Keménység, kitartás, szív és akarat

- Izomláz, monokli? Hogy ébredtél ma reggel? – szegeztem a kérdést Balzsay Károlynak, utalva a vasárnapi Arénapon Erdei Zsolttal folytatott küzdelmére.
- Kicsit fáradtan, sokáig néztem tegnap este a tévét, egy jó film ment – válaszol az Universum WBO-ranglistavezető nagyközépsúlyú öklözője.

- Igazából nem erre gondoltam.
- Persze, persze, tudom – mondja nevetve.

- Egy félnehézsúlyú világbajnokkal nem lehetett egy leányálom meccselni.
- Igen, koncentrálni kellett, hogy ne tegyünk egymásban, s magunkban kárt, ne sérüljünk le. Nem olyan könnyű végrehajtani egy ilyen meccset, „Madár” és én is megizzadtunk rendesen, de izomláz azért nincs.

- Hogy tetszett a vasárnapi rendezvény hangulata?
- Nagyon klassz volt, sok programmal, de talán kicsit kevesen jöttek el, több emberre számítottak „Kokóék” is. Ha néhány százzal többen vannak, az javított volna a hangulaton is, de így sem volt probléma. A gyerekek a szüleikkel a ring köré gyűltek, s én fűztem egy-két kissrácot, hogy jöjjön be nekem segíteni. De senki nem mert kiállni „Madár” ellen, csak a legvégén egy bátor, Tádé nevű kisfiú, akinek apukám húzta fel a kezére a bokszkesztyűt.

- A gálameccs után beszéljünk egy elmaradt mérkőzésről, hogyan dolgoztad fel, hogy sérülés miatt elmaradt az Inkin elleni világbajnoki döntőd?
- Nagyon el voltam keseredve, mérges voltam, mert nem ezt ígérték. Aztán szép lassan megnyugodtam, s nemrég az is kiderült, hogy januárban meg lesz tartva az összecsapás. Ez mindenképpen javított a hangulatomon, örülök, hogy a lehetőség nem úszott el, csak néhány hónappal később kapom meg. „Madár” szokta mondani: ami késik, az sajnos nem jön időben!

- Láttad Inkin Zuniga elleni derbijét?
- Nem, de „Koko” és a Bedák testvérek meséltek róla. Teljesen mindegy, mi volt a meccsen, mert Zuniga nem balkezes, más stílusú, mint én. Szóval Inkin ellenem teljesen másként fog bokszolni, mint vele tette.

- Az Universumnál nem ismeretlen, hogy az istállón belüli bunyósok megütköznek egymással. Ilyenkor hogyan történik a felkészülés, belenéztek egymás edzésébe, vagy megy a titkolózás, a „szemmel verés”?
- Eddig is figyelték egymást az azonos súlycsoportban lévő ökölvívók, mit csinál a másik edzéseken, milyen a kesztyűzések során. De amikor élesben készülünk egymás ellen, akkor az edzők megegyeznek, ilyenkor teljesen más időpontban edz a két társaság, hogy ne is találkozzunk. Az Universum nagy terme mellett létrehoztak egy kisebbet is, egy ringgel, négy-öt zsákkal, Inkinék itt edzettek, amikor azonos időben voltak a tréningjeink. Egyszer-kétszer, amikor váltottuk egymást, összefutottunk, de nem volt semmi különös.

- Olvastad az edződ, Fritz Sdunek nyilatkozatát, miszerint te leszel a következő világbajnoka? Hízelgőek a szavai, vagy inkább súlyt tesznek a vállaidra?
- Mindkettő. Nekem már nagyon régóta mondja, hogy világbajnok leszek. Legyen igaza – nevet nagyot. – A cikket egyébként nem olvastam, csak hallottam róla. Megtisztelő, hogy Fritz így gondol rám, remélem, be tudom váltani az elvárásait.

- Nem csak Sdunek dicsért, hanem leendő ellenfeled, Inkin is, úgy tartja, jóval keményebb dió leszel, mint Zuniga volt.
- Tisztában vagyunk egymás képességeivel, sok meccsemet látta, kétszer kesztyűztünk is. Egyébként nem biztos, hogy jó, hogy ennyire komolyan készül ellenem. Talán könnyebb, vagy inkább jobb dolgom lenne, ha egy kicsit lebecsülne, de erről szó sincs. Majd kiderül, mi lesz a ringben!

- A bokszrajongók mit tegyenek a képzeletbeli mérleg Balzsay és Inkin nevű serpenyőibe?
- Esélylatolgatásra gondolsz?

- Igen, igen.
- Húúúh. Inkin mellett a tapasztalat, a sok mérkőzés szól. Jól kiképzett bokszoló, jól védekezik. Kemény, nagyokat üt, de nem olyan dinamikus, robbanékony. Talán lábon nem mozog olyan jól. „Madárral” beszéltük nemrég, hogy semmi különöset nem csinál, mégis sorra nyeri a meccseit, s nála sokkal látványosabban mozgó ökölvívókat ver meg. Ezért is nehéz ellenfél, mert ő egy kemény munkás, teszi a ringben dolgát, amire kiképezték, azt nagyon jól csinálja. Nehéz, kemény ellenfél.

- És Balzsay Károly?
- Nehéz magam jellemezni – mosolyog.

- Elismerem, de nem úszod meg.
- Az ütőerőm az erényeim közé tartozik, ezt Inkin is mondta. Aztán a keménység, a kitartás, a szív és az akarat.

- Mit szólsz ahhoz az Universum környéki pletykához, hogy az istálló vezetői örülnének, ha elvennéd Inkintől a WBO övet, benned nagyobb perspektívát, több pénzt látnak.
- Hát, igen, ők csak a pénzt látják ebben, nekik ez kőkemény üzlet. Talán én nagyobb üzlet lennék, mint Inkin, mert engem a magyar tévének is el tudnak adni, míg Inkin iránt nem nagyon érdeklődnek Oroszországban. Mi egy kis ország vagyunk, ahol jobban megbecsülik a sportolókat. De igazán nem tudok azzal mit kezdeni, hogy mit szeretnének az Universumnál. Nehéz kérdés ez, nem könnyű rá a válasz. Nekem az a lényeg, hogy nyerjek, s hogy nekik mi a jó üzlet, ez engem annyira nem érdekel. Teszem a dolgomat, meg akarom szerezni a világbajnoki övet! Ha ez nekik jó, engem nem zavar, az a lényeg, hogy nálam legyen az öv!

- Mikor utazol Hamburgba, mikor kezded a felkészülést?
- Jövő hét pénteken lesz az indulás, szűk két hetet még itthon vagyok.

- Lelkileg, fizikailag már készülsz?
- Lelkileg egyre jobban, de elkezdtem a mozgást is, hogy kint ne a nulláról keljen indulnom. Valami „mocorgást” már erre és a jövő hétre is beiktatok.

Balogh Zoltán