Álom után a valóságról Kovács „Kokó” Istvánnal

A magyar ökölvívó szurkolók között nem volt olyan, aki ne irigyelte volna az egykori pehelysúlyú világbajnokot azért, hogy Las Vegasban, közvetlenül a szorító mellől izgulhatta végig Oscar és Floyd meetingjét. S ha még azt is hozzávesszük, hogy a kaszinók városában töltött három munkanapja alatt nem csak a világ összes élő bokszlegendájával futott össze, hanem testközelből figyelhetett olyan filmsztárokat is, mint Leonardo Di Caprió, Matthew McConaughey, vagy Jack Nicolson, akkor tényleg kiveri az embert a sárga irigység.
- Engem is megfogott a környezet, valószínűleg kevés olyan supervisor volt, akinek a zsebében ott lapult a fényképezőgép, s ha valami érdekeset látott, már kattintgatott is. De szerettem volna megosztani a látottakat magyarországi barátaimmal, ismerőseimmel, így még a De La Hoya-Mayweather meccs alatt is fotózgattam, de ezt nem vették rossz néven. A jövőben már valószínűleg engem sem fog így magával ragadni a hangulat, de ez a nevadai esemény tényleg fantasztikus volt.
Az est főmérkőzéséről természetesen megkérdeztük Kovács István véleményét, aki határozottan, egyértelműen válaszolt a győztes kilétét firtató kérdésre.

- Floyd Mayweather nyerte a meccset. De ez számomra már a helyszínen sem volt kérdés, pedig egy Oscar-fanklub kellős közepén, érzelmileg jelentős befolyásoltság alatt néztem végig a csatát. Egyértelműen Floyd akarata érvényesült, Oscar mellékszereplő volt ezen az estén. Ám ezt olyan fantasztikusan oldotta meg, hogy kétséget ébresztett az egész világban: vajon ki is nyert?
A „meseországban” tett kirándulás eseményeinek felelevenítése után, a MÖSZ-nél tiszteletbeli elnöki funkciót betöltő volt bunyóst azzal a nemrég tett kijelentésével szembesítettük, mit értett azon, hogy a szövetségnek nyitottabban kell működnie.

- Szeretném, ha ebbe az irányba fejlődnénk. Nem azt mondom, hogy minden ülés jegyzőkönyvét tegyük fel az internetre, de az elnökség által hozott határozatok legyenek nyilvánosak, a szakszövetségek számára elérhetőek. De ezen kívül is, bárkinek, bármilyen problémája van, forduljon hozzám, nem biztos, hogy tudok segíteni, de ígérem, mindenképpen utánanézek a dolgoknak – hangzott a válasz, de Atlanta bajnoka arról is beszélt, a médiával is szeretné szorosabbra fűzni a viszonyt. - Utána nézek, ki felel a szövetségben a médiával való kapcsolattartásért, s itt is szeretném felajánlani a segítségemet. A sportágban történt események összegzésének legalább havonta egyszer, egy kommüniké formájában meg kellene jelennie a honlapunkon, a boxing.hu-n. Minden sportágnak szükséges az életben maradáshoz, hogy minél szélesebb kör értesüljön az eredményekről. Nincs mese, ki kell szolgálni a médiát.
Tovább folytattuk magyarországi „körutazásunkat”. Bár Kovács István nem volt jelen a Pro-Box Promotion szombathelyi gáláján, de természetesen „képben van” a rendezvény nézettségét és az ott történt eseményeket illetően.

- Úgy hallottam, kiadták egy helyi vállalkozónak az esemény reklámozását, nem az istálló vezetői tehettek arról, hogy kevés nézőt tudtak becsalogatni. Be kell ismerni, a profi ökölvívás a televízió marketing tevékenysége nélkül megvalósíthatatlan, e nélkül csak edzőtermi bunyós hétvégék rendezésére van esély. Komoly szintű ellenfelek megfizetésére, bevétellel járó rendezvényszervezésre nincs. Az RTL és a TV2 olyan reklámot csinált a korábbi gáláknak, hogy a helyszínen is teltház fogadta a versenyzőket. Ma már minden információt meg kell adni az embereknek, hogy kimenjenek a csarnokba, szinte be kell csalogatni őket. Fontos a színvonal is, ebben a sportágban csak én és Erdei Zsolt szereztünk komoly szervezetnél világbajnoki címet. Nem biztos, hogy a szurkolókat hosszútávon érdekli bármilyen ismeretlen, hárombetűs szervezet bajnoka, vagy címmeccse.
A profi tagozat legutóbbi, rendkívüli ülésén a Pro-Box-főnök, Cséffalvay Péter felvetette, istállója lehetővé tenné, hogy rendezvényein más promóciók versenyzői is ringbe léphessenek.

