Kovács „Vipera” Attila nem utazik Ausztráliába!

- Mit szólsz ahhoz, hogy Sam „King” Soliman menedzsmentje nyilvánosan kihívott? Bevállalod a meccset?
- Nekem már a szombathelyi gála után Cséffalvay Péter a fülembe súgta: utazunk Ausztráliába! De én már korábban elhatároztam, rendbe hozatom a régóta problémás orrsövényemet, hiszen nem kapok rendesen levegőt. Ezért úgy döntöttem, megműtettem az orrom, így a pihenő alatt rendbe jöhet a sérült bokám is. Ezt elmondtam Cséffalvay Péternek, és ő ezt tudomásul vette. Ez valóban egy hihetetlen lehetőség lett volna, de azt hiszem, a találkozót jelen állapotomban nem vállalhatom el, hiszen meccs közben a számon veszem a levegőt, így egy beszedett ütésnél akár állkapocstörést is szenvedhetnék. Egy szó, mint száz, már korábban úgy döntöttem, nem vállalom a mérkőzést – nyilatkozta portálunknak Kovács „Vipera” Attila.

- Ha nem lenne az orrsövény problémád és a bokaszalag sérülésed, gondolom, nem lett volna akadálya a Soliman elleni csatának?
- Nem gondolkodnék egy percig sem, megmérkőznék Ausztráliában is a sráccal. Persze előtte tisztességesen felkészülnék, és legyőzném ezt a Soliman gyereket. Mindenkit meg lehet verni, készülnék is rá kegyetlenül, neki is csak két keze van. De most tényleg nem megy ez a dolog.

- Akkor kész tényként kezelhetjük, hogy ez a meccs mostanában nem jön létre?
- Mint elmondtam, közöltem Cséffalvay Péterrel, azt szeretném, ha egészségileg teljesen rendbe jönnék. De korábban, más helyről olyan információt is hallottam, hogy ez a Soliman srác nem is tudna lefogyni nagyváltóba, s emiatt már egy ideje tárgytalan az egész történet. Hogy mi az igazság, nem tudom. Amúgy a barátaim most hívtak fel, hogy megjelent az újságban a Soliman meccs híre, és hogy mennyit kereshettem volna. Váratlanul ért ez az egész felhajtás, hiszen korábban már elmondtam, az említett egészségügyi problémáim miatt nem tudok kiállni.

- A bulvársajtóban valóban megjelent, hogy tízmillió forintot tehetnél zsebre, ha vállalnád az ausztrál túrát. Kihívód súlyproblémáiról is értesültünk, úgy hírlik, téged képviselő emberek egy másik vonalon elindultak, s már ekkor kiderült, Soliman nem tud lefogyasztani.
- Én ezt nem tudom, csak annyit hallottam „más irányból”, hogy a srác nem fogja tudni hozni a 69,85 kilót, így emiatt valóban nem jöhetne létre a találkozó. Ezért is mondom, engem nagyon váratlanul ért, hogy a sajtóban megjelent az ausztrálok ajánlata, hiszen ez már nem aktuális. Egyszerűen nem vállalhattam be a meccset, nem tudtam volna teljes energiával készülni. Nem vagyok teljesen egészséges, régóta halogatom a műtétet. Miért kockáztatnék így egy vereséget?

- Arról is suttognak, ha összejött volna a találkozó, egyáltalán nem biztos, hogy a Pro-Box Promotionnal a hátad mögött álltál volna ki. Mit szól ehhez?
- Azt tudom mondani, ez nem igaz. Én Cséffalvay Péterrel beszéltem meg ezt az egész „mutatványt”, őt keresték meg ezzel az ausztrálok. De az tény és való, hogy volt, aki keresgélt, s utána nézett, hogy ez a Soliman kicsoda, micsoda, de erről nagyon keveset tudok. Egy biztos, ha összejött volna a meccs, azt a Pro-Box bunyósaként teljesítettem volna.

- Csak azért, mert úgy tudjuk, a Pro-Box tartozik neked, még nem kaptad meg a szombathelyi gála után járó összeget.
- Ez sajnos igaz, a nagyobbik részét ugyan kifizették volna, de én ezt nem akartam, hiszen én is letettem valamit az asztalra, s azt szeretném, hogy kerek legyen a dolog a fizetésnél is. A menedzsment a késés okaként azt jelölte meg, hogy egyes szponzorok még nem utalták át a pénzt. Várok.

- Akkor a következő lépés az orrműtét, a bokád gyógyítgatása. De ha minden rendben, merre tovább?
- Bízom benne, a műtét után mihamarabb rendbe jövök, teljesen felépülök. Aztán óvatosan elkezdem az edzéseket, remélem, két hónapon belül lesz egy-két felhozó meccsem, s jöhet az IBO-címvédés. Majd lépni akarok tovább, valamelyik nagy világszervezetnél szeretnék címmeccset bokszolni.

Balogh Zoltán