Nem csak ökölvívót, embert is kell nevelni!

- Elhivatottság, a sportág szeretete, a lehetőségek, és az a miliő szükségeltetett az eredményekhez, melyet a Sportiskola nyújtott. Edzői pályafutásom leggyönyörűbb és legmeghatározóbb időszaka volt a KSI-ben végzett munka, persze kedves a szívemnek a Honvéd is, hiszen ott került ki kezem alól az első magyar bajnokom. Nehéz volt otthagyni a Sportiskolát, fájt a szívem, de Csötönyi elnök úr többször megkeresett, hogy komoly feladatot szán nekem a magyar ökölvívásban. Örömmel fogadtam el a főtitkári posztot, amit rangos szakmai előrelépésnek tekintettem, de ugyanígy gondolkodom a szakmai igazgatói munkakörről is, melyet két és fél éve töltök be – fogalmazott Szakos József.

Mielőtt azonban a MÖSZ szakmai igazgatóját jelenlegi feladatairól faggatnánk, nem hagyhatjuk ki legeredményesebb KSI-s tanítványa Erdei Zsolt pályafutásának kezdeti szakaszára vonatkozó kérdéseinket sem. Vajon már akkor is látszott Madáron, hogy később meghódíthatja a világot?

- Már a kezdeteknél feltűnt, hogy kimagasló akarattal, hozzáállással és alázattal rendelkezik az ökölvívás iránt. Rendkívüli kézgyorsasága is hamar kitűnt, nagyon sok meccset hozott vele, de mint látszik, ennek a profiknál is nagy hasznát veszi. Majdnem nyolc évig követhettem testközelből Madár fejlődését, de a mai napig is figyelemmel kísérem pályáját. Persze, nem tolakodom, tudom, van elég dolga, de a jelentős sikerek után mindig küldök egy-egy gratuláló sms-t, és ha találkozunk, ugyanúgy örülünk egymásnak – mesélt nagy-nagy szeretettel későbbi Európa- és világbajnok, olimpiai bronzérmes és WBO félnehézsúlyú profi világbajnok tanítványáról a mester, aki azért más gyöngyszemeket is felszínre hozott, elég csak a kontinensbajnokságokon érmes Pintér Péter, Kövesdi Marci vagy Szilágyi Dodó nevét említenünk.

A nosztalgiázás után a jelen felé vettük az irányt, hiszen a szövetségben végzett munka is óriási kihívás Szakos József számára. Feladat van bőven, a MÖSZ irodáiban folyamatosan csöng a telefon, egymást érik a megbeszélések, így társalgásunkra is csak a munkaidő legelején, reggel fél nyolckor tudott időt szakítani.

- Nem panaszkodom, valóban van munka bőven. Szakmai döntésekben is kikérik a véleményem, ez inkább az utánpótlás területére jellemző, de a szervezésbe is „bele kell tennem” magam rendesen. Most éppen a nyári, siófoki kadet Európa-bajnokság szervezése folyik gőzerővel, ezt kizárólagosan a szövetség végzi, de részt veszek az utánpótlás válogatottak edzői munkájában is. Örülök, hogy a korosztályos felkészítő táborokban is dolgozhatom, az edzőtermi munka mai napig nagyon kedves a szívemnek. Nincs annál jobb dolog, mint amikor egy győztes meccs után a tanítvány hálás szemmel néz edzőjére: igen, ez közös siker volt!
A szakmai direktor beszámolt a szövetség, egyesületeket támogató programjairól is. Szó esett - az elsősorban Dr. Csötönyi Sándor által életre hívott - a legkisebbek számára létrehozott Papp László tehetségmenedzselési programról, mely magában foglalja a 10-14 éves korosztály számára szervezett „Pofonpartikat”, kisebb versenyeket, de juttat anyagi támogatást felszerelésre, s az edzők bérének fedezésére is. A „Heraklész-program” hatvan kiválasztott, 14-18 év közötti utánpótlás ökölvívó edzőtáborozásához, versenyeztetéséhez, menedzseléséhez, anyagi támogatásához próbál minél jobb feltételeket teremteni, míg a „Csillag-program” a 18-19 évet betöltött sportolókat „veszi célba”, s 23 éves korig nyújt segítséget ahhoz, hogy stabil felnőtt válogatott váljék belőlük.

- 10-23 éves korig fedik le programjaink az utánpótlást, ám mindez nem érne semmit, ha nem töltenénk meg megfelelő szakmai tartalommal. Szépen jönnek az eredmények a korosztályos világversenyekről, szinte minden évben szerzünk aranyat, úgy hiszem, jó úton haladunk.

A válogatott sikerekben elsődleges szerepet játszik a klubokban folyó szakmai munka, a kimagasló eredmények eléréséhez nélkülözhetetlenek a felkészült edzők. Szakos József a középfokú edzőképzésben is szerepet vállal, az idén végzőkkel együtt már hetven fő körül lesz azoknak a trénereknek a száma, akik az ő útmutatásai szerint is végzik majd a műhelymunkát.

- Mindig elmondom az edzőkollégáknak, hogy ez egy szolgálat, amit csak nagy alázattal és teljes odaadással lehet végezni. Olyan csodálatos lehetőséget kapnak, ami egy tanárnak sem adatik meg, mert olyan gyerekekkel foglalkozhatnak, akik szívvel-lélekkel vesznek részt az edzéseken, nem kötelező jelleggel teszik azt. Ha az edző meg tudja szerettetni saját magát és sportágát, akkor egy olyan embert kap „cserébe”, aki vállalja a rengeteg edzést, szenvedést, könnyeket, hogy végül közösen tudjanak örülni a sikereknek. Ez a világ legcsodálatosabb dolga, egy érzékeny fiatalt kell okosan terelgetnünk a teljesség felé, hogy ne csak ökölvívó, de ember is váljék belőle – hangzottak a sikeres tréner ars poeticának is felfogható gondolatai.

A MÖSZ szakmai igazgatóját kis olimpiai prognózisra is fölkértük, arról érdeklődtünk, mikor lesz a sportágnak Kovács István ’96-os atlantai győzelme után újabb bajnoka?

- Ahhoz, hogy valaki olimpiát nyerjen, rengeteg tényező összehangolása szükséges. Bízom abban, hogy a szövetségi kapitány által jelzett négy-öt sportolónk kijut Pekingbe, s közülük szerintem bármelyikből lehet bajnok. Bunyósaink a nemzetközi mezőnyben, ökölvívótudásban semmivel nincsenek a többiek mögött, de egy icipici nüánsz mindig hiányzik az igazi sikerhez. Remélem, a hátralévő másfél év elég lesz a csiszoláshoz, túlzottan nem szeretnék nevesíteni, de egy Bedák Palinak, egy Káté Gyuszinak komoly sansza lehet, s jó néhány fiatal is a tarsolyában hordozza a marsalbotot – hangzott az olimpiai érmekkel kecsegtető előrejelzés.

Az elmondottakhoz mi mást lehetne hozzáfűzni: a próféta szóljon Szakos Józsefből!

Balogh Zoltán