Gratulálok a huszonötödik győzelméhez! De mondja, miként lehet úgy felkészülni egy mérkőzésre, hogy nem biztos: egyáltalán a kötelek közé léphet-e?
Ezt a bokszvilágban swing boutnak hívjuk. Ha egy eseményen a programban megüresedik egy idősáv, akkor szólnak a beugróknak, hogy menjenek meccselni. Így volt ez a Klicsko-féle gálán is: az előttünk kezdődő találkozót az első menetben kiütéssel nyerte Ola Afolabi, így rengeteg idő maradt a fő attrakcióig. Két perc múlva szóltak nekem, hogy mennem kell bokszolni: kész adrenalinbomba, amikor szólítják az embert, s bár nem először fordult elő, hogy ily módon jutottam lehetőséghez, Hamburgban újra beleborzongtam az egészbe.
Ellenfele a befejező, nyolcadik menet utolsó húsz másodpercéig vezetett, legalábbis a kommentátorok szerint. Ön szintén így véli?
A hetedik menettől éreztem, hogy elfáradt a kenyai srác, és már ekkor megpróbáltam elkapni. Ez a véghajrában sikerült, de a menedzserem már az utolsó gongszó előtt azzal biztatott: csak meg kell nyerjem a nyolcadikat, és enyém lesz a győzelem.
A menedzsere? Hol járt az edzője?
Nincs edzőm.
Vető Gábor veretlen profi bunyóssal beszélgetek, nem igaz?
Főállásban, éjszakai műszakban egy zöldségraktárban dolgozom Bernben. Emellett időm, energiám és anyagi lehetőségem sincs a napi szintű, profi fölkészülésre.
Mi a munkaköre?
Súlyos csomagokat szortírozok: krumplit, paradicsomot, konzerveket pakolok a raklapokra, az élelmiszerüzletek rendeléseitől függően. A munkaidőm alatt hozni kell egy meghatározott minimumot, ami jelenleg 260 termék éjszakánként. Pihenésről persze szó sem lehet, mivel külföldi munkavállalóként kiváltképp helyt kell állnom.
Bírja?
Az este héttől hajnali öt óráig tartó fizikai munka sokat kivesz belőlem. Amikor reggel hazaérek, aludnom kell, majd délután futok egy közeli erdőben, aztán vár rám a házimunka: a sütést, főzést, takarítást egyedül kell megoldanom. Mostantól azonban könnyebb lesz, mert a testvéremnek nemrégiben munkát szereztem ugyanott, ahol én is dolgozom, így hozzám költözött Svájcba.
Csak azt ne mondja, hogy bokszterembe sem jár, és kesztyűpartnerei sincsenek!
Pedig így van. Kicsit rockys a történet, és elsőre talán hihetetlennek tetszik, de egyedül tréningezek: a futás mellett árnyékbokszolok, erősítek, amikor éppen nem a munkámat végzem. Ha szerencsésen alakul minden, akkor Lausanne-ba vagy Burgdorfba utazom, ahol egy kubai sráccal sparringolhatok, de ez ritkán fordul elő: legutóbb három-négy hónapja volt rá példa. A magyarországi kezdetekkor sem ment ez másképp: bár a várpalotai klubban volt edzőm, mégis sokat készültem önállóan, mivel a trénernek sem volt mindig ideje.
Mégis százszázalékos a mérlege...
Éppen emiatt bánt, hogy a különböző fórumokon csak a sok kritikát olvasom, ahelyett, hogy örülnének otthon: ilyen jól bokszol egy magyar srác külföldön. Nem siránkozásból mondom, higgye el, de a mostani életformám mellett csak az ökölvívás iránti rajongásom tart a szorítók között. A szombat esti, hamburgi mérkőzés után hazarepültem Bernbe, másnap pihentem, de este már mentem is dolgozni.
Miért költözött Svájcba?
Otthon vajmi keveset tudtam kezdeni az érettségimmel, viszont a saját lábamra akartam állni.
Mi kellene ahhoz, hogy ne csak megnevezésében, hanem a körülményeiben is profivá váljék?
Leginkább televíziós szerződés vagy szponzor. Tavaly a WBC junior világbajnoka lettem könnyűsúlyban, de nem tudtam megvédeni a címemet, mert nem volt rá pénzem.
A Klicsko–Haye meccs felvezetésével csak meggyőzte a promótereket!
Nem ennyire egyszerű a dolog. Klicsko előtt már négyszer bokszoltam, mégsem bombáztak ajánlatokkal eddig. Az persze pozitívum, hogy szombat este, a kenyai James Kimori legyőzése után odajött hozzám az IBF elnöke, és megbeszéltünk októberre egy kisebb címmérkőzést kisváltósúlyban: akkor egy ugandai bokszolóval nézek szembe.
Ilyen szerény lehetőségek mellett hogyan léphetett föl nívós rendezvények egész során?
A menedzserem – akit 2007-ben ismertem meg a junior Európa-bajnokságon, Szerbiában – jó kapcsolatot ápol az ukrán világbajnok csapatával, és az ő segítségével kaptam lehetőséget. Azóta újra és újra meghívnak. Ugyanakkor napi szinten a menedzser sem tud foglalkozni velem, mert fő foglalkozásban egy nagy áruházlánc vezetői posztját tölti be.
Szintén zöldség?
Van benne az is.
forrás:
nol.com