértem segítséget, nagy hasznunkra lenne egy olyan orvos, aki a válogatott étrendjének összeállítását felügyelné. De nem csak minket érint ez a kérdés, hanem az összes súlycsoportos sportágat, nagyon kellene egy jó táplálkozási szakember. Manapság ez már majdnem olyan fontos, mint az edző személye.

- Szeptemberben vesznek részt az év legfontosabb megmérettetésén, hiszen az idei világbajnokság már olimpiára kvalifikáló verseny is. Hány kvótával lenne elégedett?
- Három kvóta ragyogó eredmény lenne, nagyon örülnék neki. Nagyon erős, kemény vb-nek nézünk elébe, ám nem csak a résztvevő országok magas száma miatt, hanem azért is, mert rendkívül kiegyenlített lett a nemzetközi amatőr ökölvívás. Régebben megkönnyebbültünk, ha a sorsolásnál egy-egy országból kaptunk ellenfelet. Ma már azonban nincs ilyen, nagyon oda kell figyelni, hiszen mindenhonnan felkészült bunyósok érkeznek. Véget ért a könnyű meccsek ideje.

- Rendben, vb után három „olimpiás hely”, ám még később is lesz lehetőség kiharcolni a pekingi részvételt. Mi a végleges szám, amire rábólintana?
- Ha négy-öt versenyzőnk kijutna, ez majdnem a súlycsoportok fele, akkor rendkívül elégedett lennék.

- Teher alatt nő a pálma, tegyünk egy kis súlyt a kiválasztottak vállára. Kérem, mondjon neveket is!
- Semmi akadálya. Bedák Pali, Kalucza Norbi, Varga Miki, a 64 kiló még nem tisztázott, de ott is kvótát várok, és a felsőbb súlycsoportokból is „beeshet” még valaki. 69 kilóban is jól állunk, Harcsa Norbi és Szili Pista is esélyes lehet, Nagy Andris is ott van 75 kilóban Európában. 81kilogrammban Szellő Imi, aki szemműtétje után, remélem, mihamarabb rendbe jön. Nehézsúlyban és szupernehézsúlyban nagyon nehéz lesz, mert ott csak négy-négy versenyző kerülhet Pekingbe, de Kurtucz Csabának lehet esélye.

- Említette a 64 kilós súlycsoportot, itt a bőség zavarával küzdünk, hiszen egy felnőtt vb-bronzérmes, Káté Gyula és egy junior világbajnok, Bacskai Balázs gyűri egymást. Jelenleg Káté áll jobban, ám nem hinném, hogy Bacskai feladná a küzdelmet. Nem lehet könnyű két ilyen klasszis között dönteni.
- Valóban nem az. A következő, Ahmet Comert Tornára Bacskai Balázst viszem, Káté Gyula pedig egy másik tornán kap lehetőséget. Bacskainak nagyon jó mérkőzései voltak a Bocskain, de más felnőtt eseményeken is jól szerepelt. Szóval még nem dőlhet hátra Káté Gyula, ám az igaz, hogy kettőjük egymás elleni összecsapásait tekintve ő áll jobban.

- Az esélylatolgatásnál bekalkulálta a sorsolást és a bírói részrehajlásokat?
- Kénytelen vagyok. Ha azt néznénk, hogy ökölvívóink közül Európában súlycsoportonként hányan vannak a legjobb nyolc között, akkor nyugodtan hátradőlhetnék és kijelenthetném: hat-hét versenyzőnk ott lesz Pekingben. De ez még soha nem jött így ki, ám reménykedem, egyszer hátha sikerül.

- Szinte minden világverseny után átáll valamelyik versenyzője a profik táborába, így folyamatosan új csapatot kell építenie, új tehetségeket kell felkutatnia. Fárasztó ez, vagy inkább inspiráló feladat?
- Mindenképpen inspiráló, én örülök neki. Jót tesz a vérfrissítés, s hogy nincsenek bebetonozott helyek. Gondoljon bele, régen a honvédos Danyi Jenő kilenc magyar bajnokságot nyert, teljesen uralta a súlycsoportot, mások nem kaptak lehetőséget, de ő sem tudott világversenyen eredményt elérni. Lehetőséget kell adni a fiataloknak arra, hogy karriert építsenek.

- Ha már a profikat említettem, hogyan látja a hazai helyzetet?
- Nem nagyon szeretném minősíteni, nem biztos, hogy az amatőr világversenyeken érmes bunyósokat a hazai menedzserek megfelelő szintre tudják juttatni. A televíziós nézettség lényeges, a nézők ítéletet mondanak a versenyzők felett, eldöntik, kit néznek meg, s kik azok, akikre nem kíváncsiak. A hazai istállók színvonala egyébként nem rossz, bár gazdaságilag gyengék ahhoz, hogy nyugati vetélytársaikat utolérjék. Azt még nem nagyon tudják megoldani, hogy megfelelő edzőpartnereket hozzanak versenyzőiknek, inkább még rajtuk építkeznek a nagyobbak.

- Ha fia magyar istállóhoz akart volna igazolni, mit tanácsolt volna neki?
- Ilyesmit nem mondott volna.

- Azért játszunk el a gondolattal.
- Ő tudta, mit csinál, milyen tervei vannak, hová akar eljutni. Hívták magyar istállók is, de Karesz úgy akart teljesíteni amatőrben, hogy például az Universumhoz kerülhessen. Már 18 éves korában is előszerződést akartak vele kötni, de ő 19 éves korában, az első olimpiája után úgy határozott, megpróbál még egy ciklust. Hamar eldöntötte, hová akar menni, s ez nem a hazai istállók ellen irányult, de tisztában volt vele, hogy ha nagy szervezetnél akar címmeccs közelébe kerülni, akkor azt csak megfelelő háttérrel teheti.

- Ifjabb Balzsay után térjünk vissza önhöz, hosszú ideig eredményesen dolgozott klubedzőként, nem hiányzik a napi munka?
- De, hiányzik. Délután, amikor otthon vagyok, mindig olyan érzésem van, hogy valahová mennem kellene. Ám ez nem is csoda, hiszen harminc évet dolgoztam klubnál. Azért a válogatottnál sincs okom panaszra, juniorokkal, felnőttekkel évi 150 napot töltünk edzőtáborban, s ehhez még hozzájön az évi 30-40 versenynap.

- Hogyan alakul a válogatott programja a világbajnokságig, illetve a pekingi olimpiáig?
- Április 16-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal edzőtáborban leszünk a világbajnokságig, majd annak tükrében, hogy ott hogyan szerepelünk, jönnek az esedékes versenyek, előolimpia, kvalifikációs viadalok. Ám addig sem pihenünk, hiszen nemsokára itt a hallei, a pulai és a török torna is. Majd az EU-bajnokság, 24-25 ország részvételével, de lesz megmérettetésük a junioroknak is. Azért említem őket is, mert közülük, például Mihály János, tagja a felnőtt keretnek is. Erőltetett menetben leszünk Pekingig, nincs lazítás, csak másfél év kőkemény munka. De ezt vállaltuk, és végre is hajtjuk az olimpiáig.

Balogh Zoltán