Mészáros András levele

Örülök és megtisztel, hogy a monokli.com érdeklődik irántam, ez igazán jól esik. Mit is írhatnék? Nagyon jól érzem magam ebben az "új világban", valóban úgy hiszem, ez a lehetőségek országa. De itt is, mint mindenhol másutt, nap mint nap meg kell küzdeni megannyi problémával, gonddal. Azt gondolom, a gondok is a mi épülésünkre teremtődtek, mint ahogyan Durkheim, és Veber vélekedtek a konfliktusokról. Ezért azt hiszem, az a fontos, hogy bátran nézzünk farkasszemet velük, és bátran mosolyogjunk a szemébe. Magánéletem nem igazán van, amit nem nagyon bánok, mert jelenleg nem vágyom rá! Együtt lakom egy kedves párral (én személy szerint a nappaliban) és nem igazán érdekel más, csupán a boksz!

Azért írtam úgy, hogy nem igazán, mert ezen kívül még vagy ezer dolog foglalkoztat. Ahogy Lenin mondaná: tanulni, tanulni, tanulni! Persze egészen másként, mint ahogyan azt az iskolában tettem. Megtanulni a nyelvet, az emberekkel való beszélgetés folyamán, aminek teret általában a patkányokkal teli metróállomások adnak, ezeknek a helyeknek szintén jellegzetes varázsuk van, látni mindent, amit érdemes. Az emberek kulturális sokszínűségét, egyszerű és bonyolult mindennapi életüket, s látni még valamit, azt, ahogyan a boksz hazájában, művelik ezt a csodálatos mesterséget. Célom tehát megtanulni mindazt, amit odahaza még nem sikerült teljes egészében. Természetesen, amit elsajátítottam, egy személynek köszönhetem: Edzőmnek, barátomnak és második apámnak: Nagy Lajosnak, aki meglátásom szerint, az edzők legnagyobbja. Ezért köszönöm neki! Megpróbálom úgy megélni itt minden napom, hogy odahaza büszkék lehessetek rám! Megalkuvást nem tűrve edzeni, és a legjobbnak lenni! Ezért imádkozom Istenemhez, ki idáig vezetett, és kérem mindazt, ki olvassa-e sorokat, hogy tegye meg értem! Köszönöm neked, ó Istenem támogatásod. Megpróbálok rendszeresen hírt adni magamról, az edzésekről, és mindenről, ami talán érdekes lehet.

Végezetül, szeretném üdvözölni, innen New Yorkból minden ismerősömet, minden közeli vagy távoli barátomat, a kedves olvasókat, családomat, Lajost, edzőtársaimat (nekik üzenem: keményen készüljenek és legyenek a legjobbak), és szerelmes csókkal gondolok egyetlen lányra, az én volt kedvesemre, aki örökre itt él a szívemben: Bettyre.

(Néhány képet Floridában, Fortwaltonbeach-en készítettem)