Szellő Imre kitart a londoni olimpiáig!

Mielőtt elkezdjük a beszélgetést, Szellő Imre kéri, pontosítsunk egy, a profibox.hu -tól átvett cikkünkön, melyben az áll, hogy a nemrég profiként visszatérő Nagy András amatőrben kiütötte őt.

- Ez marhaság, soha nem ütött ki! Egyébként nem is a chicagói vb előtt rivalizáltunk Nagy Andrissal, mint azt a cikk állítja, hanem még 2006-ban. Ekkor válogatóztunk a tatai edzőtáborban. Az a meccs valóban nem ment végig, de nem én voltam a vereséget szenvedő fél. Balzsay Karcsi bá’ mondta, hogy hagyjuk abba, mert a negyedik menet elején már olyan szinten volt Andris, hogy nem volt értelme a további csatának – érkezik a kiegészítés Szellő Imrétől, akivel rátérünk mostani beszélgetésünk témájára.

- Az olimpia óta volt a kezeden bokszkesztyű – tudakolom.

- Nem, nem – válaszol.

- Mivel telnek hazaérkezés óta a napjaid?

- Az első hét pihenéssel telt, próbáltam felfogni, hogy végre nem csak egy-két napot tölthetek itthon. De ahogy hazajöttünk Pekingből, így is az volt az első dolgom, hogy a ruháimat a mosógépbe tettem. Megszoktam, hogy edzőtáborból edzőtáborba, versenyről versenyre utazom. A menyasszonyom szólt rám, hogy nyugodjak már le, nem kell rohannom sehová. Most kezdek belerázódni az itthoni légkörbe.

- Az olimpia után volt még egy „fellépésed”, az Országházban átvehetted a Magyar Köztársaság Polgári Tagozatának Bronz Érdemkeresztjét.

- Igen, nagyon örültem neki, nagyon szép volt!

- Megilletődtél?

- Akkor nem igazán, ám ahogy telik az idő, úgy kezdem minél jobban értékelni ezt a kitűntetést. Ahogy hazaérkeztünk, elég sok díjat, elismerést kaptam, de kell még egy kis idő, hogy helyükre kerüljenek bennem a dolgok.
- Említetted a menyasszonyodat, információink szerint nemsokára lagzira is sor kerül, egy csinos lányt vezetsz az oltár elé.

- Igen, megtaláltam életem párját, október 4-én tartjuk az esküvőt. Az olimpián kettőnkért is küzdöttem. A felkészülés miatt sokat voltunk egymástól távol, a nehéz időkben ő öntött belém lelket. Február óta elköltöztünk a szülőktől, külön háztartásban élünk. Mindenben számíthatok rá, társ az életben, igazi feleségnek való.

- Nem szeretnék a zsebedben kotorászni, de gondolom, az olimpiai 5. helyezésért járó 8 millió forint jól jön majd a családalapításhoz.

- Bizony jól jön! 25 esztendősen, 13 év sportpályafutás után nem úgy kell majd elindulnom az életben, hogy hitelt, hitelre veszek fel. A barátnőm is kap egy kis pénzt a családjától, szeretnénk egy kertes házat venni. S az sem mindegy, hogy a saját pénzemből rendezem meg a lagzit. Nem a szülőknek kell minket segíteni, nagy terhet veszünk le ezzel a vállukról, s azokkal ünnepeljük meg a boldogságunkat, akikkel mi akarjuk, nem akikkel kötelező.

- Hol tervezitek a letelepedést?

- Cegléden. Kecskeméten edzek, kaptam onnan is ajánlatot, hogy ott vegyünk házat. De nekem Kecskemét túl nyüzsis hely, bőven elég, ha átmegyek edzeni, vagy a menyasszonyommal vásárolni. Szeretem Ceglédet, kis, csöndes hely, amire szükségem van, azt itt mind megtalálom. Nekem ez éppen elég, sportolóként utazok eleget.
- Beszéljünk Pekingről! Meglepő volt, amikor kint bementél a csapatirodába, s közölted, hogy ti még nem kaptátok meg a felkészülési pénzeteket. Itthon nagy visszhangja volt az ügynek, egymást érték a hivatalok részéről a kommünikék.

