Veres László: Minimum a Pamír legyen a cél!

A Práter utcából indult vagány végig csavarogta Európát, de öt évre az USA-ban is letáborozott, mielőtt ’91-ben visszatért Magyarországra. Ha ökölvívómúltját nézzük, ifjú évei alatt a Ferencváros tagjaként afféle hobbibunyósnak számított, de tudását, tapasztalatait amerikai edzőtermekben is gazdagította. A Vasassal 1995-ben került kapcsolatba, amikor két unokatestvérét vitte le edzésre Bódis Gyulához, a klub akkori tréneréhez. Veres László kapcsolatainak köszönhetően komoly pénzeket szerzett a piros-kékeknek, ám hiába választották szakosztályelnökké, idővel elege lett a régi, szocialista módon történő gazdálkodásból. „Nem nagyon tetszett, hogy én hoztam a pénzt, de mások szerették volna elosztani. Én csak a teljesítményért voltam hajlandó fizetni, míg egyesek inkább a múltban letett produkciót díjazták volna” – foglalja össze röviden az angyalföldi éveket a kopasz edző-menedzser, aki már akkor is nyitott szemmel járt a bunyóteremben, így rögtön kiszúrta későbbi világbajnokát, Kótai Mihályt. „Misit nem lehetett nem észrevenni, tisztelettudó stílusával és fanatizmusával már akkor kitűnt a Vasas ökölvívói közül. Látszott, konkrét elképzelései vannak a jövőt illetően, s tudtam, a célokért tenni is hajlandó.”

Veres László 2000-ben gondolt egy merészet, Kótaival együtt kiautóztak Lengyelországba, ahol egy háromnapos tesztelésen vettek részt a Polish Boxing Promotionnál. Autóút okozta fáradtság ide, leterhelő amatőr edzések, versenyszezon oda, Kótai Misi megmutatta jó képességű kesztyűpartnereinek, Butowicznak és Dzumannak is, minimum tud annyit az ökölvívásból, mint ők. Persze, ezt a nagyfőnök, Krzysztof Zbarski is rögtön észrevette, s szerződést ajánlott a mini team-nek. A magyar páros kapcsolata először menedzser-versenyző szinten működött, majd miután Misi Theo Kerekesch trénerkedése alatt Musiyiwa ellen belefutott egy nem várt vereségbe, Veres László az edzések irányítását is átvette. WBF és IBO címek kísérték a duó útját, s együttműködésük annak ellenére sikeresnek mondható, hogy Kótai két vereséggel fejezte be pályafutását. „Nagyon büszke vagyok, hogy együtt dolgozhattam Misivel, aki fantasztikus eredményeket ért el. Az a baj, hogy ez az ország nem tud örülni a sikereknek, nem ismeri el az eredményeket. Lehet, tovább is juthattunk volna, de a sikereket és a kudarcokat is együtt értük el, úgy érzem, nincs szégyenkezni valónk. Azt eddig soha, sehol nem írták le, hogy mi a népligeti Koko-Gym néha mínusz 20 fokos edzőterméből jutottunk el a világbajnoki címig, s olyan edzőpartnerekkel készültünk fel a meccsekre, akik akkor éppen a teremben tartózkodtak. Azt is komoly eredményként könyvelem el, hogy a Musiyiwa elleni veresége után megtaláltuk Misi igazi stílusát. A Los Angeles-i edzőtábor után sokkal lazábban bokszolt, tudatosítottam vele, hogy nem csak erős, de technikás is, mindent tud az ökölvívásról” – von mérleget Veres László legeredményesebb versenyzőjével töltött időszakáról.
A menedzser egyébként arról is ismert, hogy véleményét nem csomagolja selyempapírba, amolyan, ami a szívén az a száján típus. Karakteres meglátásai vannak a mások által egekig magasztalt hazai profi és amatőr ökölvívásról is. „Véleményem szerint a magyar profi ökölvívás, akárcsak az amatőr, a béka segge alatt van. Ezért is bántott, hogy sokszor leértékelték, s mai napig leértékelik Kótai, Matolcsi, Hídvégi sikereit. Meg kellene becsülni, örülni kellene minden kis eredménynek. A magyar öklözőket nem tanítják meg győzni, küzdeni, mi mindig csak a kifogásokat keressük. Amikor a tavalyi ob-n a kis Kalucza megverte a vb-ezüstérmes Bedák Pimpát, nem arról cikkeztek, hogy van egy új tehetségünk, hanem hogy elcsalták Pimpa meccsét. Mire való ez?”