- Jó ötlet a közös gálák szervezése, de attól még a kis szervezet bunyósát képviselő promóciónak is ki kell fizetnie a rá eső költségeket: ellenfelet, licencdíjat, satöbbit. Igaz, így nincs rendezési költség, de bevétel sincs. Ám az ötlet jó, hiszen így sok mérkőzést nem szűk körben, az edzőtermekben bonyolítanának le, hanem valóban a nézőket szórakoztatnák. A profiboksznak pedig ez a lényege.
Neuralgikus ponthoz érkeztünk, hiszen a korábbi klasszis vesszőparipája, hogy az edzőtermi gálák komolytalanok. Amondó, jegyzett versenyzők életükben nem szerepeltek ilyen „összejöveteleken”.

- A „tornatermi” mérkőzéseknek nincs jogalapjuk, csak az erősen negatív mérlegű ökölvívók eredményeinek kozmetikázása a cél, hogy a potyagyőzelem után külföldön is vállalhassanak meccset. Teljes mértékben ellene vagyok a kialakult helyzetnek, ne engedjük, hogy a profi ökölvívás egy prostitúciós szakággá „fejlődjön”. Ne legyen az, hogy aki nem tud megélni másból, az fogja magát és elmegy profi ökölvívónak. Sajnálom azokat, akik ilyen helyzetbe kerültek, de jobb lenne, ha a számításaikat más területen találnák meg. Szakmai igazgatóként maximum javaslatot tehetek a változtatásokra, de döntést nem hozhatok. Ezt csak a bejegyzett promóciók támogatásával tehetném, csak ők módosíthatják az alapszabályt. Kértem, üljünk össze, beszéljük át a dolgokat, keressünk olyan megoldást, amely mindenki érdekét szolgálná – hangzott a sommás vélemény, de Kovács István azt is kifejtette, a hétvégenként külföldön öklöző, s rendre vereséget szenvedő magyar bunyósok is rontják a sportág európai megítélését.
- A tervezett alapszabály módosításban szerepelnie kellene olyan pontnak is, mely a „hétvégi” ökölvívók testi épségét védi, s nem rombolja tovább a magyar profi ökölvívásról kialakított képet, melyet a külföldön versenyző, úgynevezett megélhetési bunyósaink elég sötét színekkel festenek. Lehet, ennek következtében megszűnne néhány promóció az országban, de higgyék el, az értéket képviselők maradnának, csak azok morzsolódnának le, akik a külföldre „kiárusított” versenyzőkkel csak pénzt akarnak keresni. Ha marad minden a régiben, a magyar ökölvívókról ugyanúgy beszélnek majd Európában, mint ahogy mi tekintünk az öklözőink számára felhozó embereknek szerződtetett román vagy szlovák sportolókra. Ez pedig nem lehet perspektíva.
A sportág hazai helyzetét tekintve egyértelmű, méhkasba nyúlt a volt világbajnok, hiszen számtalan ökölvívónk keresi időnként civil elfoglaltsága mellett vagy helyett a ringben a kenyérre valót.

- Nekem szegezték már a kérdést: miért turkálok mások zsebében? Nem azt teszem, de tudom, a változások az igazi, sikerre éhes ökölvívók érdekeit szolgálnák, akik még a győzelem céljával lépnek ringbe. De nem lesznek álmatlan éjszakáim, ha javaslataim nem találnak befogadásra, én csak segíteni akarok. Szívesen adom a nevemet, arcomat bármilyen akcióhoz, mely előre tolja a magyar ökölvívás szekerét. Idáig nagyon kevés megkeresés érkezett mind a profik, mind az amatőrök részéről, ami azt jelenti, minden rendben van – jegyzi meg fanyar humorral Koko.

Végezetül a WBO félnehézsúlyú világbajnok Erdei Zsolt június 16-i, budapesti címvédéséről kértünk előrejelzést.

- Nem lesz könnyű megtölteni a Syma-csarnokot még a viszonylag olcsó jegyárak ellenére sem, s ebben van egy kis szerepe az elmúlt időben Magyarországon megrendezett huszonegynéhány gálának is. Már nem olyan társadalmi rendezvény egy ökölvívóeste, mint volt 2000-ben, a gazdasági nehézségekről nem is beszélve – érkezett a prognózis, de nem maradt ki az Erdei-Blades ütközet szakmai esélylatolgatása sem.

- Zsoltot nem hiszem, hogy érdekelné, ki az esedékes ellenfele. Két-három bunyós - Roy Jones és „társai” - talán megdobogtatná a szívét, de az ő felkészülése elsősorban a saját maga legyőzéséről fog szólni. Nem volt ez másként Sahnoune, Nelongo vagy Lakatus ellen sem, akkor sem a nála gyengébb vetélytársakat kellett elsősorban megvernie, hanem saját magát. El kellett hinnie, hogy képes megoldani a feladatokat. Ezeken már túl jutott, felnőtt. Olyannyira, hogy méltó utódja Dariusz Michalczewskinek. Ez pedig óriási dolog!

Balogh Zoltán
/A képeket ezúton is köszönjük Kovács Istvánnak!/