Négyszer nyerte már meg az Utcai Harcosok Bajnokságát, éppen az ötödik győzelemre készült, amikor két héttel a verseny előtt ínszalagszakadást szenvedett. Talán fanatizmusának, maximalista edzésmunkájának is „köszönhető” a sérülés, ugyanis nem tud csak úgy félgőzzel gyakorolni, sokszor edzőpartnert is nehéz találni számára. A felkészülés keménységéről a debreceni Hortobágy kommandó tagjai tudnának bővebben beszámolni, Zilai az akció-zsarukkal végezte nap, mint nap a 2-3 órás edzéseket.
- Nagyon készültem, imádom az „utcai harcot”, itt igazán kiélhetem magam, lehet használni térdet, könyököt, ez az én stílusom. Verekedő vagyok, ha valaki odaáll velem szemben és felteszi a kezét, akkor nem tudom visszafogni magam – mondja Zilai, aki még ma is küzd a térdsérülés problémáival. Nem használtak a gyógyszerek, de talán az injekció-kúra meghozza a remélt gyógyulást, s akkor nem lesz akadálya - ha a szervezők is úgy akarják -, hogy ringbe lépjen a nyári, debreceni Nagydíjon K-1-ben vagy a betétprogramot jelentő superfight-ban. Akkor a szurkolók megismerhetik új bevonuló zenéjét is, melyet a régi barát, Ogli G írt számára. A rappert is megihlette a kétméteres, százkilós bajnok stílusa, nemsokára megjelenő albumán is szerepel a nóta, Thai-boksz legenda címmel.

Aki ismeri a bunyóst, megérti, miért annyira fontos számára az utcai harcosok versengése. 17 évesen itt indult karrierje, egy évvel idősebbnek hazudta magát, hogy részt vehessen az akkor induló sorozaton. 20 évesen „tanulmányútra” indult, Kanadában egy thaiföldi mestertől sajátította el a már említett, máig brutális könyököseit, térdrúgásait. Jöttek is a thai-boksz sikerek, győzelmek egymás után. Az észak-amerikai bajnoki címért vívott mérkőzés első menetében kiütötte a védőt, de nem járt jobban a későbbi világbajnok, a román Sora Cipian sem. Zilai egészen a profi világranglista 6. helyéig menetelt, ám mégsem tartja teljesnek karrierjét.
- Talán többre vihettem volna, ha a Kanadában eltöltött évek után, Hollandiában vagy Thaiföldön készülök tovább. Magyarországon az edzők felkészültségével van a legnagyobb gond, nem akarok senkit megbántani, de ami itthon elég, az külföldön már kevés. Hazai versenyzőnek nagyon kicsi az esélye arra, hogy világraszóló eredményt érjen el a profik között thai-bokszban vagy K-1-ben – hangzott a kritika.
A harcos azonban elismerően szólt Karacs Attiláról, akit kimagaslóan a legtehetségesebb hazai fighternek tart. A szikár, mentálisan rendkívül összeszedett fővárosi harcost alkatilag sokan hasonlítják a fiatal Zilaihoz.

– Igen, valóban van hasonlóság. Attila nagyon tehetséges, sokra viheti, ha megfelelő emberek irányítják a felkészülését, menedzselését.
Ha már a magyar edzőkről esett szó, a 32 éves sportoló is próbálgatja a szakmát, tanítványai igen szép eredményeket érnek el, ő mégsem tartja magát jó edzőnek.
- Ezt is csak fanatikusan tudom csinálni, számomra elfogadhatatlan, ha valaki nem teljes erőből végzi el a munkát, s ha stresszel, vagy félelem van benne a mérkőzés előtt. Más ez a generáció, lehet, toleránsabbnak kellene lennem, de ha azt nézem, hogy a ringben mi kell a sikerhez, akkor ezt nem tehetem meg.
Több mint 120 meccsel, rengeteg sérüléssel a háta mögött, a szigorú orvosi tiltások ellenére Zilainak eszében sincs a visszavonulást tervezgetni. Habitusát ismerve, valószínűleg 40 éves korában is a ringek környékén ólálkodik majd ellenfelet keresve, de azt sem tartanám kizártnak, hogy 60 esztendősen megszervezi az öregfiúk bajnokságát. Szóval, igazi őrült!
- Engem ez éltet, fogalmam sincs, mikor fogom abbahagyni. Ha valamilyen oknál fogva ki kell hagynom az edzéseket, nem tudok mit kezdeni magammal. Úgy érzem, a ringbe születtem, nincs félelem, nincs külvilág, csak a harc. Ez olyan számomra, mint másnak a kábítószer. Bár az utcai harcosok döntőjén részt vettem, de egyszerűen nem bírtam idegekkel, hogy csak a nézőtérről követhetem a küzdelmeket, ezért ott is hagytam a viadalt. A +80 kiló győztesét, Jánosi Lászlót egyébként jó képességű, ügyes, tehetséges harcosnak tartom, de minden nagyképűség nélkül úgy érzem, még nem vagyunk egy szinten. Ha úgy hozza a sors, szívesen megküzdök vele – értékelte a márciusi döntőt.
No igen, ez abszolút jellemző rá. Bárhol, bármikor, bárkivel kiáll. Bevállalja a K-1-et is, bár ha stílusát nézzük, ez kissé puha a thai-bokszhoz és utcai harchoz szokott verekedőnek. A remek képességű Nagy Tibort, egy véleménye szerint igazságtalan vereség után jó ideig „üldözte, míg kérésére a debreceni K-1 nagydíj negyeddöntőjében újra megütköztek. Zilás jó meccsen nyert, de nem is ez a lényeg.
- A vitás kérdéseket a ringben rendezem le. Tudom, a győzelem mellett a vereség is benne van a pakliban, de ha azt mondják rólam, gyáva vagyok, nem merek kiállni, az olyan, mintha szíven szúrnának.
A tudatosság, az akarat magánéletében is jellemzi a kétgyermekes családapát, már 22 évesen három diszkó felügyeletét látta el biztonsági cégével. Úgy irányította életét, hogy karrierje után ne kelljen kiöregedett harcosként munkáért kuncsorognia. Felépítette vállalkozását, ma két kaszinót üzemeltet társával, de építőipari cége is jól működik. Az üzleti életben is ugyanolyan kemény, mint a szorítóban, ragaszkodik a sikerhez.

Csak családját engedi közel magához, így amikor a rá külsőre kísértetiesen hasonló három és fél éves Zétény fiáról kérdezem, az addig megfontolt, szigorú fickó megenyhül.
- Az, hogy külsőre teljesen olyan, mint én, azon nincs mit csodálkozni, elvégre az én fiam. De hogy mindenre pont úgy reagál, ugyanolyan örökmozgó, az már néha kicsit sok. Szinte biztos, hogy harcos lesz belőle is. De hogy ennek örülök-e, vagy inkább aggódom, azon nincs időm gondolkodni, mert öt perc alatt bármikor kiborít.
Balogh Zoltán