Móna Imre kiemelkedő évet zárt, és jövőre folytatná az aranygyűjtést - interjú

- Gratulálok a bajnoki címhez!
- Köszönöm szépen – mondta a nyolc főt felvonultató 70 kilogrammos kategória aranyérmese, Móna Imre.

- Az első meccseden nem töltöttél túl sok időt a szorítóban.
- Azt éreztem, megy a bunyó, tudtam, kezdő a srác, s nem sok időt kell a ringben lennem. Ez be is jött, tulajdonképpen az volt a lényeg, hogy bemelegedjek.

- A négy között azonban igen pikáns mérkőzés várt rád, azzal a Kun Dáviddal kellett meccselned, aki 75 kilóban képviselte a magyar színeket a bakui világbajnokságon. Azt pusmogták, el fog kapni. Hozzád eljutottak ezek a pletykák?
- Nem, nem hallottam ilyenekről, de amúgy sem volt bennem semmi izgalom, hogy vele kell bokszolnom. Ellene volt a legjobb küzdeni, nagyon jó kis meccset vívtunk, szinte kipattantak az ütéseim, élveztem a ringben töltött időt.

- Kétszer is sikerült padlóra küldened.
- Igen, amikor az első menet 15. másodperce környékén beugrásból próbálkozott, akkor egy hosszú jobbhoroggal keményen sikerült állon vágnom. A második menetben pedig egy balhoroggal kaptam el, amire még rátettem, akkor is padlózott.

- A döntő viszont már nem volt ilyen sima, a pontozólapokon csak 3:2-re győztél Tóth-Barna ellen úgy, hogy az egyik bíró döntetlent hozott ki, de a te nevedet jelölte meg, mint a jobbik félét. Belülről is ilyen necces volt ez a meccs?
- Szoros volt, de nem ennyire, a 4:1 reálisabb lett volna. Belejátszhatott, hogy az első menetben ütöttem egy mélyet, amiért megintettek, s talán két bíró ezért adta Tóthnak a győzelmet.

- Edződ, Deél István szerint kissé görcsös voltál, nyomasztott az elvárás.
- Igen, bennem volt, nagyon nyerni akartam. Nem szerettem volna szégyenbe maradni, hogy az Európa-bajnokságon aranyat szereztem, a magyart meg nem tudom megnyerni. De az is belejátszott, hogy be voltam durranva, merev volt a kezem, amit már az iskolázásnál is éreztem. A Kun Dávid elleni mérkőzés után nem lazítottam le rendesen, s valószínű, hogy a mérkőzésen megsérült kicsit a csuklóm.

- Ha egy tízes skálán kellene osztályozni a kadet ob-n nyújtott teljesítményedet, hányast adnál magadnak?
- Nyolc körül lenne az érdemjegy.

- Mi hiányzott a tökéletességhez?
- Voltak problémáim az ob előtt, előző héten betegség miatt több edzést is ki kellett hagynom, akadt olyan időszak, amikor abszolút nem éreztem a formát. Aztán persze alakult, de nem volt teljesen az igazi. Talán ez lehetett az ok.

- Így is „behúztad” a magyar bajnokságot. Szép eredmények állnak mögötted, kérlek, értékeld a 2007-es esztendőt.
- Nagyon jó volt az évem, s ha a vb-n nem jön közbe az egész magyar csapatot sújtó gyomorrontás, talán még jobb is lehetett volna. De az Európa-bajnokságon megszerzett aranyérem különösen nagy öröm számomra.

- A bajnoki arany után mennyi szabit kaptál Deél mestertől?
- Most nincs pihenő, hiszen nemsokára a junioroknak rendeznek ob-t, s én is segítek a felkészülésben, bár a csuklóm nem a legjobb. Majd csak utána fogok pihenni, aztán keményen nekiállok a felkészülésnek.

- Jövőre a juniorok között bizonyíthatsz, a szakemberek ott is várják tőled az eredményeket. Mi lesz a cél az elején: ismerkedés a mezőnnyel, vagy rögtön bele a közepébe?
- Minden versenyen az arany megszerzésére fogok törekedni, nem akarok én ismerkedni senkivel. Továbbra is tisztességesen dolgozom, a juniorok között is a legjobbak közé szeretnék tartozni!

Balogh Zoltán
www.dvscboxing.hu