''Minél nagyobb sikereket akarok aratni!''

- Már harcedzett vagy, hiszen nemrég harmadszor is belevágtál a profi ökölvívásba. Először Őri József, majd Rácz Félix volt a menedzsered, most pedig a Pro-Box színeiben versenyzel. Eddigi legnagyobb sikereidet a Felix-Promotionnál érted el, ezért gondolom, érzékenyen érintett az istálló megszűnése?
- Azért fogott meg Félix bejelentése - amit természetesen elfogadtam, megértettem -, mert egyik napról a másikra, hirtelen hozta meg döntését. Nem voltam rá felkészülve, lelkileg keményen megfogott a dolog, de aztán túltettem magam rajta.

- Véleményem szerint, te vagy a Felix-Promotion megszűnésének legnagyobb vesztese, akkor szakadt meg felfelé ívelő pályafutásod - véletlenül sem lebecsülve az IBO-világbajnoki címet -, amikor igazán nagyot „dobhattál” volna.
- Pontosan ugyanígy gondolom, de ezért semmiképpen sem haragudhatok Félixre. Én is azt hiszem, tovább is menetelhettem volna, de ennek most is megvan az esélye. Szeretnék élni vele, minél nagyobb sikereket akarok aratni. Most már nem rágódom a múlton, túl vagyok rajta, feldolgoztam a történteket, s örülök, hogy a Pro-Boxnál sikerrel mutatkoztam be.
- Azért én maradnék még a Felix-Promotionnál, az istállónak te voltál az egyik legismertebb arca, sokat szerepeltél a médiában, s ennek köszönhetően szponzorok is bőven álltak mögötted. Melletted maradtak a támogatóid miután Rácz Félix lehúzta a rolót?
- Néhány szponzor visszakozott, voltak, akik maradtak, de szerencsére újak is jöttek, akiknek, a régiekkel együtt, ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Nagyon jól jött a segítség, mert néhány támogató kiszállásával nehéz helyzetbe kerültem. Nem volt könnyű az újrakezdés, külön kiemelném a komáromi Géringer Autószalon tulajdonosát, Géringer Lászlót, valamint SQS 2001 Kft. és a Contact-Sped Kft. tulajdonosainak nagyvonalúságát.

- No, igen, a bajban derült ki, kire is számíthatsz igazán.
- Így igaz. A közismert, híres embereknek, bár én nem tartom magam annak, csak egy egyszerű bunyósnak, aki tisztességgel igyekszik végezni a dolgát, sikerek esetén megszaporodnak a „barátai”. Nagyon nehéz eldönteni, ki az, aki önmagamért szeret, és ki az, aki csak a sikerek miatt jön.

- Amikor szorult helyzetben voltál, nem fordult meg a fejedben a visszavonulás gondolata, vagy esetleg, hogy külföldre igazolj?
- Semmiképpen nem akartam visszavonulni, mindig a folytatáson gondolkodtam. Félix is felajánlotta a segítségét, próbáltuk megtalálni a legjobb megoldást, de a döntés az én kezemben volt. A legjobb ajánlatot akartam elfogadni, ezt pedig a Pro-Box nyújtotta.
- Az új istállónál anyagi, szakmai és média szempontból meglesznek azok a lehetőségeid, melyeket Rácz Félix biztosított?
- Erre még nem igazán tudok mit mondani, most indult be az egész, egy gálán szerepeltem idáig. Bízom benne, hogy egy sikeres vállalkozás lesz, s hasonlóan alakulnak majd a dolgaim, mint előző „munkahelyemen”.

- Elégedett vagy a szerződéseddel, mérhető a régihez?
- A pápai gálára egy alkalmi szerződést kötöttünk, a kétéves folytatásról pedig most tárgyalunk. Én elmondtam, mit szeretnék, remélem, egyezségre jutunk, s mindkét fél elégedett lesz.