- Még az év elején volt Kecskeméten egy olimpiai gyűlés, ahol a sportvezetők közül ott volt Schmitt Pál és Molnár Zoltán is. Már ekkor jeleztem, hogy bár októberben megszereztem a kvalifikációt, mégsem kaptam még semmit. Molnár Zoltán akkor azt mondta, ha bármi problémám van, továbbra is forduljak hozzá bizalommal. Pekingben újra szóba került a téma, megtudtam, hogy jó néhány más sportágbeli közben megkapta a felkészülési juttatást. Bár soha nem szoktam a verseny alatt anyagi dolgokkal foglalkozni, már csak babonából sem, de úgy voltam vele, lemegyek a csapatirodába, s megkérdezem Zoli bácsit, hogy miért nem kaptuk még meg a pénzt. Nagyon elcsodálkozott, teljesen felháborodott, azonnal elkezdett Budapestre telefonálni. Ahogy lejöttem a venezuelai ellen a szorítóból, a számlámon volt az összeg.

- Ha már szóbahoztad a venezuelait, itthon érdekes megítélése volt az ellene kivívott technikai K.O.-os győzelmednek. Többen kutyaütőnek titulálták Gonzalest, ám dr. Csötönyi Sándor MÖSZ-elnök ezt kikérte magának, s hangsúlyozta, hogy ez a fiú egy kubai testén át került ki az olimpiára. Belülről milyen volt a mérkőzés?

- Magabiztosan bokszoltam, viszonylag jól kijöttek a korábban gyakorolt dolgok. Azt csináltam a venezuelai ellen, amit tudtam, laza, könnyű és gyors voltam. Nagy volt bennem a bizonyítási vágy, amit elterveztem, sikerült megvalósítanom.
- Következett a brit Tony Jeffries. Az éremért folyó mérkőzésen 10:2-re vesztettél. Újra csak a sportági elnököt idézném, aki szerint görcsös voltál, agyon nyomott a tét. Te hogyan láttad?

- Egészen addig a meccsig nagyon jól éreztem magam az olimpián. Jeffries ellen készülve éjszakánként azon gondolkodtam, hogy olimpiai dobogóra állhatok. Hiszen egy olyan ellenféllel bokszolhattam, akitől bár 12:11-re kikaptam egy hónapja az uniós Eb-n, de alig élte túl a négy menetet. Akkor már a második menetben fogásért intették, a harmadikban eltörtem az orrát, a negyedik menetben alig bírt megállni előttem: kötéltől kötélig ütöttem. Szóval, nagy önbizalommal vártam ezt a mérkőzést. Nem is volt semmi baj egészen addig, amíg be nem léptem az arénába. Akkor elkapott egy hullám, hogy Atyaúristen, hol vagyok?! Ahogy beléptem a szorítóba, teljesen összenyomott a tét. Rengeteg magyar kijött nekem szurkolni, s előtte is folyamatosan kaptam az SMS-eket, hogy meglesz a bronzérem, hűtjük a pezsgőt! Talán ha ennyire nem sulykolják belém, hogy már zsebemben a bronz, akkor lehet másként alakul a történet. De az én hibám, hogy nem tudtam kezelni a kialakult helyzetet. Még életemben nem voltam ilyen körülmények között, s bár ringbe léptem már Eb-n, vb-n, de az olimpia teljesen más. Egy sportolónak nem létezhet ennél nagyobb dolog, éppen ezért is merült fel bennem, hogy kitartok a londoni olimpiáig!

- Éppen azt szerettem volna kérdezni: a jövőben a profik között keresed a boldogulást, vagy maradsz a megszokott terepeden?

- Megpróbálom az újabb négyéves ciklust. S ha Londonban még egy olyan lehetőségem lesz, mint Pekingben volt, akkor érettebb fejjel szeretném azt kihasználni! Igaz, ekkor már 29 éves leszek, de azt mondják, a korral csak beérik az ember bunyója. Persze, attól is függ, hogy bevállalok-e újabb négy évet, hogy megkapom-e a megfelelő támogatást. Olyat, mint amilyen az elmúlt egy-, másfél évben volt. Ezúton is köszönet az In-Kal Security-nek és a Csuka Gabona Kft.-nek, akik megteremtették az anyagi biztonságot a felkészülésemhez. Olyan csodálatos volt az olimpia, hogy szeretném még egyszer átélni!

Balogh Zoltán