„Mindenre ütöttem, s ez később megbosszulta magát”

- Már a bevonulásnál majd szétvetett az energia, edződ, Klein Csaba és a ringsegéd alig tudott utolérni. A beharangozott, tapogatózó első menet is elmaradt, rögtön nekiugrottál a szlovák srácnak. Kicsit nem pörögtél túl?
- De, túlságosan is, talán a nagy tét miatt, de az is lehet, hogy azért, mert régen volt mérkőzésem. Túl nagy elánnal kezdtem, olyan feszült voltam, hogy szinte mindent lereagáltam, mindenre ütöttem, s ez később megbosszulta magát – kezdte Rubin Olivér.

- Kitűnt azonban az is, mind mozgáskoordinációban, mind ütéspontosságban komoly fejlődésen mentél át, s több, addig hanyagolt kombinációid is készségszintűvé vált. Látszott, élvezed a küzdelmet, volt ott minden, duplahorgokkal előkészített felütés, s jónéhány kettes-hármas testütés variáció is.
- Hát ez az! Túl sokat ütöttem, de ezt a profi ökölvívásban nem engedheti meg magának az ember, különösen a meccs elején. Egy 12 menetes mérkőzésen úgy kell beosztania az erőt, hogy a végére is maradjon. De úgy éreztem, megy a boksz, tele vagyok energiával, s ahelyett, hogy visszavettem volna, mentem előre. Azt gondoltam, kezemben van a mérkőzés, kicsit parádéztam, de túl korán tettem.

- Ellenfeled, Frantisek Kasanic nem ijedt meg a saját árnyékától, taktikusan, jól védekezett, s ha kellett, keményen visszaütögetett. Te belülről milyennek láttad a srácot?
- Erős volt nagyon, de az elején nem éreztem ellenfélnek, az első menetekben rátaláltam a ritmusra. Edzéseken keményebb ellenfelekkel is gyakoroltam, de mint kiderült, Kasanicban mégis volt annyi erő, hogy KO-val nyerje meg a mérkőzést.

- A negyedik felvonásban látszott először, hogy taktikusabban próbálsz bokszolni, visszavettél, ám amikor ütésváltásba keveredtél, újra elkapott a hév, s ott folytattad, ahol abbahagytad. Kívülről úgy tűnt, nem hideg fejjel hozod a döntéseidet.
- A menet elején sikerült valamelyest betartanom az edzőm utasításait, de aztán túlságosan vitt előre a szívem, megéreztem a vérszagot. Ekkor testen és fejen többször megfogtam ellenfelemet, láttam a kiütés lehetőségét. Beleadtam apait, anyait- fölöslegesen.

- Mestered, Klein Csaba nem próbált visszafogni a szünetekben?
- Dehogynem, végig, az összes szünetben ezt próbálta belém sulykolni. Ha betartom az utasításait, meg tudtam volna nyerni a mérkőzést. Az én hibám, hogy olyan eufórikus állapotban bokszoltam, hogy még a menetek között is elragadott a hév, s nem tudtam betartani az általa elmondottakat.
- Az ötödik menet környékén érezhetővé vált, kezdesz merevedni, kevesebb a szufla, de még ekkor is belemetél olyan ütésváltásokba, ami tovább „zabálta az aksit”. Nem érezted, ha ebben a tempóban nyomod, gondok lehetnek?
- Felmerült bennem, hogy vissza kellene vennem, de ennek ellenére a hatodikat még jobban meghajtottam. Még ráerősítettem, s ez a következő menetben keményen megbosszulta magát.

- A hetedik etap nagy verekedést hozott, a szlovák gyerek megérezte a lehetőséget, te pedig felvetted a kesztyűt. Utólag persze okos az ember, de nem lett volna célravezetőbb, ha kettős fedezékbe vonulsz, vagy kiveszed magad a küzdelemből, s egy ideig kivárásra utazol?
- Egyértelmű, ez lett volna a jó megoldás, hagyni, hogy kiüsse magát, majd újra támadni. Nem tudom, miért nem ezt tettem, de mint mondtam, vitt előre a hév, túlságosan szívből bokszoltam. A mérkőzés után pár nappal már beszéltünk Klein Csabával a történtekről, s a jövőben azon fogunk dolgozni, hogy legközelebb ne hozzam magam ilyen helyzetbe. Ha kell, vegyek vissza az iramból, menjek kettős fedezékbe, bekkeljek, vagy ha arra van szükség, tudjak ritmust váltani. Úgy érzem, közel vagyok a megoldáshoz, s ezt a következő meccsen szeretném bebizonyítani.

- Amikor a hetedik menetben padlóztál, mi „halt meg”, a tested vagy a lelked?
- Ez egy jó kérdés. Próbáltam én is elemezni a helyzetet, s azt mondanám, a testemmel együtt a lelkem.

- Párat aludva a történtekre, milyen konklúziót vonnál le első nemzetközi címmérkőzésedről, ahol remek kezdés után KO-val kaptál ki?
- Aranyszabály: a több nem mindig jobb! Nagyon sokat dolgoztam feleslegesen, de rutinszerzésre jól szolgált ez a mérkőzés. Hatalmas tapasztalatot szereztem, még akkor is, ha negatív lett a vége. De ebből profitálhatok, előnyt fogok belőle kovácsolni. Pár dologra rávilágított a mérkőzés, amit Klein Csaba már előtte is mondott, tréningeken is túlpörögtem néha, a rengeteg edzés miatt szinte el sem tudtam képzelni, hogy kondícionálisan gondom lehet, „elfogyhatok”, mégis megtörtént. A jövőben ezeket a hibákat kijavítva el fogom érni a célomat.

- A mérkőzés végén megeresztettél egy szurkát korábbi menedzsmentjeid felé, őket is okolva a vereségért, mert korábban nem biztosítottak számodra megfelelő összecsapásokat.
- Ezt a keserűség, s a csalódás mondatta velem, amiért ezúton is szeretnék elnézést kérni. Csak én vagyok a felelős, amiért így alakult, hiba lenne másokat okolnom saját hülyeségemért.
- Gondolom, most egy hosszabb pihenő következik, de aztán hogyan tovább, mikor láthatunk legközelebb a szorítóban?
- Október 15-én újra edzésbe állok, majd a tervek szerint egy tízmenetes felhozó mérkőzést szán nekem a menedzsmentem. Aztán készülök a Kasanic elleni visszavágóra, ez ügyben megkezdődtek a tárgyalások, a tervek szerint ez év végén, vagy jövő év elején kerülne sor az ütközetre. A csorbát mindenképpen ki kell köszörülnöm!

Balogh Zoltán