- Mi abból az igazság, hogy egy győri garázsban, gyakorlatilag ellenfél nélkül készültél fel a pápai derbire?
- Ez sajnos így van, de ez nem köthető össze sem Rácz Félixel, sem a Pro-Box Promotionnal. Régebben egy modern edzőteremben készülhettünk, melynek tulajdonosa örült, hogy ott gyakorolunk, azt mondta, így a gyerekek előtt is jó példa van, felnézhetnek ránk. Aztán megváltozott a tulajdonos látásmódja, én meg nem akartam senkivel veszekedni, inkább eljöttünk. Nagy Peti barátom sietett a segítségünkre, már egy éve az ő létesítményében dolgozunk. Igaz, a körülmények kicsit mostohák, de így is fel tudtunk készülni a világbajnoki címmeccsemre és a pápai gálára is. Lévai István edzővel, Nagy Sándor erőnléti edzővel és Karakó István barátommal nagyon jó csapatot alkotunk, megoldjuk a problémákat.
- Azért csak nem ártana, ha egy komolyabb helyen, megfelelő partnerekkel tréningezhetnél?
- A sparringolást Budapesten oldottuk meg, ahol minőségi partnerek ellen tudtam bokszolni, s ezt a jövőben sem szeretném kihagyni. Amúgy nagyon gondolkodunk egy saját edzőterem kialakításán is, de a pápai gála előtt nem akartunk kapkodni.

- Pápán címmérkőzés helyett „csak” egy tízmenetes felhozó meccset vívtál. A menedzsmenteddel ellentétben többen úgy gondolták, olyan éles állapotban voltál, hogy a címvédés sem okozott volna gondot.
- Azért én éreztem belül, hogy hét hónapja nem bokszoltam. Idegesebb, kapkodóbb voltam a meccs elején, nem igazán éreztem a ritmust, az ütőtávot, aztán persze belejöttem. Az erőnléti edzőm, Nagy Sándor azonban azt mondta, nagyon összeszedett voltam, szerinte is belefért volna egy címmeccs. Úgy vélem, azért jobb volt az óvatosság, kellett ez a felhozó meccs egy jó ellenfél ellen. Az ismert okok miatt nem akartam kockára tenni a világbajnoki övemet, úgy érzem, jó döntést hoztam.
- A nagy meccsek után, melyeket - pályafutásod második szakaszától kezdődően - kivétel nélkül győzelemmel fejeztél be, sokszor eleredtek a könnyeid. Ekkor jön ki minden feszültség?
- Ez elég összetett dolog. Szolnokon arra gondoltam, édesapám milyen büszke lenne rám, ha látta volna a világbajnoki címmérkőzésemet. Ő már ezt sajnos nem érhette meg, csak az IBF kisvilágbajnoki csatámat látta, de már akkor is nagyon beteg volt. Neki köszönhetem, hogy ökölvívó lettem, az életben ő volt a példaképem. Mindig figyelemmel kísérte a pályafutásomat, nagyon örült a sikereimnek. De a könnyek a fájdalom mellett az örömé is, mert boldog vagyok, hogy eljutottam idáig. Rengeteget szenvedtem érte, előtte tíz évet a föld alatt dolgoztam bányászként, s mellette csináltam az ökölvívást. Nem volt könnyű felverekednem magam

- Nem felejtetted el, honnan jöttél, bár ha akarnád, sem tudnád, hiszen az oroszlányi szurkolótábor minden mérkőzéseden teli torokból biztat.
- Nagyon sokat jelentenek nekem, óriási plusz, amikor érzem, hogy a gyerekkori barátaim, ismerőseim mellettem vannak. Megígérték, menjek bárhová, ők követni fognak. Magyarországon senkinek sincs ilyen fantasztikus, s ekkora szurkolótábora. De azt is kiemelném, nem csak engem bíztatnak, hanem minden magyar bunyóst, kitűnő hangulatot teremtenek a gálákon. Sokkal tartozom nekik.

- Így már érthető, miattuk sem fordulhatott meg a fejedben a visszavonulás gondolata.
- Nem, nem. Érzem, hogy van erő bennem, akarom a sikert. Az IBO-nál világbajnok szeretnék maradni, de nagyobb világszervezeteknél is címeket akarok szerezni, s ezért mindent meg is fogok tenni. Bárki ellen kiállok, csak szóljanak időben, hogy fel tudjak készülni. Nem félek senkitől, a legnagyobbaknak is csak két kezük van, mindenkit meg lehet verni.

Balogh Zoltán