Veres László ringsarokban nyújtott teljesítménye is megér egy fejezetet, a riporterek többször idéznek a számukra megfejthetetlen mondatokból, ám az edzőt ez egy csöppet sem zavarja, hiszen ő és tanítványai pontosan tudják, miről van szó. „Felesleges hatvan másodpercben taktikai értekezletet tartani, sok hülyeséget dumálni. Ilyenkor elég egy-két szó, hiszen edzésen már mindent megbeszéltünk, s a ringben úgy is mindenkinek egyedül kell meghozni a döntéseket. A szünetben nem lehet olyat kérni, amit az ökölvívóm edzésen sem tudott megcsinálni, nem várhatok el tőle a képességeit meghaladó dolgokat. Az adott szituációtól függően fel kell rázni, vagy meg kell nyugtatni a sportolót.”
A pszichológiai hadviselés mellett Veres László szótárában vastag betűkkel szerepel a már említett „versenyzői képességek” kategória is, néha kíméletlenül őszintén, ám az ökölvívói érdekeit maximálisan figyelembe véve fogalmaz: „Matolcsi Józsi mostani tudása éppen arra elég, amit idáig elért, följebb már nem tudunk menni. Turgay Uzun a mi szintünk, nem juthatunk magasabbra, s ezt Józsi is tudja, megbeszéltük, hiszen partnerek vagyunk, nem csapjuk be egymást. A 2007-es esztendőt még meghúzzuk, Józsi 31 éves lesz, aztán más munka után kell néznie, nem szeretném, ha „kidobnák” a ringből” – mondja az edző, s meg is magyarázza szavait. „Józsival két és fél éve dolgozunk, de ez idő alatt öt centit sem tudtam „húzni” a lábán, pedig bunyójának kulcsa a jó lábmunka lenne, mert nagyon instabil az alapállása. Nem akarom fényezni magam, de én jöttem rá, hogy genetikailag balos, fordított alapállású, ám gyermekkorában vele is a többieknél megszokott, jobbos bokszot tanították meg, így ma is koordinációs gondokkal küszködik.”

Kótai és Matolcsi után a menedzser már kinézte magának a Polish egyik leendő bajnokát, hosszú távú szerződést kötött a pehelysúlyú Nagy Zsolttal, akitől a jövőben kiemelkedő eredményeket vár. „A Mészáros elleni meccsén figyeltem fel a srácra, nagy benyomást tett rám a találkozó, amely a világon mindenhol megállta volna a helyét. Zsolt amellett, hogy kitűnő bunyós, nagyon tisztességes, szimpatikus ember. Személyesen utazott fel Pestre megbeszélésre, látszott, bokszolni akar, céljai vannak, nem az volt az első számára, hogy a pénzről alkudozzon. Kiharcolta, hogy a Polishnál bokszolhasson, nemsokára címmeccset tervezünk számára, ám az időpont még nem publikus.”

A folyamatos támadások kereszttüzében álló menedzserről kevesen tudják, hogy Rácz Félix mellett magyar profibokszban ő az a figura, aki világszerte kitűnő kapcsolatrendszert alakított ki. Ám saját céget mégsem akar alapítani, elégedett a Polishalnál betöltött helyével, tökéletesen tisztában van a láthatatlan rangsorral, elmondása szerint a lengyel istállónál mindenkinek megvan a maga dolga, ő és Krzysztof Zbarski is csak a saját területükkel foglalkoznak.

Veres László persze nem csak menedzserként, de edzőként is szeretne a sportág élvonalában maradni, már titkos favoritjai is vannak, akik négy-öt év múlva szintén magasra juthatnak. „Érdemes megjegyezni Molnár Márió és Kozák Rajmund nevét, ha a két srác megmarad az ökölvívás számára, jó bunyós válhat belőlük. Csak olyan embereket szeretek edzeni és menedzselni, akiknek komoly céljaik, álmaik vannak. Ha valaki hegymászónak készül, akkor ne a Mátrában sétáljon, hanem elsőre minimum a Pamírnak ugorjon neki. Lehet, belehal, de meg kell próbálnia, hiszen kihívás nélkül az élet nem ér semmit” – mondja búcsúzóul az egykori világvándor.

Balogh Zoltán