Szabó Sándor és a DVSC még magasabbra teszi a lécet

„Amikor 1998-ban újjáépítettük a szakosztályt, már akkor komoly terveink voltak a csapat jövőjét illetően. Már a kezdésnél úgy gondoltam, nagy célokat kell kitűznünk magunk elé. Olyan ez, mint a kereskedőnél, aki mond egy magasabb árat, amiből esetleg lehet engedni. Bíztam benne, nem is annyira titokban, hogy Imre megnyerheti az Eb-t, s ezt mondtam is Deél Pistának, de ő a maga visszafogott módján reagált.” – válaszolt mosolyogva Szabó Sándor arra a kérdésre, meglepetés volt-e számára Móna Imre kadet Európa-bajnoki aranyérme.

A debreceni csapatfőnök a vezetőedző, néhány szülő és sportoló társaságában már a kezdetektől a helyszínen követte végig a siófoki kontinensviadal eseményeit, de az elődöntőktől tovább gyarapodott a hajdúsági szurkolótábor. „Óriási stressz volt Imre meccseinek végigszurkolása, de a győzelmei a nap végére feloldották feszültségünket, s csak akkor tudtunk felszabadultan örülni. Ám másnap kezdődött minden elölről, a stressz, a várakozás, tűkön ültünk a délutáni meccsekig, a siófoki napokat semmiképpen nem nevezném könnyű, nyári vakációnak.”

A jósnak sem utolsó klubvezető azt is megosztotta portálunkkal, mint már elmondta, bízott Imi győzelmében, s megérzése akkor sem csökkent, amikor szembesült a 70 kilogrammos súlycsoport sorsolásával. „A verseny előtt tartottam az orosztól, de miután láttam a bunyóját, tudtam, Imrének fekszik ez a stílus. Éreztem, ha eljut a döntőig, megveri az oroszt. A fiú alacsonyabb, verekedős volt, Imit pedig nem lehet megverni verekedésben.”

Mint Deél István vezetőedző már lenyilatkozta, a finálé után hatalmas feszültség szakadt ki belőle, s bajnokunk győzelménél a könnyeit sem tudta visszatartani. A nem túl érzelgős klubtulajdonos kicsit másként fogalmazott, de a lényeg ugyanaz: „A döntő után nem volt olyan debreceni, akinek ne csordult volna ki a könnye.” – hangzott a válasz, de érkezett némi információ az Eb-arany megünnepléséről is, hiszen köztudott, Szabó Sándor nem elrontója egy jó mulatságnak. „Ha van mit, akkor azt szeretjük megünnepelni, itt pedig igazán volt apropó.”

A remek kadet Eb-szereplés után juniorjaink a zombori kontinensviadalon bizonyíthattak, a csapatba Szabó Ervin (64kg) és Bernáth István (+91kg) személyében két debreceni öklöző is bekerült.

Ervinnek azonban nem volt könnyű kiharcolnia az indulás jogát, hiszen gyakorlatilag az Eb-tábor kezdetén riválisát, Tóthot jelölte meg befutónak a szakvezetés. „Igazságtalannak éreztem, hogy két edzés után el akarták dönteni az Eb-induló személyét, holott még kesztyűzés sem volt a két fiú között. Beszéltem a kapitánnyal, kértem, legalább nézzék meg a fiúk teljesítményét, s aztán döntsenek, ki a jobb. Csötönyi elnök úr egyébként teljesen egyetértett a véleményemmel, köszönöm neki a hozzáállását.”
Az elsőéves junior, Szabó Ervin Zomborban bebizonyította, „nem csinált vele rossz boltot” a keret vezetése, bunyósunk a 16 közé jutásért 21:18-ra verte a lengyel Łukasz Maciect. A klubelnök, aki egyben Ervin édesapja is, a találkozó után azon véleményének adott hangot, hogy fia akár 20 ponttal is megnyerhette volna a mecset. „Most is tartom azt a véleményemet, hogy sokkal több, mint 3 pontnyi különbség volt a két fiú között. Ha egy semleges közönség az ütések után elkezd ollézni, az jelent valamit. Ervin azt csinálta a lengyellel, mint a matador a bikával, kilépkedett a rohamok elől, majd „szúrt”.”

A 64 kilós öklöző a következő kanyarban sem vallott szégyent, csak minimális különbségű vereséggel búcsúzott a moldáv Vasili Beloussal szemben. „Ugyan az a stílus, a kontra bunyó, amit a lengyel ellen is alkalmazott Ervin, a bírók szerint kevés volt a győzelemhez. De most is azt mondom, nem kapott ki, ám az igaz, lehettek volna tisztábbak, erőteljesebbek az ütései. Tanultunk a hibákból, jól jött a tapasztalatszerzés. Ervin okos, ügyes bunyós, aki a jövőben tovább fog erősödni, ütései határozottabbak lesznek.”

A családi vonalnál maradva arról érdeklődtünk, hogy a jövőre érettségi és felvételi előtt álló Ervin, a későbbiekben hogyan fogja összeegyeztetni főiskolai vagy egyetemi elfoglaltságait a boksszal.

„Valószínűleg levelezőn végzi majd az egyetemet, nem látom értelmét, hogy nappalira menjen, és félnapokat üljön az előadásokon a féléves vizsgákhoz. Beszéltünk már a dologról, Ervin is egyetért abban, hogy a levelező lehet az ideális megoldás a sport mellett. Az sem baj, ha más városban talál főiskolát, én is Budapesten végeztem el a testnevelési egyetemet.”
Felvetődik a kérdés, mennyire lehet elfogulatlan egy apa a fiával szemben, mennyire tudja „kívülről figyelni” teljesítményét?

„Igyekszem elválasztani a klubvezetőt az apától, talán én nézem leghiggadtabban fiaim, Ervin és Szilárd meccseit. Míg más DVSC-s versenyzőnél „végig bokszolom” a csatákat, addig a srácaim meccsein egyhelyben állok. Persze, kritikus vagyok velük, a győzelem után is szóvá teszem a hibákat.”

Móna Imre Eb-aranyával magasra tette a mércét, a debrecenieket eddig is figyelték, de a vetélytársak ezután még kritikusabb szemmel követik eredményeiket. „Állunk elébe a kihívásoknak! Minden gyereket feldobott Imi aranyérme, rengetegen vannak a nyári szünetben is az edzéseken, mindenki bizonyítani akar. Bízom benne, hogy az idei országos bajnokságokon több aranyat szerzünk, mint tavaly. Akkor hatot sikerült bezsebelnünk, minden korosztályban állt debreceni bunyós a dobogó legfelső fokán, de az idén akkor lennék elégedett, ha korosztályonként nem csak egy-egy elsőséget gyűjtenénk be.”

Balogh Zoltán
dvscboxing.hu