Hihetetlen látványt nyújtott a zsúfolásig megtelt Budapest Sportaréna, amikor a fénycsóvák kereszttűzében a küzdőtérre lépett Karacs Attila. A magyar fiú után lazán bebandukolt a K-1 egyik élő „klasszikusa”, a fehérorosz Ignasov is, aki néhány perccel később bebizonyította, tavaly bemutatott harmatos produkciója után hiba volt őt leírni. A „Vörös Skorpió” néven elhíresült fickó az első menet végén egy tökéletesen kivitelezett balhoroggal leterítette az addig összeszedetten mozgó Attilát.
- A legnagyobb hazai sportnapilap a következőképpen zárta az Ignasov elleni meccsed tudósítását: „nem ezt ígérte!” De más sajtóorgánumok is úgy vélekedtek, jobb hogy nem ment végig a csata, mert óriási verést kaptál volna. Mennyire hatnak rád a kritikák?
- Nem nagyon foglalkozom a negatív véleményekkel. Amikor Ignasov az amszterdami K-1 főmeccsén kiütötte Semmy Schilt-et, ott nem csinált belőle nagy ügyet a sajtó, pedig a holland legalább akkorát kapott, mint én. De hát Magyarország egy speciális ország – válaszolt a 25 éves, kétgyermekes családapa.
- A kiütés után szemmel láthatóan gyorsan regenerálódtál, én azonban kíváncsi lennék a lelked mennyire jött rendbe? Sikerült feldolgoznod, hogy az irtózatos felkészülés ellenére csak egy menetet töltöttél a ringben?
- Csalódott voltam, bár inkább dühös, hogy rengeteget készültem, és ez lett belőle. Bántott, hogy az elvégzett munka kárba ment, persze, már tudom, ez nem igaz, csak később jön ki az eredménye.
- A vereség után mi volt az első gondolatod, „a fene egye meg, ezt elszúrtam”, vagy „egy kicsit lentebb kell tennem a mércét”?
- Az utóbbi semmiképpen, inkább az, hogy elszúrtam, egy pillanatnyi kihagyás elég volt. De nagyobb dolgokat nem szűrtem le, nem problémáztam.
- Külön készültetek Ignasov jobb kezére, folyamatosan arra forogtál, ő mégis egy balhoroggal döntötte el a meccset. Hollandiai sparring partnereddel, Venettiannal, aki már kétszer is legyőzte a fehéroroszt, nem modelleztétek le ezt a helyzetet?
- Ő is hasonló, az általunk kidolgozott taktikával verte meg Ignasovot, ám Venettian alacsonyabb nálam, neki bejött az elképzelése.
- A csatára a legismertebb hazai ketrecharcossal, régi barátoddal, Németh „Tatár” Gáborral készültél. Róla köztudott fanatizmusa, mennyiben segített ez téged?
- Lelkileg rengeteget jelentett, amikor nem nagyon volt kedvem az edzésekhez, Tatárból erőt „merítettem”, élmény volt vele készülni.
- Egy hetet Ernesto Hoost edzőtermében is töltöttél, ahol a legenda külön figyelmet fordított rád.
- Hoost naponta egyszer tudott foglalkozni velem, de ez is elég volt ahhoz, hogy irgalmatlanul elfáradjak. Ez idő alatt minél több edzésmódszert, kombinációt próbált átadni nekem és edzőmnek, Kovács Lászlónak.
- Rájöttetek a holland titokra, hogyan „teremnek” ebben az aprócska országban K-1-es világbajnokok?
- Nincs semmilyen titok. Két dolog van, egyik a munka, a másik pedig a sportág hatalmas tömegbázisa. Rengeteg versenyzőből lehet meríteni, akik kőkeményen nyomják a hollandokra jellemző, rakkolós stílust.
- Nemrég nyilatkoztad, már nem csak az a célod, hogy bekerülj az elitbe, de előbb-utóbb vb-címet is szeretnél nyerni. Testközelből látva a klasszisokat, mit gondolsz, miben kell fejlődnöd, hogy elérd az általad kitűzötteket?
