Nagy Zsolt – Polish Boxing Promotion – konyec!

Március 26-ig tartott Nagy Zsolt türelme. Ekkor a bunyós úgy döntött, felhívja menedzserét, Veres Lászlót, s megkérdezi, valójában számít-e rá a Polish.

- Az ábrázatodat elnézve, most nem reklámoznák veled a Vidámparkot.
- Á, szó sincs erről – válaszolt nevetve Nagy Zsolt a Veres Lászlóval folytatott telefonbeszélgetés után. – Azt vártam, hogy amikor felhívom Veres Lászlót, azt mondja: Zsoltikám, vége az együttműködésünknek. Mit ad a Jóisten, tényleg ezt mondta. A beszélgetés elején nem akartam letámadni, érdeklődtem, mi újság? Azt mondta, semmi, majd hozzátette, vége a szerződésednek, bárhová mehetsz! Erre csak annyit feleltem, rendben. Még hozzátette, az utolsó kis akciónk, több mint ezer eurójába került, mert edzőmmel nem mentünk el az általa előirányzott észak-írországi edzőtáborba, ahol kesztyűpartnerként kellett volna részt vennem.

- Akkor, ennyi volt?
- Úgy tűnik, igen, bár én akartam mondani, hogy bontsuk fel a szerződésünket, de megelőzött. Azt mondta, már nem bízik bennem. Hogy miért, azt nem tudom, de úgy vélem, ez egy jó ürügy volt a szakításra.

- Ennyi egy négyéves, lepapírozott szerződést felbontani?
- Valóban volt köztünk aláírt szerződés, ám én, többszöri kérésemre sem kaptam meg a példányomat.

- Évi négy meccset garantált neked a Polish, ez azért nem tűnt rossznak.
- Mondjuk az sem volt sok, de legalább fixnek tűnt. Ám most már nem foglalkozom azzal, mit írtunk alá, örülök, hogy megszabadultam tőlük. Jól érzem magam, szinte megkönnyebbültem, bár nem erre számítottam, amikor megkötöttük a szerződést. Tudtam, Veres Laci nagy dumagép, de úgy voltam, biztosan korrekt lesz, és meglesznek a meccseim, hiszen Kótait világbajnoki címig jutatta, de Matolcsit és Hivdégit is jól menedzseli. Aztán elmaradtak a beígért meccseim, majd amikor az okokról érdeklődtem, rövid, semmitmondó válaszok után, egy „csá” kíséretében lerakta a telefont.

- Személyesen nem beszéltetek?
- De, igen. Amikor elmaradtak a januárra és februárra tervezett meccseim, edzőmmel, Somlai Miklóssal felutaztunk Budapestre. A február 16-ra tervezett mérkőzés elmaradását azzal indokolta, hogy az RTL Klub nem látja garantálva, hogy a nevemmel le tudnak ültetni annyi nézőt a képernyők elé, mint mondjuk Matolcsi, vagy Hidvégi meccseivel.

- Ez rendben van, elfogadható, üzletileg korrekt indok, de Veres Lászlónak olyan kiterjedt kapcsolatrendszere van, hogy bármikor szervezhetett volna neked akár egy felhozó mérkőzést is.
- Igen, én is így gondolom, hiszen a nemrég leigazolt Dudásnak és Rimovszkynak is azonnal meccset szervezett. Ezért is csodálkoztam, hogy nekem egy átkozott hatmenetes felhozó összecsapást nem tudott összehozni. Aztán rájöttem, mi a helyzet, s úgy döntöttem, nem foglalkozom tovább ezzel az emberrel. Ezek után ígérhetett volna bármit, akkor is azt mondta volna: Laci bá’, hagyjuk ezt a dolgot. De ő megelőzött, én pedig megkönnyebbültem.

- Olyan hangokat is hallani, hogy a be nem vállalt, észak-írországi edzőtábor miatt lettél kegyvesztett. Kinek kellett volna partnert adnod?
- Egy pehelysúlyú, belfasti srácnak. Két hétre kellett volna kimennem kesztyűzni. Ezért kaptam volna nyolcszáz eurót, de még azt is el kellett volna feleznem az edzőmmel, aki nem akart egyedül kiengedni. Százezer forintért üttessem magam két teljes héten át? Előtte két héttel, ugyanezért a sparringolásért, ami eredetileg csak három napig tartott volna, napi háromszáz eurós összeget emlegetett. Most, akkor hogy van ez? Nem értem, mitől változtak meg így az árak? Nem mindegy, hogy három napot maradok kétszázezer forintért vagy két hetet.

- Veres László több helyen is nyilatkozta, istállójában komoly szerepet szán neked, ezek után mennyire volt számodra csalódás a Polish hozzáállása?
- Egyértelmű csalódás, mert igen agilisan álltam a szerződéskötéshez, a Polishnál akartam bokszolni. Persze, már az első megbeszélésnél is látszott, Veres László elég linken áll a dolgokhoz, a tárgyalás előtt egy órát várakoztatott, azt javasolta, addig nézzük meg a Hősök terét.

- Edződ, Somlai Miklós nemrég azt nyilatkozta, az edzésmunkádon látszik, nagyon megviseltek a veled történtek.
- Nem könnyű a helyzetem, van, amikor van kedvem edzeni, szinte szárnyalok, de aztán eszembe jut, hogy semmi értelme, hiszen csak ígéreteket kapok, s elmegy a kedvem az egésztől.

- Újra csak mesteredet idézném, szerinte jobban jártál volna, ha felköltözöl Budapestre, s menedzsered irányítása alatt végzed az edzéseket, akkor talán lehetőséget kaptál volna.
- Ezt így Veres László nem mondta ki, többször is hangsúlyozta, neki mindegy hol eddzek, csak hozzam a formámat. De úgy vélem, a lelke mélyén ő is azt akarta, hogy nála tréningezzek, én azonban ragaszkodtam mesteremhez.

- Idestova egy éve nem volt hivatalos összecsapásod, merre tovább?
- Egy biztos, magyar céggel nem fogok szerződni a jövőben. Szeretnék az eddig megvívott meccseimből összeállítani egy DVD-t, s azt egy bemutatkozó levél kíséretében kiküldeni külföldi menedzserirodáknak. Szívesen bokszolnék angol vagy francia istállónál, eleinte az edzőpartner szerepét is vállalnám, azt hiszem, rengeteget tanulhatnék. Persze, nem szeretnék felhozó ember lenni, címeket akarok, az álmom, hogy világbajnok legyek. Ki tudja, talán egyszer valóra válik.

Balogh Zoltán