Kótai Mihály nem tervez visszatérést!

- Buenos días! Ha néhány nappal korábban hívlak, akár így is köszönhettem volna.
- Így van – válaszolt nevetve a nemrég visszavonult bajnok –, az RTL Klub Rettegés Foka című produkciójának második szériáját forgatták Argentínában, s az egyik turnusban én is részt vettem. Nagyon jól éreztem magam, jó buli volt, új barátságokat is kötöttem, remélem, tartósak lesznek. Túl sok mindent azonban nem mondhatok a kint történtekről, hiszen még nem ment le az adás, s nem szeretném lelőni a poénokat.

- Annyit azért csak megtudhatunk, volt-e olyan feladat, ami kifogott rajtad?
- Sajnos, igen.

- Annak ellenére, hogy majd egy éve befejezted az aktív bunyót, még mindig érdekes vagy a média számára. Ez azért hízelgő?
- Közvetlen ember vagyok, s talán szórakoztató is. Aktív pályafutásom során is sok mindent elvállaltam, benne voltam, s vagyok minden hülyeségben, persze, csak bizonyos határokig.

- Újra edzésbe álltál, ezek szerint rendben van lelked és a hátad?
- A lelkem kemény és acélos, a hátam már nem annyira. Rengeteget kínlódtam vele, régebben háromnaponta kaptam injekciókat. Koltai János csontkovács azonban észrevette, hogy az 5., 6., 7. csigolyám nincs a helyén, s ez okozza a problémát. Amióta hozzá járok, csodát művelt velem, kezelései hatására elmúltak a fájdalmaim, teljes életet tudok élni.

- Feladtál egy „magas labdát”: annyira jó a hátad, hogy akár vissza is térhetsz?
- Nem, nem. De tudod, semmi nem biztos az életben.

- A hírek szerint a formáddal sincs probléma, minden gond nélkül bírod a kesztyűzést cimboráddal, a WBF-címmeccsre készülő Matolcsi Józsival.
- Igen, lejárok edzésre, de az a helyzet, hogy 85 kiló vagyok. Délelőtt erősítek, délután tréningezek, de nemrég kihagytam néhány napot, hiszen az argentin túra kicsit leamortizált, s rám fért egy kis pihenés.
- Nosztalgiázzunk kicsit, a szakemberek szerint profi pályafutásod során Lujan volt az az ökölvívó, aki megközelítette a legjobbak színvonalát. Szerinted is ő volt az egyetlen kemény harcos, akivel összecsaptál?
- Az biztos, hogy az argentin srác nagyon jó volt, komoly teljesítménynek tartom, hogy legyőztem őt, bár a meccsvégi intésem miatt végül döntetlen lett az eredmény. Az sem volt elhanyagolható, hogy semleges pályán küzdöttünk, kemény, változatos csatát vívtunk, végig jött előre, de sikerült visszatámadnom, szerintem 3-4 ponttal megnyertem a mérkőzést. De úgy hiszem, Manning Galloway, akivel Nyíregyházán bokszoltam, sem volt piskóta, hiszen 36-40 éves kora között WBO-világbajnok volt, több embernek törte derékba a karrierjét. Említhetném Kenny Daltont is, vele a Kisstadionban vívtam óriási meccset, ahol az első menetben felrepedt a szemöldököm, de végül sikerült 12 menetben nyernem. Öt év alatt 36 meccset vívtam, szóval lehet válogatni, találunk kemény ellenfeleket a listámon.

- Ki lehet emelni egy-két meccset, amikor különösen élvezted a bunyót?
- Minden összecsapásomat nagyon élveztem, az utolsó két meccsemet kivéve. Azok nagyon erőltetettek voltak számomra, beismertem, az én hibám volt a két vereség, mert nem tettem meg mindent a felkészülés során. De ezeket leszámítva, nagyon boldog ember vagyok, amit megálmodtam, azt mind elértem. De várj csak, egy meccset mégis kiemelnék, a már említett Dalton elleni csatát, ahol tízezer ember szurkolt nekem. Volt dráma, a már szintén említett szemöldök-repedés miatt, látszott a csontom és a koponyám, de végül győztesen hagytam el a ringet. Ezt soha nem fogom elfelejteni!
- Az első címmeccsedet William Gare ellen, a WBC-interkontinentális övéért vívtad, aztán mégis a WBF és az IBO felé vetted az irányt.
- A WBC a világ legnagyobb szervezete, Amerikában óriási népszerűségnek örvend, nem igazán rajtam múlott, hogy nem abba az irányba indultunk. A döntés a menedzsmentemé és a hátam mögött lévő promóteré volt, így fogalmam sem volt, milyen anyagi eszközök álltak rendelkezésükre. De nem szeretnék ebbe belemenni, ezt inkább Veres Lacitól kellene megkérdezni.

- A nagynevű bunyósok közül lett volna olyan, akivel szívesen megmérkőztél volna?
- Igen, Shane Mosley, de említhetném Oscar De La Hoya nevét is, ezek az összecsapások az álom-kategóriába tartoztak, s nagyon sajnálom, hogy kimaradtak a pályafutásomból.

- Hogy megy a civil élet, mivel foglalkozol?
- Egy reklámajándékokkal foglalkozó cégben vagyok benne, de mellette van egy rendezvényszervezéssel foglalkozó vállalkozásunk is. Már három éve ezekben a munkákban veszek részt, persze, most, hogy befejeztem az aktív ökölvívást, jobban belefolyok, mert feladat van bőven.

- Nemrég a Kovács István által rendezett jótékonysági gyermek ökölvívó-rendezvényen vettél részt, s szemmel láthatóan ragadtak rád a srácok. Nem tervezed, hogy a jövőben fiatalokat taníts a bunyó fortélyaira?
- Nem, nem. Egy dolgot tudni kell rólam, nem lennék soha jó edző. Ugyanazt követelném a gyerekektől, amit én végig csináltam, az pedig nem lenne szerencsés. 30 évesen még amúgy sem lenne türelmem a szakmához, de ki tudja, lehet, 50 éves koromban azt fogom mondani: próbáljuk meg!

- Tervek, vágyak, álmok, mit szeretnél a jövőben az élettől?
- Most iratkoztam be az IBS-re, nemsokára elkezdem a tanulmányaimat, s idővel szeretnék sikeresen végezni. Az üzleti életben is hasonló sikereket akarok elérni, mint az ökölvívásban, s természetesen később szeretnék családot és sok gyereket.

Balogh Zoltán