- Azt hiszem, az edzőmmel együtt jó úton járunk, rengeteget kell azonban minél komolyabb edzőpartnerekkel készülni. De e mellett szükség van olyan felhozó mérkőzésekre is, ahol a különböző taktikai feladatokat gyakorolni tudjuk.
- Hol lesz erre lehetőség, hiszen nem vitás, a hazai kereteket kinőtted.
- Nem is magyar vetélytársakra gondoltam, itthon már valóban nem nagyon tudok fejlődni, a külföldi tornákon viszont rengeteg tapasztalatot szerezhetek, tanulhatok.
- Mi motivál a tréningeken, mentálisan hogyan tudod megőrizni a harchoz szükséges tüzet?
- Egyrészt, előttem van a cél, tudom, mit akarok elérni, másrészt az edzőm sem hagyja, hogy „ellaposodjak”, Kovács László nagyon tud motiválni.
- Picit visszakanyarodnék, a magyar kempó atyjánál, Juhász Ferencnél tanultad a szakmát. Kovács László tovább viszi az ő szellemiségét?
- Bizonyos mértékben igen. Feri harcosabb típusú egyéniség volt, míg Laci inkább tudományos alapon közelíti meg a kérdéseket.
- Nem kerülhetjük ki az anyagiakra és a szakmai háttérre vonatkozó kérdést: Magyarországon biztosítottak a feltételek ahhoz, hogy világbajnok lehess?
- Jelen pillanatban biztosított a háttér, de ez nagyon képlékeny. Szerencsés helyzetben vagyok, eljutottam odáig, hogy ebben az évben az edzések mellett már nem kell dolgoznom. Remélem, ez így is marad, s csak a sportra koncentrálhatok. A szponzorok egyelőre a „belső körből” kerülnek ki, szinte véletlenszerűen, de a menedzsment azon dolgozik, hogy ez ne így legyen. Ebben a tekintetben nemsokára valószínűleg gyökerese változás lesz körülöttem. A menedzsment ugyanúgy az út elején tart, mint a K-1 Magyarországon, de szép lassan belejövünk, lendületben vagyunk.
- Milyen irányba vezet ez az út itthon és a világban?
- Szerintem felfelé, Magyarországon példátlanul nő a sportág népszerűsége, de külföldön is jól állnak a dolgok. A japánok „nyitnak”, egyre több országban rendeznek K-1-et, szép lassan beáll a sorba az egész világ.
- Amikor látod a japán megacsarnokokban rendezett derbiket, nem bizsereg a tenyered?
- Dehogynem, fantasztikus érzés lehet annyi ember előtt küzdeni. Amszterdamban már voltam, ott már belekóstoltam a légkörbe.
- Lelkiekben fel vagy készülve egy ilyen kihívásra?
- Hááát…, nem tudom, szerintem, menne, bár az amszterdami verseny elején pislogtam, mint hal a szatyorban. De ez már régen volt, túl kell esni ezeken a dolgokon, szokni kell a légkört.
- Legközelebb hol lesz alkalmad további nemzetközi rutinszerezésre?
- Az áprilisi Olasz Nagydíj időpontja egyelőre biztosnak tűnik, de egy román versenyen való részvételem is tárgyalás alatt áll. Ezek elsősorban a már általad is említett rutinszerző, felkészülés jellegű összecsapások lennének. De kinéz egy amszterdami superfight csata is, bár erről még szintén tárgyal a menedzsmentem.
- Kihívásokban nincs hiány, de hányszor tudsz egy évben csúcsformába kerülni?
- Szerintem kétszer, de ebben nem igazán én vagyok az illetékes, ezt az edzőm jobban tudja. Szerencsére eddig mindig jól jött ki a forma, fittnek éreztem magam, s ez a vereség ellenére, az Ignasov elleni meccsen sem volt másként.
- Mikor készíthetek interjút azzal a Karacs Attilával, aki megjárta a japán K-1-es világbajnokság nyolcas döntőjét?
- Nem tudom, de mindenképpen értesíteni foglak, remélem, minél hamarabb! – zárta nevetve a beszélgetést a szépreményű sportoló.
Balogh Zoltán